És dolgozni ki fog?! - Veszélyes általánosítások - Nyakunkon a Z - Mi van a többiekkel?

„Szinte lehetetlen alkalmazottakat találni.Ha meghirdetek egy állást, a behívottaknak csak a fele jelenik meg az interjún. A próbanapra az alkalmasnak talált fiataloknakszintén csak a fele jön el, és akit felvennék, az sem biztos, hogy végül elvállalja a munkát. De még itt sem ér véget a történet, mert sokan néhány nap után úgy döntenek, hogyez nekik mégsem felel meg, így gyakorlatilag folyamatosanmunkaerőt keresek és betanítok, ami senkinek nem jó” – meséli Viki, aki nemrég nyitott egy új vendéglátóhelyet, de nem tudja, hogyan lesz képes a nyári szezont végigcsinálni. Pedig 800-1000 forintos órabért kínál kezdésnek, és ez idővel feljebb mehet, a fiatalok viszont rögtön ennek a másfélszeresét szeretnék keresni.

Elvárásai pedig saját bevallása szerint alig vannak Vikinek, olyan alkalmazottal is dolgozik, akinek érettségije sincs, minimális angoltudással és számolási képességgel már megelégszik.

„Az egyetemisták már ahhoz is túl kvalifikáltnak tartják magukat, hogy tanulás mellett nálunk dolgozzanak, így ebben a körben már nem is keresgélek” – mondja Viki, aki a megbízhatóságot is nagyra értékelné, de a legrosszabb élményei éppen ezen a téren vannak. Tapasztalatai egyáltalán nem kivételesek, nagyrészt beleillenek abba a képe, amit a munkaadók a „fiatalokról”, leginkább az Y generáció – vagyis az 1982 és 1995 között születettek – képviselőiről mondanak.

„Általánosságban azt szokták mondani az Y generációról, hogy ők a korábbi generációknál több munkahelyet fognak elfogyasztani.
Ami nem meglepő, óriási szükség van a rugalmasságra, hiszen új szakmák bukkannak elő a semmiből. Ki gondolta volna tíz éve, hogy lesznek például Airbnb-üzemeltetők, médiaszervezők, időmenedzsmentcoachok vagy digitális elvonókúrát végző terapeuták?” – indokolja az Y-ok gyakori munkahelyváltását Bereczki Enikő, aki az árulkodó Pán Péter Stop! címmel blogot is szerkeszt a témáról. Emellett a kutatások azt is kimutatták, hogy a munka és magánélet egyensúlya fontosabb számukra, mint a pénz.

„Több kutató megegyezik abban, hogy ez azért van, mert szüleiknél megtapasztalták,milyen, amikor valaki szétgürizi magát és sem a családja, sem önmaga nem tud profitálni ebből” – vet fel még egy lehetséges magyarázatot Enikő.

Emellett a folyamatos internet- és kütyühasználat miatt a figyelmük is jóval megosztottabb, nehezen tudnak egy feladatra koncentrálni, az ő terepük a „multitasking”. „Az új nemzedék már lehetőséget szeretne kapni arra, hogy ne irodafülkékben, hanem nyitott coworking terekben, kreatív, környezetbarát munkaállomásokon vagy akár otthonról is dolgozhasson, rugalmasabb munkarendben.

Sokaknak fontos a vezetői szerep is, mivel szeretnek befolyást gyakorolni, erre pedig vezető beosztásban látják a legnagyobb esélyt. Ugyanakkor a fejlődést többre tartják az előléptetésnél, heti szinten várnak visszajelzést a főnöktől. Jellemző, hogyha nem érkezik gyors válasz, akkor elbizonytalanodnak” – sorolja a rengeteg munkáltatói tapasztalat és kutatás által megerősített jellemzőket Bereczki Enikő.


Mi van a többiekkel?

Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy a figyelem előterében a diplomások, szellemi munkát végzők vannak, a gyakran ismételt jellemzők elsősorban rájuk igazak.

„Ennek az elsődleges oka, hogy ebben a rétegben történt a legnagyobb változás, a szellemi munkaköröket betöltők környezetében egészen mások lettek a szervezeti struktúrák. Ezzel párhuzamosan nagyon nagy lett a munkaerőhiány, és a fiatalok, akik a világgazdasági válság során azt tapasztalták, hogy egy vállalatnál ledolgozott hosszú évek nem számítanak garanciának, egyszerűen továbbállnak, ha jobb ajánlatot kapnak” – mondja Nemes Orsolya, maga is tipikus Y generációs, aki többek között vezetőket tréningez, hogy felkészítse őket a fiatalok által eléjük állított elvárásokra.

„Találkoztam olyan fiatalokkal, akik kifejezetten kikérték maguknak, ha valaki »leipszilongenerációzta « őket. Mint minden általánosítás, ez is hordoz olyan sztereotípiákat, ami esetenként túlzó vagy sértő lehet. Fontos a differenciálás, mert más mondjuk egy alföldi tanyavilágban élő fiatal hozzáállása a munkához, mint egy olyan fővárosi hipszteré, aki produkálja mindazokat a karakterjegyeket, melyeket az Y generációsokkal összefüggésbe szoktak hozni” – árnyalja tovább a képet Bereczki Enikő, aki szerint nem meglepő, hogy az internet korszakába beleszületett Y generáció, vagyis a digitális nemzedékek első hulláma az elemzések legfőbb célcsoportja. Magyarországon és Európa számos más részén a munkaerőhiány, a mindennapos harc a jó, megbízható alkalmazottakért kiélezte a helyzetet, és még inkább felszínre hozta a feszültségeket.

„A generációs különbségek elsősorban a fehérgalléros munkakörökben érhetők tetten, ugyanis ezeknél jobban érezhető az eltérő technológiahasználat következtében fellépő különbség, hozzáállás és attitűd” – teszi hozzá Enikő.

Vagyis a változások nagy része elsősorban a felsőfokú végzettséggel rendelkező réteget érintette, de ez nem jelenti azt, hogy az Y-ok egyes jellemzői ne lennének igazak az érettségizettekre vagy szakmával rendelkezőkre is.

„A nem diplomások esetében talán még nagyobb hangsúlyt kap a pénz és a fizetés, mint a szellemi munkakörökben, ahol nem biztos, hogy 20-30 ezer forinttal többért valaki hajlandó váltani, ha egyébként jól érzi magát a munkahelyén. Éppen ezért a külföld is rendkívül vonzó számukra, nagyon nagy az elvándorlás ebben a rétegben is, hiszen Nyugat-Európában a magyar bérek többszörösét is megkeresheti egy vendéglátós, ápoló vagy építőipari szakmunkás.
Esetükben a kezdetekkor elég lehet a minimális nyelvtudás, ami néhány hónap kinttartózkodás alatt megacélosodik, sőt nagyon magas szinten nem is kell feltétlenül elsajátítaniuk. Az ő tudásuk ilyen szempontból sokkal könnyebben átváltható, mint a szellemi munkakörben dolgozóké” – mondja Nemes Orsolya.


Veszélyes általánosítások

Bár a munkaadók panaszaiban sok igazság lehet, a kép valójában sokkal árnyaltabb, és az is igaz, hogy az idősebbek egy része mindig is furcsán nézett „ezekre a mai fiatalokra”.

Nemes Orsolya úgy gondolja: ez most azért ennyire forró téma, mert a világ minden eddiginél gyorsabban változik körülöttünk, így az egyes generációk tapasztalatai is a korábbinál jobban eltérnek egymástól.

„Sokan az első ipari forradalmat hozzák fel példára az információs technológia robbanására, de míg például az agrárgazdálkodásból az ipari társadalomra való átmenet száz évig is eltartott, manapság évek, hónapok, sőt gyakran napi szinten is új rendszerekre kell átállnunk, új módszerekkel, technikákkal kell dolgoznunk, sőt együtt élnünk” – erősíti meg Bereczki Enikő.

A munkaadóknak is nagyon gyorsan kell reagálni, hogy a munkaerőhiányban egyszerre alkalmazkodjanak a változó technológiai és társadalmi környezethez és vonzóvá váljanak a fiatalok számára.

„A munkaadók sokszor összekeverik a generációs kérdéseket azzal, hogy a munkaerőpiac egyébként is megváltozott, vagyis sokszor olyasmit is az Y-okra kennek, ami tőlük részben függetlenül történt és egyszerűen a 21. század hozadéka. Ilyen például a közösségi média használata, amit egyébként idősek, gyerekek egyaránt csinálnak, vagyis nem elsősorban generációs jelenség. Szintén a szemükre szokták hányni, a hűség, a lojalitás hiányát. Pedig egy tanulmány azt is kimutatta, hogy az X generáció is közel annyiszor váltott munkát fiatalkorában, mint most az Y-ok. Csak éppen mostanra közel öt-tíz évvel kitolódott a családalapítás, gyermekvállalás időpontja, emiatt meghosszabbodott ez a kísérletező időszak” – érzékelteti Orsolya, hogy talán nincs is akkora különbség a generációk között, mint azt sokan gondolják.

Egy nemrégiben publikált tanulmány arra is rámutatott: az X generáció (vagyis az 1964 és 1979 között születettek) is elismeri, hogy a fiatalabbak nagy erénye a kreativitás és a rugalmasság.

Ugyanakkor kétségtelen tény, hogy az elvárásaik magasak, amit sokszor a munkaadók nem képesek teljesíteni. Elég csak arra gondolni, hogy a legutóbbi nagy mintás 2016-os Magyar Ifjúság Kutatás tanulsága szerint a 15–29 évesek (ez nem fedi le teljesen az Y generációt) nettó 238 795 forint átlagos fizetéssel lennének elégedettek, ez pedig a jelenlegi magyar bérviszonyok mellett (a magyar átlagbér nettó 170 ezer forint  körül van) kifejezetten magasnak számít.

Berecki Enikő szerint erre a generációra jellemző, hogy szüleik már más szellemben nevelték őket, azt sulykolták nekik, hogy nagyszerűek, különlegesek. „Ez általánosságban rendjén is van egy szülőtől, de ha akkoris dicsérik őket, amikor nem tudnak különösebberedményt felmutatni, torzulhat az énképük. Az is igaz, hogy a friss ifjúságkutatás azt is megmutatta: a magyar fiatalok nemhogy egyedinek nem érzik magukat, inkább önbizalom-hiányosak” – mutat fel egy ellentmondást Enikő. A „túlzott önbizalom” valószínűleg inkább a nyugat-európai, amerikai fiatalokra igaz, viszont van egy a munkavállalást nagyban befolyásoló tényező, amiben nagyon is igazodnak a magyar fiatalok a nemzetközi trendekhez.


Nyakunkon a Z

Az Y generáció, vagyis a 18–36 éves korosztály 44 százaléka még a szüleivel él, és csak mintegy harmadának van saját lakása, a többség ehhez is szülői segítséggel jutott.

A korábbiaknál nehezebb önálló egzisztenciát alapítani, a magas lakás- és albérletárak szinte lehetetlenné teszik, hogy valaki segítség nélkül saját tulajdonhoz jusson.

Így viszont nem kell saját háztartást fenntartani, ez pedig kedvez a kísérletezésnek a munka terén.

„Az otthon lakó, a szüleik által eltartott fiatalok könnyebben megengedhetik maguknak, hogy vásárlási hóbortoknak hódoljanak. Mivel szüleik gondoskodnak alapvető szükségleteikről, önálló keresetüket sokszor vásárlásra, szórakozásra vagy utazásra fordítják. Az élményfogyasztáson és a munkaerőpiac nehezített pályáján túl, a felnőtté válást hátráltató további tényező lehet még a családalapítási kedv csökkenése, a gyermekvállalás idejének kitolódása is” – mondja Bereczki Enikő. Mindezek a tényezők viszont sokfajta szorongással párosulnak, Enikő szerint sokan félnek belevágni a nagybetűs életbe, ezt kapunyitási pániknak nevezzük.

„Ha nem talál kedvére való munkát egy fiatal, vagy megtorpan, gyakran megesik, hogy visszaül az iskolapadba és inkább szerez egy újabb diplomát.
Az egész életen át tartó tanulás ideája egyre szélesebb körben terjed az Y-oknál, amit dr. Tari Annamária az Y generáció című könyvében »legalizált egérútnak« nevez, ez egyfajta tanulás köntösébe bújtatott halogatási folyamat is lehet” – hoz egy új szempontot a generáció megértésére Enikő, aki úgy tapasztalja: sokan inkább vállalják, hogy munkanélküliek legyenek, mintsem olyan munkába kezdjenek, amit nem szeretnek, mert tartanak attól, hogy olyan állásba szorulnak be, ahonnan már nincs előmeneteli, kitörési lehetőségük.
Márpedig a cégeknek elemi érdekük, hogy megnyerjék maguknak a korosztályt, hiszen 2020-ra a munkaerő 50 százalékát, 2025-re pedig a 75 százalékát fogja kitenni az Y generáció. Bereczki Enikő nemrégiben indította el a problémával foglalkozó Generationdilemmas.com című oldalát, máris nagyon sok szervezet és cég kereste meg, tartson előadást, hogy könnyebben kezelhessék a generációs szakadékokat, mert a vezetők úgy látják, ez a feladat nem megy önállóan, legalábbis rengeteg energiát szív el a mindennapi munkavégzéstől.
Márpedig nagyon sokat lehetne profitálni a fiatalok kreativitásából és újító szemléletéből az idősebbek tapasztalatával kombinálva. „Időt és energiát kell fordítani arra, hogy megismerjék a másik felet, és megértsék a különbözőségek okait” – mondja a generációs szakértő.

Arról nem is beszélve, hogy már a munkaerőpiac nyakán a kilencvenes évek végén született Z generáció, akik gyerekkoruk óta a neten „lógnak”, a közösségi média, a videomegosztók és más kommunikációs csatornák a természetes közegük.

Ha ismét „bűnös” általánosításba bocsátkozunk, rájuk még inkább igaz, hogy globálisan gondolkoznak, nyitottak és jó eséllyel nagy számban fognak alternatív, a most megszokottól eltérő karrierutakat bejárni.

„Elég csak a körükben népszerű YouTube-sztárokra gondolni, akik otthon elkezdtek videókat gyártani, maguktól megtanulták az ehhez szükséges technológiát használni, és gyakorlatilag a szobájukból ki sem mozdulva váltak ismertté, még akár pénzt is kereshetnek ebből” – mondja Orsolya. Sokan már most félnek a Z generációtól és azt jósolják: az akkorra már idősebbnek számító Y-oknak jóval több konfliktusuk lesz velük, ha belépnek a munka világába, mint a mostani 40-50 évesekkel.
 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!