„A német nem arab. A né-met nem a-rab” – ismétli tagoltan Sabine Lettl. A berlini tanárnő három hónapja tanít új bevándorlókat. A szövetségi kormány az év elején hozott létre a középiskolákban 478 úgynevezett „üdvözlő osztályt”, amelyekben 14-16 éves, zömmel szír, afgán és iraki diák tanul. A kormány tervei szerint ezekben az osztályokban egy év alatt kellene felzárkóztatni a diákokat arra a szintre, amely után már integráltan, a helyiekkel együtt tanulhatnak tovább.
„Ki van zárva, hogy ez menni fog. Úgy is mondhatnám, hogy ez lehetetlen vállalkozás” – mondja a Politico című internetes lap riportjában a 47 éves tanárnő. Az általában nyugodt, türelmes Sabine eredetileg drámát tanított, és csak a kialakult helyzet miatt kellett átnyergelnie a német, mint második nyelv tanítására. Mostanában kezdi érezni, hogy fogytán az ereje. Az évnek ebben a szakában hagyományosan Paul Auster Holdpalotáját veszi a diákjaival, ehelyett német alapszavakat tanít sokszor írni-olvasni sem tudó gyerekeknek.
„Volt olyan 16 éves diákom, akiről csak egy hónap után derült ki, hogy azért nem képes haladni a többiekkel, mert nem tud olvasni. Onnan jöttünk rá, hogy nem tudta lemásolni, amit a táblára írtam.” Ezekre a helyzetekre nemcsak az ország, hanem a német iskolarendszer sem volt felkészülve. „Ahhoz, hogy valóra válthassuk Angela Merkel álmát, és valóban képesek legyünk befogadni ennyi menekültet, legalább tízezer új tanárra volna azonnal szüksége a rendszernek. És akkor még nem beszéltünk azoknak a tanároknak a pótlásáról, akik addig kiesnek a rendszerből” – teszi hozzá a tanárnő.
A német kormány várakozásai szerint több mint 800 ezer (egyes becslések szerint akár 1 millió) menekült érkezik egy éven belül Németországba. Közülük legalább 300 ezer iskolás korú – idézi egy nemrég közzétett felmérés adatait Heinz-Peter Meininger, a Német Középiskolai Tanárok Egyesületének elnöke.
Közben az eddig „A menekültek Nagy Barátjaként” emlegetett Angela Merkelnek is új kihívásokkal kell szembenéznie. Miután bejelentette, hogy a szíriai menekülteknél nem alkalmaznak felső korlátot, alig egy hét alatt kiderült, hogy a feladatot ellátó tartományoknak és településnek sem elég pénzük, sem elég helyük nincs a menekülthullám fogadására. Múlt héten a német tartományok fele jelentette be, hogy nem tud több embert elhelyezni.
A Merkel abszolút szövetségesének tartott CSU bajor politikusai keményen támadták a kancellárt az engedékenysége miatt, és a hét elejére el is érték a céljukat: a szövetségi kormány visszaállította az ellenőrzést a déli határon. „A hangulat egyre gyorsabban változik” – mondta Merkel egyik belső embere egy újságírónak a hét közepén. Ez nagyjából akkor történt, amikor a kancellár asszony éppen egy berlini középiskolában vizitált. „A gyerekekben annyi elszántság van, és olyan buzgón óhajtják a tudást, hogy az maga a csoda” – lelkendezett Angela Merkel. A tanároknak (és persze az egész német társadalomnak) pedig azt üzente, hogy ami most történik, az egy „jövőbe tekintő koncepció” része.
Németországnak van gyakorlata az efféle menekülthelyzetek kezelésében. Az első hullám még a ’70-es években érte el, amikor a zömében török vendégmunkások robbantották be a német gazdaság motorját. A második nagy hullám a berlini fal ledöntése után következett be. Ekkor nemcsak a keleti országrészből, hanem az egykori Szovjetunióból is százezrek érkeztek bevándorlóként. „A különbség azonban óriási az akkori és a mostani helyzet között” – figyelmeztet a berlini Népesedéskutató Intézet munkatársa, Stevan Sievert. „A hetvenes hullámban érkező migránsok nagy részének azonnal lett munkája, és sokan eleve úgy érkeztek, hogy néhány éven belül visszatérnek szülőhazájukba. Sokan így is tettek. Akik viszont maradtak, azok pozitív irányban változtatták meg a német társadalmat.” A kutató itt elsősorban arra utal, hogy az elöregedő Németországnak kifejezetten jól jött a fiatalítás a zömükben huszonéves bevándorlók személyében.
Most más a helyzet. „Ma nincs annyi üres munkahely, és ami van, ahhoz is képzettségre, nyelvi tudásra volna szükség. Iszonyúan nagy erőfeszítést kell tennünk azért, hogy a mostani menekültek még időben elérjék a kívánt szintet.” Vagyis az előtt, hogy komoly feszültségeket okoznának a társadalomban. „Az érvényes jogszabályok szerint a bevándorlóknak három hónappal a regisztráció után munkát kellene biztosítani, de mutasson egy munkáltatót, aki szívesen alkalmaz egy olyan embert, akinek függőben van a menekült kérelme” – mondja Sievert. A cél most az, hogy felgyorsítsák ezt a folyamatot. Ennek érdekében vetik be a hadsereget is. A Bundeswehr katonái nem fegyveresen vesznek részt a konfliktusban, hanem íróasztalok mögött, számítógépek billentyűit nyomogatva igyekeznek felszámolni az egyre hatalmasabb dokumentumhegyeket.
De menjünk vissza néhány percre még az osztályterembe, ahol Sabine Lettl éppen a frissen fénymásolt jegyzeteket osztja ki a gyerekeknek. „Alig van használható tankönyvünk az ilyen esetekre – mondja. – Nem adhatok 16 éves fiatal felnőtteknek katicabogaras mesekönyveket, ugyanakkor felnőtteknek szóló munkafüzeteket sem, hiszen nem értik, nem ismerik az ott szereplő fogalmak nagy részét.” Mindjárt vége az órának. Sabine – amúgy ismétlésképpen – még megkérdezi mindenkitől, honnan jöttek. „Én lenni Berlinből” – hangzik innen is, onnan is. Sabine széttárja a karját: „ők talán rendben lesznek”.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
