Erőltetett iskolai keretek

A Nemzeti Alaptanterv (NAT) és a kerettantervek túlzott részletességgel szabályozzák, hogy mit kell az iskolákban tanítani. Nahalka István oktatáskutató szerint nem létezik teljesen ideológiamentes oktatás, de arra törekedni kell, hogy szélsőséges ideák ne jelenjenek meg az iskolákban. „Az oktatásnak nem az a feladata, hogy valamilyen ideológiákat közvetítsen a diákok felé, hanem az, hogy megtanítsa őket döntéseket hozni, és olyan helyzetbe hozza őket, hogy választhassanak” – mondja. Erre figyelmeztet többek között a Történelemtanárok Egyletének véleménye is, mely szerint az új kerettanterv ideológiailag és világnézetileg egyoldalú. Tavasszal a Magyartanárok Egyesülete tiltakozott a tanterv ellen, amelybe bekerült három szélsőjobboldali eszméket valló író is. Múlt héten az informatikatanárok egy csoportja jelezte, hogy a diákok „digitális írástudatlanságához” vezethet az informatikaórák jelentős csökkentése. Tiltakozásuk meghallgatásra talált, a hírek szerint az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet új informatika kerettantervet készít.

A Történelemtanárok Egylete többek között azt is sérelmezte, hogy a nemzeti érzés erősítése túl hangsúlyosan jelenik meg a kerettantervben. Nahalka István szerint, ha valaki ez ellen felszólal, fennáll az a veszély, hogy rásütik a nemzetietlen jelzőt, pedig a tantervet kritizálók nem a nemzethez való tartozás fontosságát vonják kétségbe, hanem a túlzások ellen emelnek szót. Arató László, a Magyartanárok Egyesületének elnöke szerint az elsődleges probléma a kerettanterv korszerűtlensége, mivel az irodalomoktatásban rejlő lehetőség – az önállóan, kritikusan gondolkodni képes, esztétikailag érzékeny állampolgárok nevelése – helyett a kész és zárt értelmezések leadását várja el. A Nemzeti Alaptanterv végső változata ugyanakkor a vitaanyagnál jelentősen jobb lett, rugalmasabbá vált, valamelyest nőtt a tanárok szabadsága. A tantervbe bekerült, korábban sérelmezett szerzők (Wass Albert, Nyirő József és Szabó Dezső) az elnök szerint végül nem jelentenek akkora problémát, mint az előzetesen tűnt, mert az ügy politikai kommunikációja – vélhetően a Jobbikszavazók megnyerése miatt – sokkal hangsúlyosabb volt, mint a szerzők súlya az anyagban. Wass Albert például gyermekversek írójaként szerepel a tantervben, Nyirő és Szabó Dezső munkái pedig választhatóak, de nem kötelezőek. „Persze ha valaki nagyon meg akar felelni a fenntartónak, és a kormányzatnak, előnyben részesítheti ezeket a szerzőket” – mondja.

A kerettantervet viszont Arató László katasztrofálisnak tartja. Ezek a kerettantervek óraszámra leosztva részletesen tartalmazzák, hogy mit kell a diákoknak megtanítani, ráadásul iskolatípusonként csak egy készült, nem lehet választani. Arató véleménye szerint sok álszent gondolat szerepel a dokumentumokban, az olvasóvá nevelés deklarált célja teljesen háttérbe szorul, nem veszik figyelembe a gyerekek érdeklődését, és a kortárs irodalomra szinte egyáltalán nem marad idő sem az általános, sem a középiskolában.

Az erkölcstanoktatás jelenleg az egyik leghomályosabb pontja a jövő szeptembertől induló iskolaévnek. Nem lehet pontosan tudni, hogy mit fognak ezeken a tanórákon a diákoknak oktatni. „Nagy hazugság, hogy eddig nem volt semmiféle etikai nevelés az iskolákban, ez mindig minden iskolában folyt. A kérdés azonban az, van-e arra szükség, hogy egy adott erkölcsöt sajátíttassunk el a gyerekekkel? Szerintem nincs” – vélekedik Nahalka István. Az oktatáskutató szerint a túlszabályozás számtalan okra vezethető vissza. „A kormány úgy gondolja, hogy a saját ideológiájuknak megfelelő iskolát kell csinálni, pedig az iskolának arra kellene felkészítenie, hogy a gyerekek ezt maguknak ki tudják alakítani” – fogalmazott. A kötöttségek azonban oda vezetnek, hogy a tanárok nem tudnak a diákjaik igényeire szabottan oktatni, ennek pedig a gyerekek fogják leginkább a kárát látni.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!