Évente 60 millió gyógyszerész-beteg találkozás történik a patikákban, melyek nagyon nagy része puszta kereskedelmi aktus. Pedig egy gyógyszertár nem bolt, hanem az egészségügyi ellátórendszer része, amolyan népegészségügyi találkozási pont – főleg a kisebb településeken –, ahol az orvoshoz sosem járó Gizike meg tudja beszélni Jolikával, hogy milyen savcsökkentőt szedjen. Ennek a jelentőségét hangsúlyozza a Debrecenben szerdán megnyílt Országos Patikanap, és ezért, mármint, hogy valódi találkozási pont lehessen a gyógyszertár, küzd a debreceni végzős gyógyszerészhallgató, Gyermán Anna is. A LaFemme idei 50 legtehetségesebb fiataljainak egyikeként középiskolások számára kidolgozott egészségnevelési programját szeretné országossá tenni. Hogy a 16 évesek is be merjenek lépni a patikákba. És merjenek kérdezni!

„Tragikusan fogalmuk sincs a 14–18 éves gyerekeknek arról, hogy mikor mit szedjenek, és mit ne szedjenek. Hogy a gyógyszertár nem puszta bolt, s a gyógyszerész nem csak eladó benne. Sokuk azt sem tudja, melyik testrészükre, szervükre kapták a felírt orvosságot, és ha azt kérem, mutassák meg a gyomrukat, az alhasukat kezdik simogatni” – meséli Gyermán Anna, akinek a fiatalkorúak egészségnevelése a szenvedélye. Ebből írta a szakdolgozatát – épp államvizsga előtt áll –, és reményei szerint ebben a témában léphet nagyot a LaFemme-program egyik idei mentoráltjaként.

„Nekünk, gyógyszerészeknek nagyon nagy a felelősségünk – folytatja –, hiszen 14 év felettieknek már kérdés nélkül adhatunk ki gyógyszert vény nélkül. Mivel a rendszer eléggé szabályozatlan, a gyerekek meg nem nagyon értik, mit hogyan kell használni, muszáj volna valahogy rávenni őket, hogy kérdezzenek. Sajnos azonban nem kérdeznek, legalábbis nem szakemberektől, hanem egymás között próbálnak rájönni, mire mi való. Ebből a szempontból az internet is rendkívül kártékony: egyfelől megalapozatlanul kreál tévhiteket, és összeesküvés-elméleteket gyárt, hogyan próbálják a gyógyszergyártó cégek megmérgezni az emberiséget.

Az egészségügyi rendszerrel szembeni bizalmatlanság meg a szociális igényekkel alig-alig foglalkozó ellátórendszer, beleértve a patikákat is, táptalaja a netes csodagyógymódoknak. Arról nem is beszélve, mennyivel egyszerűbb megrendelni valamit online, mint bemenni egy gyógyszertárba, és kommunikálni egy eladószámba vett vadidegennel” – fogalmazza meg aggodalmát Anna. Pedig a neten lévő, több mint 30 000 gyógyszer-forgalmazó cégből egy 2016-os adat szerint csak 300 legális. Rengeteg bevizsgálatlan gyógyhatású készítményt beszednek a fiatalok, többnyire testépítő tápszereket és vitaminokat.

„Vannak olyan testépítő vitaminok, melyekben a szervezet számára kezelhető dózis maximumának a kétezerszerese van például B-vitaminból. A B-vitamin felhalmozódik a szervezetben, és ha nem ürül megfelelő ütemben, akkor a gyerek zöldet pisil. Ilyenkor teljesen kétségbe van esve, hogy mi történik. Pedig csak annyi, hogy kapott egy enyhe fokú mérgezést a sok B-vitamintól. Ez az egész megelőzhető lenne, ha volna valaki, akivel megbeszélhetnék, hogy szükségük van-e nekik kétezerszeres B-vitaminmennyiségre.”


Vigyázzunk a grépfrúttal!

Anna járja az ország középiskoláit, és az osztályfőnöki órák keretében, ahogyan a drogprevenciós és a szexuális felvilágosító órák is zajlanak, gyógyszerészeti gyorstalpalót tart a gyerekeknek. Fehér köpeny nélkül, viccesen, olykor szlengben mondja el, hogy ha „paracetamolra alkoholt iszunk, akkor előbb-utóbb megdöglünk”.

Szóval, ne vedeljék a Neocitránt álmatlanságra, mert egyfelől nem jó rá, hiába is mondja a kollégiumi legenda, másfelől a paracetamoltartalma kifejezetten rosszat tesz a májnak, főleg boros kólával megspékelve.

Jó tudni azt is, hogy ha valaki grépfrútlevet iszik reggel, az befolyásolhatja a szedett gyógyszer hatását. A grépfrút ugyanis gátolja a májenzimek működését, így adott gyógyszermennyiség sokkal tovább marad a szervezetben, magasabb hatást fog elérni, intenzívebben fogunk rá reagálni.

Fejfájást, hányingert okozhat, de extrém esetekben, például véralvadásgátlóval kombinálva véres hányás és véreset székelés is lehet egy egyszerű grépfrútlé következménye.

Anna nemcsak beszél, kérdez is, és kérdésekre válaszol. A gyerekek kedvenc témái a mutáns baktériumok, iszonyúan izgatja őket, hogy vajon átveszik-e a földöntúlinak bélyegzett mutáns bacik a hatalmat a Földön. Az azonban mindig meglepi őket, hogy az antibiotikum a fő fegyver ellenük.

Ha tehát tovább folyik a túlzott antibiotikum-fogyasztás, vagy ha valaki három nap után, amikor jobban érzi magát, abbahagyja a gyógyszer szedését, bizony épp ezeket a nagyon okos kis lényeket támogatja abban, hogy kitanulják, hogyan védekezzenek a gyógyszerek ellen.

A tudatlanság és fogalomzavar mellett mégis az a legmegdöbbentőbb Anna számára, hogy a gyerekek meglepődnek, és nem tudnak mit kezdeni vele, ha megkérdezi tőlük, hogy érzik magukat. Főleg azok a hátrányos helyzetű fiatalok, akiknek esélyük sincs rá, hogy otthon beszélgetésbe bonyolódjanak bárkivel is. Az egészségnevelő órákat arra is használja, hogy országos felmérést végezzen a 14–18, illetve most már kiterjesztve 25 évesek egészségi állapotáról, gyógyszerszedési szokásaikról. A kutatás még zajlik, de már most jól látszik, hogy annak ellenére, hogy ennek a korosztálynak az egészsége még alapvetően rendben van, a negyedük rendszeres gyógyszerfogyasztó. Az antibébitabletták, fájdalomcsillapítók és étrend-kiegészítők vezetik a listát.

Ez utóbbiak nagy részét ténylegesen online rendelik, gyógyszertárakba alig-alig járnak – a válaszok fele szerint azért, mert ott büdös van. A másik fele arra hivatkozik, hogy a gyógyszerészet csupán biznisz, és a gyógyszerészt kicsit sem érdekli, mi baja van a betegnek.


Ne neveljünk, beszélgessünk!

Anna egyelőre magányos Don Quijote-ként járja Kelet-Közép-Magyarországot, de öt egyetemista társa már csatlakozott a programhoz, hamarosan az oktatásba is beszállnak. Létrehozott egy egészségnevelő, vagy inkább egészségről kommunikáló tananyagot, és a Mobidikkel (Mobil Digitális Iskola) együttműködve digitális tananyagfejlesztésbe kezdtek. Már megvolt a próbaüzem: a tesztosztályoknak tableten kellett kikeresniük gyógyszerek hatóanyagait, érintőképernyős táblán összehúzni vitaminokat betegségekkel. „Az volna a cél, hogy ne hatan legyünk ebben a programban – meséli lelkesen –, hanem minden egészségügyi hallgató, orvos, gyógytornász, fogorvos üljön le, és beszélgessen egyet a volt iskolája osztályaival.

Ahová nem tudunk szakembert küldeni, ott volna rendkívüli haszna a tananyagunknak, de azért ott is inkább afelé mennénk, hogy ne az osztályfőnök tartson egészségnevelő órákat, hanem hívják meg a saját közösségük gyógyszerészét. Ismerjék meg, ki a patikus a faluban, kisvárosban, mert ha személyessé válik a kapcsolat, sokkal inkább mernek majd kérdezni segítséget kérni. Ahogy Dr. Bácskay Ildikótól, egyetemi mentoromtól és példaképemtől tanultam, a gyógyszerészszakma nem elsősorban a gyógyszerekről és gyógyszerkészítésről szól, hanem sokkal inkább szociális tevékenység. Nemcsak azt kell elmondanunk a betegnek, hogy 1320 forint, köszönöm, kérem a következőt, hanem életmódtanácsokat is kell tudni adnunk.

Amerikában láttam ennek egy fantasztikus példáját: háziorvosi rendelők az utóbbi években elkezdtek gyógyszerészeket alkalmazni, akik azokkal a betegekkel foglalkoznak, akik csak gyógyszert íratni mennek az orvoshoz. Leülnek a bácsival, nénivel, és sorra végigbeszélik velük, hogy vannak, elmúlt-e a bokaduzzanat, miként hatott a gyógyszer, melyikből kellene esetleg kevesebb, és melyikből emeljék a dózist. Bár a mesterséges intelligencia és a robotika korát éljük, mégis azt gondolom, hogy ez az út. Az ember mégiscsak társas lény, szüksége van a személyes kontaktusra. Meggyőzőbb, mint a szaktudás: Nem volt még az a »szomszéd néni«, akit én le tudtam volna győzni az érveimmel.”
 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!