Élvezetek főállásban – álommelók világszerte

Álommunkahely: az az állás, ahol az ember inspiráló környezetben a leginkább kibontakoztathatja képességeit, sok szabadidő mellett, magas fizetésért, jó fej kollégákkal és persze támogató főnökkel. Vannak olyan pozíciók, amelyekre kis túlzással a Föld minden lakója szívesen beadná a jelentkezését. Nemes egyszerűséggel a „világ legjobb állásaként” hirdették meg például hét évvel ezelőtt az ausztráliai Hamiltonsziget „gondnoki” állását, amelyre végül egy Ben Southall nevű férfit választottak ki. Ő 150 ezer ausztrál dollárt (mintegy 30 millió forintot) kapott azért, hogy fél éven keresztül heti három órában(!) ellássa a sziget körüli teendőket, mint például a posta összegyűjtése vagy a halak megetetése.

Feladatai közé tartozott még egy blog és egy fotónapló vezetése arról, hogyan vitorlázgat és búvárkodik a sziget körüli partszakaszon. Az álláshoz „szolgálati lakásként” egy háromszobás villa is tartozott teljes ellátás mellett. Az álláshirdetés és a nyertes pályázó kiválasztása a 35 ezer jelentkező közül hatalmas nemzetközi figyelmet kapott, a világ sajtótermékeit bejárták a festői szépségű szigetről szóló tudósítások. Nem nehéz felismerni, hogy az egész tulajdonképpen egy zseniálisan felépített marketingfogás volt, az ausztrál idegenforgalmi hivatal viszonylag alacsony büdzséből hatalmas reklámot csinált a turisztikai célpontnak. Ben Southall már sokkal kevésbé járt jól a világ legjobb munkahelyével. Nem sokkal azután, hogy berendezkedett a szigeten, összetűzésbe keveredett egy medúzával, amelynek csípése akár halálos is lehet. Súlyos állapotára a munkaadói nem voltak különösebben tekintettel, a legnehezebb órákban is lelkesen kellett tudósítania a közvéleményt a sziget szépségéről. A vízi sportok is több „meglepetést” tartogattak számára – a medúzák mellett halálos mérgű kőhalakat és vérszomjas cápákat kellett kerülgetnie, mosollyal az arcán, hiszen vette a kamera. Később azt is bevallotta, hogy a vége felé már igencsak unta magát a szigeten.

Pénzért alszanak

Az ausztrál idegenforgalmi hivatal ötletén felbuzdulva azóta rengeteg olyan álommelót hirdettek meg, amelyek nem is annyira bújtatottan valamilyen terméket vagy szolgáltatást reklámoztak.

Ezeknek a közös vonása általában az, hogy blogot kell vezetni az élményekről. Így tett Denise és Mark Duffield-Thomas is, akiknek nászúttesztelő munkát sikerült megcsípniük szintén több tízezer jelentkező páros közül. Ők fél év alatt összesen 85 helyen jártak a világon, kipróbálva a hotelek és turistaparadicsomok friss házasokra szabott szolgáltatásait. Hasonló megfontolásból hirdette meg a Nemzeti Turisztikai Ügynökség az idei nyár legmenőbb magyar munkakörét, amelyet egy 24 éves egyetemista lány nyert el.

Feladata, hogy internetes naplót vezessen a Balaton körüli történésekről havi egymillió forintért.

Ehhez szállást, autót, sofőrt, és még egy vitorlást is kap kapitánnyal. Ideális állások ímmel-ámmal még azoknak is akadnak, akiknek a jó nagy durmolásokat leszámítva nincsenek különösebb ambíciói. Egy hálózsákgyártó cég például hatszáz fontot (több mint 230 ezer forintot) fizetett azoknak, akik vállalták: öt éjszakán keresztül a termékükben alszanak, majd megírják a tapasztalataikat.

Ennél is jobb dolga volt Roisin Madigan brit egyetemistának, aki egy hónap alatt félmillió forintot keresett azzal, hogy egy francia cég luxusfranciaágyait tesztelte.

Az álomszuszékokra szabott munkahelyek sora itt még nem ér véget, bár kérdéses, hogy mennyire tekinthető vonzó munkának a hivatásos alvópartneri pozíció. Semmi huncutkodás, az erre az állásra pályázóknak mindössze annyi dolguk van, hogy hagyják: a fizető vendég hozzájuk bújva aludjon néhány órát. Nem meglepő, hogy a kissé betegesnek tűnő ötlet a sok furcsaságot kitaláló japánoktól származik.

Szintén nem sok élvezetet tartogat az ágy-előmelegítő munka. Egy szállodalánc ingyenes szolgáltatása, hogy előkészíti az ágyat az alvásra – az alkalmazottak kezeslábas pizsamában fekszik testhőmérsékletűre az ágyneműt, hogy a vendégnek erre se legyen gondja. Ehhez azonban csak néhány percre van szükség, így aki igazán mélyeket és hosszúakat szeretne aludni, annak érdemes tudományos kísérletekre jelentkeznie.

Számos kutatóintézet foglalkozik már azzal, hogy különböző helyzetekben tesztelje az alvási szokásokat – a NASA például arra kíváncsi, hogy megy a pihenés a súlytalanság állapotában. Nem nagy kihívás egy igazi hétalvónak.

Kókuszlikőr-nyakaló és csúszdatesztelő

Azok számára is számtalan lehetőség van, akik pénzért ennének.

A legtöbb élelmiszer-ipari cég teszteli a termékeit, mielőtt piacra dobná őket, nem is beszélve arról, hogy a megfelelő alapanyagok kiválasztására is alkalmaznak munkatársakat. Az egyik legnagyobb jégkrémmárka terméktesztelőjének például nincs más dolga, mint utazgatni a világban, járni a cukrászdákat, pékségeket és éttermeket új ízek után kutatva. A cég a hölgy súlyára is gondol, az álláshoz ingyen jár a kondibérlet. Csak kicsivel lehet megterhelőbb a rágógumi-tesztelő élete, neki íz és állag szempontjából kell megvizsgálnia a termékeket. Veszélyesen élnek viszont az alkoholos italokkal dolgozó tesztelők, akik könnyen függővé válhatnak munkájuk tárgyától. Van közöttük olyan, akinek az a feladata, hogy egy adott környék sörkínálatát térképezze fel, és ajánlja a legjobb kézműves termékeket.

Izgalmasabb annak a férfinak a munkája, aki egzotikus tájakon keresi a legjobb alapanyagot a legnagyobb kókuszlikőrgyártó számára.

Vannak munkaadók, akik a látszólag leghaszontalanabb és időrabló tevékenységekért is hajlandóak fizetni. Sokan éjszakákat töltenek el számítógépes játékokkal vagy sorozatnézéssel, majd másnap hulla fáradtan esnek be a munkahelyükre, és nem is gondolnak arra, hogy vannak, akik éppen ezért kapják a fizetésüket.

A videojáték-tesztelők munkája nagyon felelősségteljes, nekik kell felhívniuk a tervezők és programozók figyelmét az esetleges bosszantó hibákra, és ők sarkallják az alkotókat a tökéletes vizuális élmény megalkotására is. Az egyik amerikai online videotéka – amely tartalomgyártással is foglalkozik –, azért fizet alkalmazottakat, hogy végignézzék az összes sorozatot és kulcsszavakkal lássák el, hogy a nézők ezek alapján találjanak rá az őket érdeklő műsorokra.

A világ egyik legboldogabb embere valószínűleg Sean Kenney, aki két diploma és tíz év munka után 40 évesen visszatérhetett gyerekkora legkedvesebb játékához: egyike azon 11 szerencsés legószobor-építőnek, akik az áruházakban kiállított óriási figurákat alkotják meg.

Nála mókásabb élete csak a liverpooli Tommy Lynchnek lehet, aki azzal tengeti mindennapjait, hogy vízicsúszdákat próbál ki a világ minden táján. Munkaeszköze csupán néhány strapabíró fürdőgatya – van, aki nem irigyli ezért!?


Még csak az év felénél járunk, de már úgy tűnik, megvan az év álláshirdetése. A tasmániai Flinders szigetén egy elárvult vombatbébi mellé keresnek simogatót. A Derek névre hallgató állat rendkívüli odafigyelést és törődést igényel, az anyját egy autó ütötte el, őt magát az erszényéből kellett kimenekíteni. A munkakört nem lesz ideje elunni a szerencsés ausztrál pályázónak, a megbízatás mindössze három napra szól.

 

Az igazi álommelók
Az egyik legnagyobb internetes kereső, a Bing felmérése szerint, amelyet az Egyesült Királyságban végeztek, a legtöbben vadászpilóták szeretnének lenni, ha állást válthatnának. Szintén nagyon sokan szeretnének valamilyen jótékonysági szervezetnél dolgozni, hogy segíthessenek embertársaikon. A harmadik legvonzóbb foglalkozás az íróké, negyedik helyen a fotósok, ötödiken pedig a zenészek és énekesek végeztek az irigység tárgyaiként. Hatodik helyen az edzői szakma végzett, utánuk következnek az egyáltalán nem veszélytelenül élő autóversenyzők. A top 10 álommunkahely közé még a színész, az újságíró és a művész szakmák kerültek be.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!