Elszámolás helyett áldozathibáztatás

– Mennyiben tekinthető közügynek, ami a Magyar Orvosi Kamarában zajlik általában vagy éppen most – az elmúlt héten nagy hírverés lett abból, hogy majdnem a duplájára akarta emelni az elnökség a tagdíjat, miközben a tagok egy része szerint az eddig befolyt pénzek egy részével sem tud/akar a szervezet elszámolni.

– A kamara minden egyes megnyilvánulása közügy, mert ami az orvostársadalmat érinti, az érinti a betegeket, a hozzátartozókat, a potenciális pácienseket is, tehát mindenkit.

– Ön azt írta a blogján, hogy Éger István bukásával az egészségügy mint szolgáltatás magasabb szintű lehet. Nem varrnak túl sokat a kamarai elnök nyakába?

– Itt nem önmagában róla van szó, de ő testesíti meg a kamarát, ő a kamara arca, vagy hallott esetleg akár csak egyszer is bárki mást nyilatkozni a kamara nevében? Sőt Éger igen gyakran a saját véleményét is – lett-légyen az politikai vagy más – a kamara köntösébe bújtatja. Paradigmaváltásra van szükség az orvosi kamarában is, magunk mögött kell hagyni a ’70-es, de akár a ’90- es évek szemléletét is. Ez a szemléletváltás hozzájárulhatna ahhoz, hogy ne érezzék reménytelennek a helyzetüket itthon az orvosok, és ha maradnak, azzal a gyógyítás színvonala is nő.

– A kamarán múlna az elvándorlás
megfékezése?

– Ahogy volt szerepe abban, hogy elfogyjon az egészségügyi dolgozók jövőképe, úgy abban is, hogy azt érezzék, megbecsülik itthon őket és méltó feltételek között végezhetik a munkájukat. Az elmúlt 15 évben – amióta Éger István az elnök – egyetlen épkézláb programcsomaggal sem állt elő a kamara. A jelenlegi vezetés csak a saját megélhetésére koncentrál.

– Milyen a díjazása Éger Istvánnak? És mire költi a kamara a tagdíjakat?

– A vezetők havi fizetése mára nyilvánossá vált, köszönhetően annak, hogy kikértem az adatokat. Ezek azonban csak a bérek– az elnök a kapható maximumot, bruttó 1 080 000 forintot visz haza –, az egyéb juttatások, a gépkocsihasználat költsége, illetve a kamara teljes gazdálkodása továbbra sem tudható. Első fokon adatszolgáltatási pert nyertem, ha jogerőre emelkedik, kénytelenek lesznek nyilvánossá tenni a működésüket. Egyébként a kamara transzparenciájára jellemző az a mozzanat, hogy a küldöttgyűlésen, amelyen a tagdíjemelésről döntöttünk, a költségvetési beszámolóban üresen hagyták a vezető tisztségviselők bérezését.

– Mennyire képezi le a kamara vezetése az orvostársadalmat?

– A törzsbázisa a vidéki idős háziorvos. A tisztségviselők az orvostársadalom 3-4 százalékának támogatásával uralják a kamarát. Alapvetően az a baj, hogy nagyon nehezen mozdítható az orvostársadalom. És nem generációs ellentétről van szó, a kamarai küldöttgyűlésen 70 éves tagok szólaltak fel friss gondolatokkal. Az persze tény, hogy leginkább a fiatalok lépnek fel a jelenlegi struktúra és annak mentén működő kamarával szemben. Mert miben élnek? Nálunk a fiatal orvos egy feudális rendszerbe kerül be, ahol éveken át csinálja a rabszolgamunkákat, írja a főorvos helyett a zárójelentéseket, műtéti leírásokat, ötöt-hatot ügyel egy hónapban, minden karácsonyt bent tölt a munkahelyén. 50 éves korára jut el oda, hogy érdemben tud – persze leginkább a hálapénzből – pénzt keresni, akkor kezdi érezni, hogy nem ő a rabszolga, akkor már nem bántja a rendszer.

– A kamarára milyen formában lenne szükség, egyetért a kötelező tagsággal?

– Az orvostársadalmat valamilyen formában, strukturált rendszerben össze kell fogni. Közös, egységes, határozott kiállással tudjuk csak a betegeket és magunkat megvédeni a diploma nélkül dolgozó sarlatánoktól, így léphetünk fel határozottan a kétséges szakpolitikai döntésekkel szemben, vagy alakíthatunk ki mind a betegek, mind az orvosok számára hatékony és élhető, hálapénzmentes egészségügyi rendszert.

– Nem túl szimpatikus és gyanakvásra ad okot az, ha egy szervezet rejtegeti a költségvetését. Az viszont, hogy a Transparency Internationalnek ki kellett perelnie a kamarától az adatot, hogy hány etikai vizsgálatot folytattak le hálapénz ügyekben, az teljesen érthetetlen. Ön meg tudja magyarázni?

– Ha megnézi a kamara honlapját, akkor látni fogja, hogy úgy általában mi az elképzelésük a transzparenciáról. Ez mentalitás kérdése. Azt gondolják, hogy ami nem látszik, az nincs. Nem látszik, hogy etikai ügyeket vizsgálnak, akkor nincsenek etikai ügyek, kvázi tiszta az orvostársadalom. Pedig ez mocskolja be leginkább. Hogy a kamara fedez elítélt orvosokat – mi történt például a veszprémi orvos ügyében? El sem akarták indítani a vizsgálatot azzal a nőgyógyásszal szemben, aki csak 150 ezer forint ellenében volt hajlandó műteni. Végül fél évre függesztette fel az etikai bizottság. Védik az orvosbárók érdekeit, védik a hálapénzes rendszert. Hiába határolódnak el ettől verbálisan, de a tettek nem ezt bizonyítják. Ha nem így lenne, már született volna 10-15 programpont, amivel segítenek felszámolni a hálapénzrendszert.

– Van ötlete: Éger István egy interjúban azt mondta, hogy – bérrendezés után – a betegeket is meg kellene büntetni a hálapénz adásakor.

– Ez felháborító, nettó áldozathibáztatás. Már régen nem hálapénzről, hanem védelmi és biztonsági pénzről beszélünk.

– Ön is állt már az etikai bizottság előtt, sőt Éger István is. Milyen tekintélye van a grémiumnak?

– Sokat elárul róluk az, hogy engem első fokon elmarasztaltak, majd miután a másodfokú testület megsemmisítette az ítéletet és új eljárást írt elő, a megismételt elsőfokú bizottság gyakorlatilag nem tudta pontosan megnevezni azokat a vádakat, amelyek miatt ugyanők elítéltek. A vád elvileg az volt, hogy Éger István és Cser Ágnes jó hírnevét megsértettem, az utóbbi nem betegem és nem orvos, így nem is ez a fórum, ahol elégtételt vehetne. A megismételt elsőfokú bizottság – ugyanaz, amely az előző – nem tudott válaszolni arra a kérdésre, hogy mi a vád alapja. Milyen állításokkal sértettem meg Csert és a kamarát.
Az Éger István elleni vizsgálatot én indítottam, mert azt gondolom, hogy a ténykedése hatalmas károkat okoz a magyar orvos- és betegtársadalomnak, a renoménkat rongálja, és számos hazugsága jól dokumentálhatóan tetten érhető. A bizottság elnöke azt mondta, hogy azért vannak itt, hogy azt a sok orvost, aki a belét is kidolgozza, ha megtámadják, akkor megvédjük. Ez mindent elmond a kamaráról. Ezért kaphat egy bizonyítottan betegeket zaklató nőgyógyász fél év eltiltást. Nem csodálható, hogy olyan tragikus az orvosok megítélése. Ha átlátható működésű kamaránk lenne, ami nem azért van, hogy a tapogatós meg a zsaroló nőgyógyászt megvédje, hanem hogy kiszűrje, a betegek is sokkal nagyobb biztonságban éreznék magukat.

– Mi lenne még a kamara feladata?

– Amerikában van egy Institute of Medicine nevű szervezet, amely a 2000-es évektől elkezdte vizsgálni a műhibás eseteket. Azt találták, hogy több ember hal meg így, mint autóbalesetben vagy mellrákban. Nem az volt a visszhangja, hogy az orvosok rosszul végzik a munkájukat. Azzal a címmel adták ki a jelentést, hogy Hibázni emberi dolog. A lényege az volt, hogy vajon milyen intézkedésekkel lehet ezeket kiszűrni. Magyarországon hallott arról, hogy hogy lehetne megakadályozni a műhibákat. Vagy hallott olyasmiről, hogy a kamara verné az asztalt, hogy a kórházak tegyék nyilvánossá a műhibaszázalékukat vagy a kórházba bekerültek halálozási arányát? Hogy kikérte volna magának azt a kamara, hogy az ÁNTSZ megpróbálja a kórházi fertőzéseket eldugni?


+1 kérdés
– Mint egykori mentős mit gondol a segélyhívó rendszer átalakításáról, arról, hogy ezentúl csak a 112-es központi vonalon lehet a mentősöket, a rendőröket és a tűzoltókat hívni?
– Emberéleteket veszélyeztető lépésnek gondolom. Maga a Mentőszolgálat sem jól szervezett a lehetőségekhez képest: rossz a felszerelés, hiányos az állomány, borzasztó a menedzsment, eleve mínuszból indul a rendszer, amelyre felesleges terhek, hibalehetőségi pontok rakódnak rá. Hiába toltak bele milliárdokat, nem hasznosult jól ez a pénz.
Azzal hogy két országos központba mennek be a hívások, eltűnt a helyismeret a rendszerből meg a tudás, hogy például egy újraélesztést levezényeljenek, illetve pár percet várni kell rá, de akkor már késő lehet. Az egésznek nincs semmi értelme, ha csak az nem, hogy a Nagy Testvér még több adathoz jusson rólunk. Hogy kihez, mikor, miért jött a mentő.



"A kamara minden egyes megnyilvánulása közügy."

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!