Elnökség eljátszott esélyekkel

– Egy napja Magyarország az Európai Unió soros elnöke. Milyen haszonnal járhat ez?

– Általában a jó elnöki teljesítmény politikai-erkölcsi nyereséget hoz, amelynek nyomán megnőhet az elnöklő ország alkuereje. Hasznára lehet a többi tagállammal és az uniós intézményekkel kibővülő kapcsolatrendszer is. A magyar elnökség indulását kísérő nemzetközi bírálatözön azonban éppen ezektől a potenciális előnyöktől fosztja meg az országot. Ám emiatt csak önmagát hibáztathatja kormány.

– Éppen az elnökségi startot megelőző utolsó napokban drámaian romlott a magyar kormány nemzetközi megítélése. Mennyire befolyásolhatja ez a következő fél évet?

– Az új magyar kormány különféle lépéseit gyanakvás kísérte, miután a hatalomba lépést követően megkérdőjelezte a költségvetési hiánycél betartását, de azután úgy tűnt, mintha megbékélt volna az uniós normákkal. Igaz, a belgazdaságban nagyon kemény lépések követték egymást, és aggodalomra adott okot az is, ahogy a kormányzó többség egymás után iktatta ki a különböző hatalmi ellensúlyokat, az Alkotmánybíróságtól a Költség­vetési Tanácsig. De a bírálatok a sajtó szintjén maradtak. Úgy látszik, a médiatörvény keltette nemzetközi felháborodás volt az utolsó csepp a pohárban, az összes eddigi lépés is más megvilágításba került. Ezért a magyar kormány példátlanul rossz kommunikációs képpel vág neki az EU-s elnökségnek.

– Ön szerint miért nem ügyel a kormány a nemzetközi megítélésre?

– A kétharmados országgyűlési többség bűvöletében a kormány belpolitikai programot valósít meg. A külpolitikában nem tart a konfliktusoktól, sőt keresi az ilyen helyzeteket, mert a durva ütközésekkel a saját erejét véli bizonyítani. Szerencsére az IMF-től a szomszédokig mindenki kitért előle. Az EU-n belül azonban Orbán még nem kormányozott, így most a saját bőrén fogja megtapasztalni, hogy vannak kényes pontok, ahol az unió nem enged az értékrendjéből. A belső uralomért a kormány most az ország nemzetközi megítélését teszi kockára.

– A Washington Post szerkesztőségi cikkében azt írta, az lenne a legjobb, ha Hillary Clinton külügyminiszter el sem menne az elnökség egyik kiemelt eseményére, az USA–EU csúcsra azért, hogy megalázza a „putyini­zálódó” magyar miniszterelnököt. Mi ennek a valószínűsége?

– Ami a sajtóban megjelenik, nem kormányzati állásfoglalás. Ugyanakkor nehéz előrejelzést adni arról, hogy milyen nemzetközi következményei lesznek a magyar médiatörvénynek. Tény, hogy az Európai Bizottság médiaügyekben illetékes alelnöke, Neelie Kroes vizsgálja a törvényt. A szöveg elemzéséből kiderül majd, mennyiben ütközik az uniós normákkal, hiszen az általános vélekedés szerint nincs összhangban az unió betűjével és szellemével. A folytatás Magyarországon is múlik. Itthonról két hangot hallottunk eddig. A Fidesz frakcióvezetője azt mondta, ha rossz a törvény, a parlament majd megváltoztatja, a kormányfő viszont kijelentette, hogy semmit nem módosítanak rajta. Kiderül, melyik vélemény érvényesül. A helyzet hasonlít a rossz emlékű szlovák nyelvtörvényre, amelyet Magyarország is erősen támadott. Akkor az 5 ezer eurós nyelvi bírságot pellengéreztük ki, a magyar médiatörvényben most ennek sokszorosa szerepel bírságként. Úgy nem lehet érvelni, hogy a törvény rossz, de a végrehajtás majd szép lesz. Ezt a szlovákok is kipróbálták, és ott sem fogadta el a világ. Várjuk meg a folytatást, de azt nem hiszem, hogy az első hónapokban a válasz túllépne az EU határain.

– December közepén a legnagyobb tagálla­mok vezetői bejelentették, hogy nem kívánják tovább növelni a befizetéseket. Hogyan lehet ilyen helyzetben nekivágni az uniós gazdasági kormányzásnak és a 2014–2020-as keretköltségvetés ügyeinek?

– A gazdasági kormányzás középpontjában az eurózóna stabilitása áll. Már kitűzték azokat a jogalkotási feladatokat, amelyeket a magyar elnökségnek le kellene vezényelnie júniusra. A feladatok másik része az euróövezet tagjaira vonatkozik, ezekben egy nem euró­országnak kevesebb szerep jut, még elnökként is. Ugyanakkor a háttérben megkezdődik a 2014-től 2020-ig tartó hosszú távú költségvetés egyeztetése, és a tagállamok igyekeznek befolyásolni a bizottság szakértői anyagát. Ilyennek számít az az üzenet, amelyben december közepén a három legnagyobb or­­szág, Németország, Franciaország és Nagy-Britannia azt kérte, hogy reálértékben fagyasszák be a kiadásokat, vagyis tíz évig ne növekedjenek a hozzájárulások. Ez borzasztó ke­­mény politikai korlátot jelent.

– Mit tud ez ellen tenni a soros elnök?

– A háttérben nagyon fontos diplomáciai közvetítő szerepe lehetne. De ennek két akadálya van. Az egyik az, hogy Magyar­országon nincs profi pénzügyminiszter, hanem egy szuperminisztérium csúcsminisztere irányítja pénzügyi tárcát, több másikkal együtt. A másik probléma a megrendült politikai pozíció. Általában olyan ország tud közvetíteni, ahol otthon tökéletes rend van a politikában és gazdaságban. Ezért szokott Svédország vagy Dánia nagy sikerrel dolgozni, mert megkérdőjelezhetetlen a tekintélyük, súlya van a szavuknak. Magyarország egyelőre a saját képét igyekszik javítgatni.

– A magyar elnökség egyik fő célkitűzése a polgárbarát unió megteremtése, amelybe Románia és Bulgária schengeni övezethez való csatlakozását is beleértik. Azonban ezt Német­ország és Franciaország ellenzi. Hogyan lehet a konfliktust feloldani?

– Magyarországnak nyilván érdeke, hogy a két ország, főleg a szomszédos Románia mihamarabb bekerüljön a schengeni övezetbe, de az nem lehet a célja, hogy az előfeltételek teljesítése nélkül csatlakozhassanak. Ma ennek a két államnak a legalacsonyabb a gazdasági fejlettségi szintje az EU-ban. Sok ember települt át a gazdagabb országokba, illetve ingázik rendszeresen Romániából és Bul­gáriából. Legalább két-három millió emberről van szó. Olaszor­szágban és Franciaor­szágban már voltak problémák ebből. Ezért is tartja szükségesnek több tagállam, hogy mind a belső, mind a külső határoknál legyenek meg a belépés ellenőrzésének szükséges feltételei.

– Ütközhet-e ezzel a szigorúsággal a kettős állampolgárságról szóló törvény?

– Meg kell nézni, mi lesz a gyakorlat. A törvény adott, a végrehajtáson sok múlik, és azon is, melyik országból hányan igénylik a könnyített magyar állampolgárságot. Egyébként a magyar állampolgárság sem változtat azon, hogy a határon fennmarad a személyek belépésének ellenőrzése, viszont a munkavállalást lényegesen megkönnyíti, mert 2011-ben Magyar­ország már kikerül az átmeneti korlátozások alól és állampolgárai korlátlanul vállalhatnak munkát az unió teljes területén, beleértve Németországot és Ausztriát is. Gondot okozhat, ha más EU-ország emiatt kifogást emel. Azt már tudjuk, hogy Szlovákia megtette, tehát uniós konfliktus is keletkezhet belőle.

– A magyar elnökség igen fontos ügye az EU közös roma stratégiájának kialakítása.

– Ezzel már az Európai Bizottság és az Európai Parlament is intenzíven foglalkozik. Látható, hogy uniós probléma lett belőle, tehát nincs magára hagyatva az a néhány ország – Csehország, Szlovákia, Románia, Magyarország és Bulgária –, ahol nagy a roma népesség aránya. Magyarország számára ez jó alkalom lesz, hogy a romák helyzete még inkább a figyelem középpontjába kerüljön, és konkrét akciókat indítson el, amelyet majd mások folytatnak. Ezek a kérdések fél év alatt nem oldódnak meg, de el lehet indítani a programot, és a kezdeményezés lendületén múlik, hogy Magyar­ország milyen eredményeket fog elérni.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!