És külön Semjén Zsolt

„Provokáció, de pont ettől gyönyörű. Remélem, fogják a bugrisok az üzenetet a nemzeti elbaszás rendszerében” – így kommentálta egy internetező azt a nótát, amely napok óta borzolja a kedélyeket a neten. Azóta arról szól a vita, hogy helyes vagy legalább politikailag korrekt volt-e egy fülbemászó dalban nemi aktusra buzdítani önmagával a kisebbik kormánypártot? A válaszok – akárcsak maga a dal – heves érzelmeket váltanak ki: kiki vérmérséklete, ízlése és politikai hovatartozása szerint minősíti azt. Az érintettek természetesen gyalázatosnak és kocsmainak tartják az erősen szabadszájú nótát, és még az ellenzéki oldalon is inkább fejcsóválva, mint helyeslően mosolyognak rajta (talán szolidaritásból, de inkább abból a megfontolásból, hogy szerencsésebb politikai konstelláció esetén egy ilyen dalocska egyszer róluk is szólhat).

Frusztráció – dalban elbeszélve

A „Vasárnap van…” azért születhetett meg, mert az emberek kimondhatatlanul elégedetlenek és frusztráltak – mondja Litkai Gergely. A stand-up komikus szerint maga a nóta szórakoztató, bár a személyes ízlésének már sok. Tény viszont, hogy az egyre nagyobb médiazajt csak valami még nagyobb zajjal lehet áttörni. „Minél magasabb az ingerküszöb, annál durvább dolgokkal lehet felhívni a figyelmet. Ez rendben van. De mi a következő lépés? Valaki egy kővel szétloccsantja a fejét, és ráfolyatja egy KDNP-zászlóra? Nem ez a megoldás sem a kabaré műfaj válságára, sem a honi közállapotokra.”

A KDNP-dalt egyébként tényleg nem a közállapotok vagy a kabaré megreformálása céljából írta, aki írta. Az Apa Zenél egyszemélyes formáció. A „művész” valódi nevét nem tudjuk, de kérdéseinkre szívesen válaszolt, stílszerűen a legnagyobb közösségi oldalon keresztül. „Én írtam és éneklem a dalt, és van egy barátom, aki segített rögzíteni. Ő mondta azt is, hogy legyen fütty az elején” – mondja a rejtélyes szerző, aki zenével csak szobazeneszinten foglalkozik a maga örömére és – ahogy fogalmaz – a szomszédai bánatára. Azt is bevallja, hogy a dal eredetileg punknótának készült. „Ilyen jó Kozmosz-szerű valamit szerettem volna, de aztán hamar kiderült, hogy én ehhez nem értek, úgyhogy inkább Manu Chao-stílusú politikai baszogatós lett. Amikor először hallottam a vasárnapi boltbezárásokról, az jutott eszembe, hogy akkor ezentúl minden vasárnap ki fogom írni a Facebookra, Baszódjál meg, KDNP! De most az van, hogy nekem már nem kell, viszont mindenki más ezt megteszi, meg az összes témába vágó cikkhez kommentként legalább egyszer bekerül a dal, vagy hogy… és külön Semjén Zsolt.” Hogy ilyen sokan szerették a nótát, az őt is meglepte. Hat nap alatt több mint háromszázezren látták a YouTube- on, hetvenezren egy másik videomegosztón, a Vimeón, és még itt-ott vagy harmincezren. Ez lényegesen nagyobb szám, mint ahányan az új hírtévé híradóit nézik. „Azt gondoltam, hogy sokaknak fog rezonálni a dal, de azt nem, hogy még Harrach Péterig is eljut. Legvadabb álmaimban egyébként az van, hogy Semjén Zsoltnak is megmutatják, akinek akkora dallamtapadása lesz, hogy hazafele menve ezt dudorásza: »Baszódjál meg KDNP, s külön Én!«” – írja Apa Zenél.

Egy lelkes kritikusa, egy blogger, aki a megjelenés másnapján komplett verselemzést tett közzé a neten, azt írta, hogy „a dal a legjobb dolog, ami a magyar könnyűzenével az elmúlt 25 évben történt… Az Apa Zenél műve egyszerű, frappáns, mégis mély, komplex igazságokat fogalmaz meg a nép nyelvén… és… és azt mondtam már, hogy… kitűnően lehet ugrálni rá az ágyon…?!”.

A ’80-as, ’90-es évek popparódiáival népszerű zenésze, Voga János nem ugrál. Szerinte nem az a baj, hogy a dal trágár, hanem hogy rossz. „Ezeknek a daloknak a népszerűsége abban van, hogy valóban a nép ajkáról eredő, őszinte érzéseket megfogalmazó, primitív megnyilvánulások.Az utca emberének a produktumai. De mint dalok – borzasztóan rosszak.” A stílus és a minőség hiányzik belőlük, de – úgy tűnik – ez a befogadókat egyáltalán nem zavarja – mondja a zenész, aki saját egykori dalát hozza fel példának. „»Négy négyzetméterben, Ildikóval albérletben / azt se tudom, hogy kellene élnem« – ez is kőkemény politika volt, a saját életünkről szólt. De nem azt énekeltem, hogy Kádár János kapd be a f…om!” Voga szerint csak az idő dönti el, melyik dal mennyit ér, és akkor is így van ez, ha aktuális politikával vagy az akkori közérzetünkkel foglalkozik. A Ha én zászló volnékban nincsenek nemi szervek és koitusz, mégis ütött, mint az ipari áram, és ma is tudjuk, miről szólt.

Apa Zenélt nem nagyon érdeklik a komoly kritikák. Viccnek szánta az egészet, mint ahogy az is. De azért örül a hirtelen jött népszerűségnek. „Ami még nagyon mókás, hogy egyrészt egy csomó komoly lapnak le kellett írnia ezt a béna nevet, hogy »Apa Zenél«, és megpróbálni ezt ragozni meg hozzátenni, hogy zenekar, vagy előadó, vagy mi ez, másrészt azt, hogy »Baszódjál meg KDNP!« Ráadásul, aki abszolút hiteles akart lenni, az így vesszőhibával tette – azaz vessző nélkül a KDNP előtt –, mert ezt is elcsesztem a sietségben” – vallja be a Vasárnapi Híreknek.

Értsétek, ahogy akarjátok

A hatvanas-hetvenes-nyolcvanas évek politikai viccei napok alatt végigsöpörtek az országon. Pedig nem volt sem internet, sem mobiltelefon. A politikai vicc – most úgy mondanánk – a keményen dolgozó kisember immunválasza volt a fennálló rendszer ellen. Ma a szájhagyománynál lényegesen gyorsabban terjednek az ehhez hasonló tartalmak, de a lényeg ugyanaz: kimondani valamit, amit a fősodorban nem lehet. Az igény és az internet közege élesztette fel ezt a műfajt. Hogy melyik dal kit ihletett meg és viszont, nehéz volna megmondani. De ma már valódi klasszikusai vannak a legújabb kori „politikai baszogatósnak”. Gondoljunk csak a 2011-es Nem tetszik a rendszerre, amelynek idáig csaknem másfél millió kedvelője van a YouTube-on. Ugyanabban az évben jelent meg a Cabaret zenekar Kisember című dala, amit azóta csaknem egymillióan láttak, és ez az egymillió ember meg is esküdne rá, hogy a dal Orbán Viktorról szól (pedig nem). Hasonló félreértés „áldozata” lett a kaukázusos Kardos-Horváth János dala, amelynek refrénje így szól: „Feri, segíteni kell, gyere vissza!” És bár Kardos pontos útmutatót adott a nótához az egyik koncertjén („Ezt a dalt mindenki értse úgy, ahogy akarja!”), azóta Gyurcsány Ferenc hívei és utálói egyaránt himnuszuknak tekintik. És persze nem lehet kihagyni a felsorolásból a Kozmoszt sem. Ez az az együttes, amelyikre az Apa Zenél is hivatkozik, és amelyiknek „Az nem lehet, hogy annyi szív hiába szív” kezdetű dalát (Okosak földje) másfél év alatt több mint 230 ezren látták már – természetesen az interneten.

A legújabb fejlemények – a vasárnapi zárva tartás és a multik elleni kormányzati hajcihő – ihlette a Tesco-dalt (több mint félmillió megtekintés) és Rigó Béla Szomorú vasárnap parafrázisát (Papp János avatott tolmácsolásában), amit ugyan „mindössze” hatvanezren láttak, de szövege és tartalma miatt a dal valószínűleg inkább az idősebb generációnak szerzett emlékezetes perceket. A teljesség igénye nélkül még megemlíthetjük az Omega slágerét, a Régi csibészek Simicska Lajos-féle feldolgozását és talán a Puszi együttes Mit loptál ma, Kolbász Viktor? című opuszát.

Hogy mi lesz a sorsuk ezeknek a daloknak – mondjuk ötven év múlva? Megjósolhatatlan. Többségük valószínűleg kikopik az emlékezetünkből. Amelyik viszont megmarad, az megérheti a következő évszázadot is, mint például a Petőfi nevű dalszerző emlékezetes opusza, a Mit nem beszél ez a német… című. „Foglalod a kurvanyádat, De nem ám a mi hazánkat!” (És hol volt akkor még Semjén Zsolt vagy Hoffmann Rózsa?)

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!