Szívességet tett Gyurcsány Ferencnek Bencsik András, amikor azt javasolta: népszavazás fossza meg Gyurcsány Ferencet szavazati jogától. A hivatalos kérdés így hangzott: „egyetért-e Ön azzal, hogy ne szavazhasson az, aki Magyarország miniszterelnökeként a magyar állampolgárokat megverette, a határon túli magyarok ellen buzdított, és nem viselte ennek következményét?”.

 
VH, 2018. január 6.

A Demokrata főszerkesztőjének kezdeményezése átpozicionálta Gyurcsány Ferencet a balos mezőben. A rezsim célpontja – ha úgy tetszik, a demokrácia mártírja – védett személy: az egyeztetésen többet nyom a szava, mint azt öt százalék körüli pártjának súlya indokolja; sikerrel tüntetheti fel magát az embernek, akitől Orbán Viktor egyedül tart a baloldalon; hitelességi deficitjét pedig kitakarja az érzelmi spanyolfal.
 
Hogy Bencsik kezdeményezése önálló-e? Erről csak találgatni lehet, ám az biztos, hogy egybeesik a hatalom szándékaival. Erre utal, hogy az Országos Választási Bizottság kapásból befogadta a Demokrata főszerkesztőjének kérdését – noha az ordítóan alkotmányellenes. Hiszen a szavazati jog eltörölhetetlen alapjog, amelytől senkit nem lehet megfosztani, a bíróság is csupán felfüggesztheti gyakorlását, bizonyos bűncselekmények bizonyított elkövetése esetén – például többszörös gyilkosság miatt. Megjegyzendő, a hatalomnak kapóra jön, hogy az ügy előbb-utóbb elhasal a jog göröngyeiben, hiszen így gyakorlatilag következmények nélkül üthet két legyet egy csapásra. Egyrészt Gyurcsány az egyedüli balos figura, akivel még mozgósítani lehet a tábort, és akinek mozgatásával szét lehet zilálni a baloldal viszonyait.

Utóbbi némi kifejtésre szorul.

Ha valaki figyelemmel kíséri a DK manővereit, akkor könnyen úgy találhatja: a párt egy ritmusra mozog a Fidesszel. Két példa: amikor a Fidesznek égető szüksége van a választási győzelemhez a határon túli magyarokra, a DK aláírásgyűjtésbe kezd, aminek témája, hogy elvegye a kettős állampolgárok szavazati jogát. Ami – dacreakcióként – felpezsdíti a külhoni magyarok szavazási kedvét, illetve bizonyítja a határon túli magyar pártoknak, hogy kormányváltás esetén nem járnának túl jól.
(Az már csak hab a tortán, hogy ezzel a topikkal a DK az MSZP pár ezer/tízezer radikálisát is elhozhatja).

A másik eset pedig az említett Bencsik-féle akció. Ami pont akkor startol, amikor Gyurcsány Ferenc zsarolási potenciálja apadni kezd. Egyrészt a Karácsony Gergely–Kunhalmi Ágnes tandem végre képes eljuttatni tartalmi üzeneteket az emberekhez, másrészt összeáll egy civil közéleti szereplőkből álló választási mozgalom (V18). Persze jogos a kérdés, miért jó egy izmos Gyurcsány a Fidesznek. Démonizálási értéke önmagában csekély – igazán fontos attribútuma az, hogy szavazatzáró rétegként működhet. Hogy ez mit jelent, azt a 2014-es választás mutatja meg, amelyiken az összefogás nagyjából ugyanolyan eredményt ért el (25 százalék a listás eredmény), mint amire – népszerűségi adatai alapján – az MSZP egyedül is képes lett volna. Politológusi és közvélemény-kutatói mondások szerint azért, mert Gyurcsány Ferenc a bizonytalanokat és a szocialista szimpatizánsok egy részét egyaránt elijesztette (lásd interjúnkat a január 6-i VH 9. oldalán).

Magyarán: a DK elnöke nemcsak saját pártját teheti korlátossá (ezt ő maga állítja), hanem a szövetséget is, amibe belép. Jelenléte egyrészt gyengítheti az átszavazási hajlandóságot – kiemelten a Momentum-, az LMP- vagy éppen a Jobbik-hívek esetében. Másrészt az MSZP-tábor egy része is ódzkodik a Demokratikus Koalíció elnökétől.

Hogy összjátékról van-e szó, azt találgatni is felesleges, az viszont vállalható megállapításnak tűnik, hogy érdekazonosság van a Fidesz és a DK elnöke között. (És a tematikában is van némi áthallás: a volt miniszterelnök 23 millió román munkavállalóval riogatott, a jelenlegi migránsokkal).

A jelek szerint a DK egyelőre nem látszik feladni célkitűzését, hogy az ellenzék legnagyobb pártja legyen, a kormányváltást pedig másodlagos kihívásként kezeli. Hogy ebbéli törekvését mennyiben módosíthatja a most színre lépett választási szövetség, azt nem lehet megjósolni. Az viszont biztos, hogy az „üdvözítő pártot és jelöltet” meg nem nevező V18 alkalmas lehet arra, hogy választói szinten egyesítse a baloldalt. (Értsd: előállíthat egy olyan szavazói nyomást, ami összefogásba kényszerítheti a baloldal pártjait, ugyanis, ha nem teszik, akkor kimegy alóluk a bázis.) Nem véletlen, hogy Gyurcsány fanyalogva fogadta a mozgalmat, és az év eleji töltött paprikáját fontosabbnak tartja, mint a V18-at.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!