Eltűnt egy városnyi ember

Éva édesanyjának 2012. július 23-a délutánja óta egyetlen átaludt éjszakája, nyugodt pillanata nincs. Azóta lányának egyszerűen nyoma veszett. „Már 53 napja feküdt a kórházban, onnan ment ki a postára, készült a bankba és az ügyvédhez is, hogy beadja a válókeresetet. Ebéd után még hívott, mesélte, mi lesz aznap, azóta viszont, mintha a föld nyelte volna el. Másnap reggel hívott az orvosa, hogy Éva nem ment vissza, már délután a rendőrségen voltam, hogy bejelentsem: eltűnt a lányom” – meséli elcsukló hangon Erzsébet. A kamerák a postán még „látták”a 33 éves asszonyt, pénzt fizetett be, annak is van nyoma, azt, hogy a bankban járt-e, nem tudni, az ügyvédhez viszont már biztosan nem érkezett meg. A pár száz méteres háromszögben egyszerűen köddé vált. Átfésülték a környéket, kutyákkal jártak végig minden szegletet, de semmi… „Évek óta szülés utáni depresszióval kezelték, végül befeküdt a kórházba, mert a két kislányát rendben, gyógyultan akarta nevelni. Férjével megromlott a viszonya, ezért akart válni. Én azóta minden követ megmozgattam, naponta jártam a rendőrök nyakára, eredménytelenül. Éva írt ugyan egy búcsúlevelet, amiben mindent megköszönt, kérte, viseljük gondját a lányoknak, hamvait pedig a Tiszába szórjuk szét, de aláírás nem volt… pedig ő mindig, minden levelet aláírt” – emlékszik az édesanya, akinek a fejében minden nap újabb és újabb képek, feltételezések állnak össze. Szó volt egy környéken garázdálkodó szatírról, egy rejtélyes kínai boltról, esetleges rablótámadásról, de az ügy továbbra sem ér véget. „Szeptember 8-án találtak a Tiszaligetben egy mumifikálódott holttestet. Azonnal jöttek a rendőrök, elvitték Éva párnáját, fésűjét, hogy megnézzék, őt találták-e meg?

Bementem, kértem, mutassák meg legalább a személyes tárgyakat, amit a holttest mellett találtak, táskát, telefont, ruhákat, de azt mondták, fertőző minden, nem tehetik. Pedig egyszerre tisztázódhatott volna sok minden. Fogadott a nyomozó, megmutatta gumikesztyűben a nejlonba csomagolt cuccokat, majd még hozzátette: a tetem egyébként el van temetve… Ez volt a végpont, én azóta csak várok.”

Azóta várom, hogy megtudjam: vajon az én lányom holtteste feküdt-e a ligetben? De azt ma sem értem, hogy feküdhetett 47 napig egy holttest a strand bejáratától pár méterre, hogy azt ne vegye észre senki?” – jár újra az édesanya gondolata egy újabb lehetséges verzió körül. Mert válaszokat sehol, senki sem ad neki. De képzeljük csak el, mit élnénk át, ha szerettünk, hozzátartozónk egyik percben még beszél velünk, majd kilép egy ajtón és onnantól soha, senki nem tud róla?

Szolnokon, ahol Évát is keresik, az utóbbi időben kisebb pánik alakult ki, úgy érzékelik, mintha az eltűnések mostanában megduplázódtak volna a környéken. Tavaly decemberben a besenyszögi Györe Pálnak veszett nyoma, a helyi kántort szinte mindenki ismerte és szerette. A településen egyre több szóbeszéd kelt szárnyra, főleg, amióta eltűnt egy másik fiatalember, Gubancsik István is, ő egyes források szerint már a hetedik eltűnt a városban. Jóllehet: a Szolnoki Rendőrkapitányság hivatalos tájékoztatása szerint ők nem látnak kiugró emelkedést, idén eddig 22 személy eltűnését jelentették be, húszan megkerültek, jelenleg két személy eltűnése miatt folyik eljárás. A „civilek” szerint viszont más a helyzet. Egy sor olyan eltűnés jut el hozzájuk, ami egyáltalán nem szerepel a hivatalos nyilvántartásban. A rendőrség honlapján országosan 245 keresett személy szerepel, viszont a hivatalos adatok szerint is nő az eltűnések száma: az elmúlt 3 év adatai szerint 2009-ben 3166, 2011-ben 3355 felnőtt személy eltűnése miatt indult rendőrségi eljárás Magyarországon. 2009-ben 11 ezer 876, 2011-ben pedig már 14 ezer 405 bejelentést regisztráltak, amikor az eltűnt 18 éven aluli volt.

Az eltűnési ügyekben a helyi rendőrség jár el, majd ha három hónap után sincs eredmény, az eljárást lezárják, bár a törvény értelmében a körözést annak sikeréig folytatni kell. Ezért az eltűnt adatai továbbra is szerepelnek az adatbázisban, és fotóját is megjelentetik a rendőrségi magazinokban, de ez minden. A bejelentő mindezt sok esetben nem fogadja el, és úgy értékeli, a rendőrség lemondott az eltűntről. Különösen, hogy a kilencven nap után kézhez kapott határozat egyúttal közli azt is, mikor lehet a családtagot halottnak nyilvánítani. Öt év – ennyi sikertelen keresés után kérelmezheti a holttá nyilvánítást az, „akinek erre alapos indoka van”. Az alapos indok a válási szándék vagy az örökösödési, hagyatéki eljárás iránti igény lehet. A körözést ezzel nem vonják vissza, az még húsz évig tart, a profilokat a hatóság pedig 25 évig őrzi.

A hatósági eljárással azonban egyre többen elégedetlenek. És nem csak az érintettek, de sokan azok közül is, akik átérzik kínjaikat. „Évente kisvárosnyi ember tűnik el hazánkban, erről tudnia kell mindenkinek. Bár hivatalosan alig pár száz embert tartanak nyilván eltűntként, a valóság mást mutat” – mondja Forgács-Fejes Mária, akinek keresőcsoportját már ezerötszázan segítik országszerte: közösségi portálokon gyűjtik azok jelentkezését, akik hiába várják vissza szerettüket. A civil keresők szerint összességében 13-14 ezer eltűnt ember lehet Magyarországon. „Amint megjelenik valakinek az eltűnése, azonnal felvesszük a hozzátartozókkal a kapcsolatot, ellenőrizzük, hogy minden hiteles-e és megindítjuk mi is a keresést. Eddig 14 embert találtunk mi meg, de ami még fontosabb: segítséget adunk azoknak az érintetteknek, akik ma se információt, se támpontot nem kapnak, csak ülnek a legnagyobb bizonytalanságban” – mondja a szervezet vezetője, aki szerint ma már negyven-ötvenezren osztják azonnal a közösségi portálon kereséseiket.

Itt, egy közösségi portálon keresi édesanyját a szigetszentmiklósi Kovács Attila is. A 69 éves asszonyt március 13-a óta hiába várja haza, akkor este 11 órakor lépett ki közös lakásuk ajtaján, papírok, pénz, telefon nélkül. Azóta még körözést sem adtak ki a keresésére. „Fel nem fogom, mi történhetett. Itt lakunk a főutcán, állítólag egy kutyás keresés volt, de hát itt akkora a forgalom, hogy nem is értem, minek. Aztán engem hallgattak ki 4 órán át, miután én láttam utoljára, tervezték poligráfos vizsgálatomat is. Azóta annyit tudok, hogy arra mégsem lesz szükség, dehogy bárki, bármit tudna édesanyámról? Nincs semmi információm” – mondja tehetetlenül Attila.

Az „eltűnt személy” kifejezés legtöbbször azt jelenti, hogy az illető a saját akaratából távozott: máshol, máshogyan, de leginkább másokkal akar élni. Ilyenkor új címét nem közli hozzátartozóival. Az eltűnt személyek e csoportját számos esetben sikerrel kutatja fel a rendőrség, ám az illető továbbra is „eltűnt” maradhat, ha úgy tartja jónak. Az ötven feletti eltűntek többnyire önmagukat ellátni nem tudó, tudati zavarokkal, leépüléssel küzdő időskorúak; csak úgy elindulnak, maguk sem tudják, hová. Őket általában terepkutatáson, nagy erőkkel keresik, mert közülük kerülnek ki azok, akik maguktól nem találnak vissza, ami sokszor végzetes. A 12-14 évesekre jellemző, hogy otthoni vagy iskolai sérelem, veszekedés miatt bosszúból, dühből néhány napig távolról gyűlölik a felnőtteket. Menekülésük sokszor vészhelyzetet jelez: a szülők rosszul bánnak egymással vagy gyerekükkel. A gyerekek vagy előkerülnek egy-két héten belül, vagy ha nem, akkor valószínűleg már nagyon nagy a baj. Mind több eltűnt fiatal kerül a híradásokba és megosztó portálok oldalaira. Itt keresték a nagy port kavart rendőrségi pszichológusnőt, Bándy Katát, Strehó Gergőt, Gödöllei Dominikát, Ophélie Bretnachert, a francia diáklányt, vagy például Ackerman Dávidot, akinek még 2009. szeptember 11-én veszett nyoma. Szülei a mai napig aktív közösségi életet élnek, hogy megtalálják csaknem négy éve elveszett fiúkat. Dávid utoljára édesanyjával a kapuban találkozott, aki a munkából épp akkor ért haza. Puszit adtak egymásnak, Dávid mondta, hogy siet, mert várja a barátnője, este jön haza. A Margitszigeten találkoztak, hozzájuk csatlakozott még több fiatal is és innentől – elvileg – már együtt mozogtak… csakhogy Dávidnak a Margit hídi aluljáró környékén egyszerűen nyoma veszett. Azóta sem tud senki, semmit Dávidról. Sem életjel, sem holttest.

Az első történetünk, Éva esetében egy vele egykorú női holttestet találtak, édesanyja viszont lassan hét hónapja hiába várja a bizonyosságot. Hogy mi tart ennyi ideig? Van, hogy egy-másfél évig is elhúzódnak a vizsgálatok, de ott valóban extrém körülmények nyújtják az igazolásokat. A szolnoki rendőrség lapunknak meglehetősen szűkszavúan annyit válaszolt: „Az elhunyt személyazonosságának megállapítása érdekében szakértői vizsgálat vált szükségessé. Ez még tart.” Hogy mennyire számít rendkívülinek egy másfél hónapig fekvő, mumifikálódott, esetleg korábban vízben is fekvő holttest azonosítása? Annyi biztos, hogy ennél bonyolultabbnak tűnő esetekben is született már orvos szakértői vélemény…

„Pécs környékén egy kútban találtak elszenesedett emberi maradványokat. Kiderítettük, hogy a férfit bántalmazták, megölték, majd elégették, és kútba dobták. Még így is sikerült azonosítani az áldozatot, és felgöngyölíteni a bűncselekmény szálait” – meséli egy igazságügyi orvos szakértő. Fénykép, papírok, ruházat, tetoválás, ékszerek, orvosi leletek, fogazat, protézis, törés maradványa – az első lépések az azonosításhoz. Majd jöhetnek a régebbi sérülések és végül a DNS. Ehhez fésűt, fogkefét, személyes tárgyakat is kér a rendőrség. Az azonosítás nem mindig sikeres: gond, ha a megtalált személyt senki sem keresi, vagy szándékosan tüntet el minden nyomot. Ők az NN jelű, vagyis név nélküli holttestek. Többségük úgy akart meghalni, hogy közvetlen környezete ne találja meg. Évente körülbelül száz-száznegyven holttestet nem tudnak azonosítani, jelenleg 800 körül van az NN jelű halottak száma.

Az eltűntek többsége mellé azonban bizonyos nem illik az NN, név nélküli jelzés. Inkább az NH: nagyon hiányoznak.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!