Megkezdődött a 243. tanév a Semmelweis Egyetemen, tavalyhoz képest csaknem félezerrel nőtt a gólyák száma. Köztük vannak azok a fiatalok is, akik a Dr. Rosivall László professzor által életre hívott cigány orvosképzési program révén kerültek be az egyetemre. Az előkészítőt az egyetem oktatói a hétvégeken tartották, egy fillérnyi fizetség nélkül saját szabadidejükben anatómiát, biokémiát, biofizikát, sejtbiológiát tanítottak a jelentkezőknek. Tavaly tízen vehettek részt az előkészítő programban, közülük nyolcat fel is vettek az egyetemre, ők már másodévesek.
Az idei elsősök hatan vannak, egyikük Rostás Gusztáv, aki nem tudott a tanévnyitót megelőző gólyatáborban ott lenni. Még segédápolóként dolgozott, hogy a mindössze két osztályt végzett édesapja 34 ezer forintos nyugdíját kiegészítse. Guszti az általános iskola hatodik osztályáig szinte bukdácsolt. Akkor egy térdsérüléssel megoperálták. A kórházban töltött idő sorsdöntő volt számára: itt határozta el, ha törik, ha szakad, ő bizony orvos lesz. A nyolcadik osztályt már 4,6- os bizonyítvánnyal zárta. Egészségügyi szakiskolába járt, orvosi latinból készült, majd gimnáziumi érettségit szerzett, közben a nyarakat végigdolgozta reggel 5-kor kelve, hol a földeken kapálva, kukoricát címerezve, mákot törve, hol meg a kórházi krónikus és baleseti osztályokon. Itt bebe „sunnyogott” a műtőbe – az egykori betegszállítóból lett főorvos hagyta, még magyarázott is neki. Pedagógusai és az iskolai pszichológus – akit pótapjaként tisztel – hittek benne. „Sokan azt gondolják, ez valami igazságtalanság, hogy bekerültünk, de megszenvedtünk érte. Én igazgatói engedéllyel a hétvégéket is a középiskola koleszában tölthettem tanulással-olvasással, mert a házunkat az önkormányzat életveszélyessé nyilvánította. Ma már azt is látom, hogy pénz nélkül nincs egyetemi lét: nekem nem telt volna soha különórákra, korrepetálásra, nyelvtanulásra, nagy harc volt, hogy biológiából emelt szinten érettségiztem. A program keretében olyan segítséget kaptunk, ami megtanított bennünket rendszerezni a tudásunkat, gazdálkodni az idővel, nem csüggedni, ha kiderül, hogy még nem jártunk színházban vagy a Balatonon. Családorvos szeretnék majd lenni valahol vidéken, hogy segítsek a szegény embereken: tudom, már ma is kétszáz háziorvos hiányzik a kistelepüléseken, de ha lesz erőm, baleseti sebészetből is szeretnék szakvizsgázni. Semmi sem lesz sétagalopp, de ha a falat kaparom, akkor is elvégzem az egyetemet, ezzel magamnak és azoknak is tartozom, akik segítettek.”
Rostás Gusztáv, a Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Karának első éves hallgatója egy bocsánatkérő mosollyal áll fel: még elintéznivalói vannak, s az első óráig be kéne vennie egy fájdalomcsillapítót is, mert kivésték a bölcsességfogát. „Érdekes műtét volt, egészen az angulus mandibulae-ig történt meg, szóval az állkapocsszögletig…” – magyarázza búcsúként.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
