Előre a múltba

Egyelőre a szakértőknek is csak homályos elképzelései vannak arról, hogy milyen lesz a Fidesz által megálmodott oktatási rendszer. A képet a miniszterelnök nyilatkozataiból, ezeket magyarázó kormányzati kommentárokból, a költségvetés tervezetéből, illetve egy a felsőoktatás irányát megszabó kicsit több mint 70 oldalas koncepcióból próbálják összerakni a hozzáértők.

Nincs azonban könnyű dolguk. Ami biztosnak látszik: az oktatás lassan mozduló csatahajója az elmúlt években arra fordult, amerre a miniszterelnök elképzelte. Elképzeléseiből pedig nehezen enged, a tavaly elkészült, a szakma nagy része által támogatott Klinghammer István (akkori felsőoktatási államtitkár) nevével fémjelzett stratégiát például szó nélkül söpörte le az asztalról, állítólag Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke tanácsára hallgat a legszívesebben oktatási kérdésekben.

„Nekünk be kell bizonyítani, hogy egy közepesen elvégzett gimnázium és gimnáziumi teljesítmény nem versenyképes egy jó szakmával. A gimnáziumot is csak akkor érdemes elvégezni, ha onnan egyetemre fogunk menni. A valóságnak úgy kellene festenie Magyarországon, hogy egy jó szakmunkásképző intézetben megszerzett szakma biztosabb megélhetést nyújt, mint egy csak általános műveltséget nyújtó, de konkrét szaktudást mellé nem adó oktatási intézményben elvégzett időszak” – nyilatkozta Orbán Viktor még szeptember végén, körülbelül egy hónapja pedig azt is hozzátette: „a jövő a szakképzésben van, amely a szakiskolákban kezdődik és a mérnöki világnál végződik, ebben a világban pedig mindenki attól függően juthat majd előre, hogy mennyit hajlandó tanulni, hogy mennyi tehetsége, képessége, elszántsága van”. Egyelőre tehát leginkább a miniszterelnök szavaiból indulhatunk ki, ha meg szeretnénk érteni, merre megy az oktatás, mi vár a gyerekekre és a továbbtanulni vágyókra az elkövetkezendő években.

Orbán Viktor terveivel összhangban a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ fenntartásából 2015 szeptemberétől a Nemzetgazdasági Minisztérium alá kerülnek a szakközép- és szakiskolák. Így egyelőre nem tudni, mi lesz a szakközépiskolák gimnáziumi osztályaival. A legpesszimistább feltételezések szerint a kormány terve, mely szerint a gimnáziumi férőhelyek számát a felére csökkentik, intézménybezárásokhoz és pedagóguselbocsátáshoz vezethet.

Az is elképzelhető, hogy a gimnáziumi férőhelyekből egyszerűen szakközép- vagy szakiskolai helyeket csinálnak, ami nem vezet feltétlenül számszerűen elbocsátásokhoz, csak más típusú pedagógusokat és intézményeket igényel. Arról nem is beszélve, hogy több tízezer gyerek elől zárhatja el a társadalmi felemelkedés lehetőségét.

A kormány bevallott célja, hogy a szakközép- és szakiskolák javára csökkentse a gimnáziumi férőhelyeket, a miniszterelnöktől már korábban idézett logika mentén. Ebben a rendszerben a gimnáziumok szerepe szinte kizárólag az egyetemekre és főiskolákra való felkészítés lenne. Czunyiné Bertalan Judit köznevelési államtitkár az utóbbi napokban nem fogalmazott egyértelműen az ügyben. Az MTI-nek cáfolta, hogy felére csökkentenék a gimnáziumi keretszámokat.

„Ez nem olvasható ki a költségvetésből” – mondta, és azt is hozzátette: középfokú oktatásra az idei 196 milliárd helyett 2015-ben 209 milliárd forintot fordítanak. Egy másik alkalommal arra a kérdésre, hogy valóban kevesebb gimnázium, ezáltal kevesebb pedagógus lesz-e, azt mondta, olyan intézményi profiltisztítás fog történni, ahol a szakképzés és a szakiskolai rendszer leválasztása történik meg, és a gimnázium szerepe valóban az egyetemre való felkészítés lesz, de valódi választ nem adott.

A szakemberek már jó ideje azt hangoztatják: nincs igaza a miniszterelnöknek és tanácsadóinak, amikor arról beszél, hogy egy jó szakma többet érhet az érettséginél. Jelenleg Magyarországon az adatok ezt nem igazolják, az érettségizettek bérelőnye hatalmas a szakmunkásokéhoz képest, és a munkanélküliség is sokkal kevésbé sújtja őket. „2012-ben a 8 általánost végzettek havi (bruttó – a szerk.) átlagkeresete 125 ezer forint, a szakmunkásoké 167 ezer forint, a diploma nélküli érettségizetteké pedig 227 ezer forint volt” – mutatott rá Kézdi Gábor közgazdász a Defacto blogon. Ugyanígy elmondható az is, hogy diplomát szerezni megéri, mert messze a felsőoktatási végzettséggel rendelkezők keresnek a legjobban és köztük a legkevesebb a munkanélküli.

„Néha olyan érzésem van, amikor a magyar oktatáspolitikával kapcsolatos kinyilatkoztatások hallom, mintha harminc-negyven évvel visszamentünk volna a történelemben. A termelésnek a szocializmusban szokásos felfogása van jelen, ami az anyagi ágazatok termelését tekinti elsődlegesnek, és azt feltételezi, hogy a jó mérnök, a jó feldolgozóipar húzza ki az országot a csávából, mert így majd ki fogjuk tudni elégíteni a feldolgozó ipari multik munkaerő igényét.
A probléma ezzel csak az, hogy ezekben a multikban a szakmunkásigény megszűnőben van, mert az automatizálás, a robotika átvesz nagyon sok szerepet, és az emberekre annyiban van szükség, amennyiben felügyelik ezeket a folyamatokat. A fejlett világban ez a tendencia érvényesül, ezért nem tűnik jó útnak, hogy egy akár még érettségivel sem rendelkező szakmunkásgárdával próbáljuk meg felvenni a versenyt a nemzetközi mezőnnyel” – mondja Semjén András oktatási szakértő, az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének tudományos főmunkatársa.

Pedig a felsőoktatást is hasonló elvek mentén alakítanák át, bár a néhány hete „Magasabb fokozatba kapcsol a felsőoktatás” címmel megjelent koncepció sok ellentmondás tartalmaz – mutatott rá lapunknak Semjén András. A koncepció egyszerre mondja, hogy rendkívül versenyképes a magyar felsőoktatás, másfelől azt is, hogy nem teljesít jól és fokozni kell a versenyképességét.

Ugyan a strukturális átalakítások tervei és a közösségi főiskolák bevezetése még akár jól is elsülhetne, mivel Semjén András szerint is túlzottan széttagolódott felsőoktatási intézmény hálózat van ma Magyarországon, ami ebben a formában nem jól működő rendszer, a szakértő szerint a koncepció problémalátása meglehetősen távol van a jelen valóságától. „A kiváló diákok nagy része már külföldön tanul tovább, mert a magyar intézmények nem annyira vonzóak számukra. A felsőoktatási oktatói és tudományos körökben nem történt béremelés az elmúlt időszakban és egy nyugdíj előtt álló egyetemi docens például nem keres többet, mint egy általános iskolai tanító. Ezekről a problémákról én egy betűt nem olvastam ebben a dolgozatban” – mondja Semjén András.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!