Ereszd ki a hangod!

„Ez nem igazság, pukkadjon meg! Mindenkinek kéne énekelni!” – mondja a szép hangú Liza a Mindenki című Oscar-díjas kisfilmben, miután megtudja, hogy Erika néni, a karvezető énektanárnő enyhén szólva is diszkriminatív módon bánik a kórus kevéssé tehetségesnek ítélt gyerekeivel, és arra kéri őket, ne énekeljenek. Csak tegyenek úgy, mintha, és tátogjanak. Mindenkinek jobb ez így alapon.

„Egy-egy ilyen kérés, minősítő félmondat elképesztő károkat tud tenni a gyerek lelkében, és egyetlen szempillantás alatt hozzákapcsolja a szégyen érzetét még olyan természetes és zsigeri megnyilvánulásokhoz is, mint a hang kiadása” – meséli Tóth Árpád, a Csíkszerda kórus vezetője, aki szerencsés alkatának köszönhetően annak idején különösebb sérülések nélkül lerázta magáról Marika nénit, aki elsőben őt is megpróbálta eltántorítani az énekléstől.

Azt mondja, minden gyerek ösztönösen éneklő kis buborék, csak ahogy idővel rárakódnak a társadalmi skrupulusok (például, hogy ciki az utcán énekelni), vagy a pedagógusok minőségbiztosító és kudarckerülésre figyelmeztető intelmei (amíg nem vagy elég jó, addig inkább ne énekelj), egyre inkább kezdi elhinni, hogy csak annak van létjogosultsága dalban hallatni a hangját, aki minimum Pavarotti.

Árpád egy korábbi TEDxYouth-on elhangzott előadásában egészen pontosan úgy írja le annak a gátlásos félszegségnek az abszurditását, ami az éneklés kapcsán kialakult az emberek zömében, hogy „ha most azt kérném, hogy együtt énekeljünk, körülbelül olyan nagy sikerre számíthatnék, mintha azt akarnám, hogy mindenki álljon fel, rituálisan húzza le a gatyáját térdig, és mutassa meg, hogy milyen színű alsóban érkezett a TEDx-re”.

Ennek egyfelől persze oka az is, hogy az éneklés nagyon intim dolog. Már maga a szó etimológiája is bensőségességet sejtet: magyarul ott lapul az elején az „én” szótő, a német „singen” ugyanonnan eredeztethető, ahonnan az elmerül értelemben használt „sinken”, az olasz canto, azaz „ének” szó előzménye pedig az elvarázsolt jelentésű „incanto”.

Dr. Pándy Mária, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem pszichológusa, zenepedagógusa azt állítja, semmi nem hat ránk olyan mélyen, mint az emberi hang. „Mélyebben és erősebben, mint a hangszerek.

Könnybe lábadhat a szemünk, olyan erős rezgések indulhatnak el bennünk egy dal hatására.

Tudni kell azonban azt is, hogy más területek aktivizálódnak bennünk, ha befogadunk, azaz, amikor hallgatjuk a zenét, és mások, amikor mi magunk adjuk ki, teremtjük a hangot.” Véleménye szerint a lelki egészség megteremtésének egyik kulcsmomentuma az éneklés, ekképpen mindenkit arra buzdítana, hogy merjen sokkal többet (ki-ki a saját mostani átlagánál többet) énekelni. Zuhany alatt, autóban, vacsora közben, buszmegállóban…


Egészséges, ellazít

Az éneklés gyógyító erejéről évezredek és legendák zengenek: sámánok hangjuk segítségével estek transzba gyógyító szertartásokon, Dávid énekével és hárfajátékával enyhítette Saul király súlyos depresszióját, Orfeusz pedig énekével vadállatokat szelídített, és még az alvilági isteneket is megenyhítette. Számtalan pszichológiai kutatás bizonyítja, hogy az éneklés valóságos életelixír. Dalolás közben például egészségesebben, mélyebben lélegzünk és a vegetatív idegrendszerünk is kisimul.

Stresszesen sokszor visszatartjuk a lélegzetünket – ha ez a helytelen légzésminta rögzül, légszomj vagy akár hiperventilláció (gyors felületes légzés) is felléphet, melyet többek között azzal lehet korrigálni, ha kihúzzuk magunkat és dalra fakadunk.

Erika Beck, a Kalifornia Egyetem kutatója egészen odáig merészkedik egy tanulmányban, hogy azt állítja, éneklés hatására az immunrendszerünk is aktívabbá válik. Kórustagok védekező mechanizmusát vizsgálva megállapította, hogy az énekesek nyálában egy-egy fellépés után átlagosan 240%-kal több immunglobulinA (IgA – testünk védelmi rendszerének első vonala, amely segít leküzdeni a kórokozók és allergének támadását a száj, az orr és a belek nyálkahártyáján) termelődik, mint szereplés előtt. Beck professzor mindemellett közvetlen kapcsolatot mutatott ki az énekesek lelkesedése és az immunrendszerükre gyakorolt hatás között: minél nagyobb örömmel és önátadással danolunk, annál jobban erősödik az immunrendszerünk.

Ornitológusok egyébként énekes madaraknál is megfigyeltek hasonlót, csak az ő esetükben a csodás énekhang és a lelkes fütyörészés pusztán a hímek esetében bizonyult látványosan immunstimulálónak.


Képességet fejleszt

A biológiai, élettani hatások mellett (az említetteken túl van még vagy egy tucat, többek között edzi a szívet: alkalmazkodóképessége a professzionális énekeseknél megegyezik a hosszútávfutókéval) az éneklés fejlesztő értéke is felbecsülhetetlen: autistákkal például, akik nem reagálnak szavakra, sok esetben énekelve lehet kommunikálni. Kodály Zoltán már 1941-ben tudományos értekezésben írta meg, hogy a többszólamú éneklés miként fejleszti a halló- és felfogóképességet, s ezáltal „olyanok számára is megnyitja a világirodalom remekeit, akik semmiféle hangszeren nem játszanak”. A Kodály-tanítvány Kokas Klára zenepedagógus, zenepszichológus, a zenére való mozdulásban kiteljesedő szabad zenei nevelést valló Kokas-módszer kidolgozója a '60-as években hosszú éveken át vizsgált párhuzamosan egy ének-zene és egy reál tagozatos osztályt: a reálba csupa átlagon felüli képességű gyereket válogattak be, míg az ének-zeneibe bárkit felvettek. Kutatásának eredményét 1972-ben publikálta a Képességfejlesztés zenei neveléssel című tanulmánykötetében: felső tagozatra, a kezdeti jelentős különbségek ellenére, a tanulmányi versenyeken  reál tárgyakból is egyértelműen jobban teljesítettek az ének-zene tagozatos diákok. Nem mellesleg egy pár év alatt azok is megtanulták tisztán énekelni a dó-ré-mi-t, akit 6 évesen botfülűnek tituláltak afféle Marika nénik.


Énekelni mindenki tud

Mert ahogyan egy afrikai közmondás is mondja: aki tud beszélni, az énekelni is tud. Szerencsére egyre többen vallják így, és az utóbbi időben gombamód szaporodnak a YouTube-os gyorstalpalók, amelyek ingyen vállalják, hogy megtanítják az éneklés és a hangszeres zene, valamint a szolfézs alapjait a laikus érdeklődőknek. Céljuk, hogy a zenét és az éneklést a mindennapi élet részévé tegyék, egy fokkal hatékonyabban, mint ahogy azt a mindennapos éneklést előíró, két éve megalakult Mindennapos Éneklés Bizottsága próbálja tenni kampányszerűen.

A titok pusztán annyi, hogy elhiggyük, énekelni bárki tud, állítja a brit zeneszerző és előadóművész, Duncan Lorien, aki szerint a zene egy nyelv, ami nemcsak a kiválasztottaké, hanem megtanítható bárkinek, aki érdeklődik iránta. Valami effélét vall Tóth Árpád is, aki a Csíkszerda kórus vezetőjeként azon munkálkodik, hogy így vagy úgy, de minél több embernek megmutassa: énekelni nem ciki, közösségben alkotni nem dedós, sőt kórusban dalolni valójában egyenesen menő! Nem kell szépen, elég teljes odaadással! Ez a május amúgy is az éneklés hónapja: a szokásos évi egy alkalmán épp a múlt hétvégén énekelt együtt az ország (Énekel az ország), és mostanság zajlanak az Éneklő Ifjúság-koncertek is mindenfelé. Szóval, dalra fel, kezdjük együtt a Pál, Kata, Pétert kánonban! Egy, két, há… most.
 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!