Túléli az euró?

A jövőben Németország lesz az unió vezetője, míg a görög államcsőd elkerülhetetlen lesz – állítja Darvas Zsolttal, a tekintélyes brüsszeli Bruegel Intézet és az MTA Közgazdaság­tudományi Intézetének kutatója.

– Az euró a 2012-es évet is meg fogja élni – írta nemrég megjelent tanulmányában. Most is így gondolja?

– Igen. Mostanában több volt a jó, mint a rossz hír. Ugyan egy német államkötvény-aukció nem sikerült, aminek következtében az olasz és a spanyol hozamok nagyon megemelkedtek, de a világ hat legnagyobb központi bankja összehangolt akciót jelentett be a héten, és a piac abban is reménykedik, hogy az eurózóna vezetői megállapodásra tudnak jutni. Úgy gondolom, hogy az euró nemcsak 2012-t, de az ezt követő időszakot is túléli.

– Ha mégis felbomlana az euróövezet, mire lehetne számítani?

– Olyan mértékű politikai és gazdasági válságra, amelyet mindenki el akar kerülni. Erre van lehetőség: ha valami nagy baj történne, az Európai Központi Bank (EKB) végső esetben beavatkozna. Mario Draghi, az EKB elnöke a hét elején az Európai Parlamentben kifejtette, hogy ha döntés születik egy szorosabb költségvetési integrációról, akkor az EKB nem lesz ellene egy nagyobb mértékű devizapiaci intervenciónak.

– Miről egyezhetnek meg a hétfői találkozón az európai vezetők?

– Az Európai Pénzügyi Stabilitási Eszköz (EFSF) kiterjesztéséről októberben már döntöttek. Ez az alap fog garanciát vállalni az újonnan kibocsátott kötvényekre olyan módon, hogy a veszteség első 25 százalékát ők viselnék, a részletekről állapodhatnak meg a jövő héten. Szó volt arról is, hogy létrehoznak egy másik alapot, a Különleges Célú Befektetési Eszközt, amelyhez szívesen látják az Európán kívüli államok vagy a magánszektor befektetéseit is. A gazdasági kormányzásnál szigorúbb együttműködésről egyezhetnek meg. Elképzelhető, hogy az Európai Bizottság javaslatát is megfogadják, így az államoknak jóvá kell majd hagyatniuk a költségvetési tervezetüket a testülettel, mielőtt beterjesztenék azt a nemzeti parlamenteknek, és az is lehetséges, hogy az új szabályokat jogilag kikényszeríthetővé teszik és ezeket az EU alapokmányába foglalják.

– És ha mégsem sikerül megállapodniuk?

– A találkozóval kapcsolatban alacsonyak a várakozásaim, de azok teljesülhetnek, mert az irányokról már döntöttek, és most már csak a részletekről fognak egyeztetni. A hatalmas áttörést egy költségvetési unió felé, vagy az eddigi garanciák óriási mértékű megnövelését nem várhatjuk. Ezért szerintem ezek az intézkedések önmagukban nem lesznek elegendőek arra, hogy megoldják a válságot, így a következő hónapokban újabb és újabb lépéseket fognak tenni a szorosabb integráció felé.

– Ez mit jelentene?

– Sokkal stabilabb lenne az euróövezeti bankrendszer, ha központosított lenne a bankok mentése és a betétek biztosítása, valamint az ezekhez szükséges szabályozás és felügyelet. Mert ma, ha egy ország csődbe megy (például Görögország), akkor az ország bankjai is, ha pedig egy ország bankjai csődölnek be (mint Írország), akkor magukkal rántják a kormányzatot is. Hasznos lenne a gazdasági ingadozások csillapítására egy központi eszköz, hiszen jelenleg a bajban lévő országok csak szigorítják a költségvetéseiket, amely további GDP-csökkenést okoz, és így még nagyobb szigorítást kell végrehajtani. Sajnos, ezen intézmények létrehozása jelenleg nem szerepel a tervek között.

– Egyes vélemények szerint az eurózóna szétválhat egy erős Európára, amely képes teljesíteni a szigorú feltételeket és egy leszakadó perifériára, amely nem. Ön lát erre esélyt?

– Valószínűtlennek tartom ezt a lehetőséget. Görögország jelenleg is olyan költségvetési kiigazítást és költségvetési reformokat hajt végre, amely egyes érdekcsoportok előjogait erősen megnyirbálja, és ezért borzasztó társadalmi ellenállásba ütközik. Nem hiszem, hogy Görögország vagy Olaszország ne tudna beleegyezni abba, hogy egy szorosabb gazdasági kormányzás jöjjön létre. Ennek ellenére előbb-utóbb be fog következni a görög államcsőd, de ettől még nem kell Görögországnak kiválnia az euróövezetből, és más országoknak sem.

– Mit jelenthet az európai országok számára, ha bekövetkezik a görög államcsőd?

– Ez nyilván nem úgy történik majd, hogy egy reggel Lukasz Papademosz miniszterelnök felkel és kijelenti, itt az államcsőd. Jelenleg folynak a tárgyalások az önkéntes leírásról, tehát 2012 közepe előtt nem valószínű, hogy államcsőd lesz. De egy-két éven belül már valószínű. Egy ilyen bejelentés előtt szükségképpen egyeztetni kell, így nem éri majd az érintett feleket meglepetésként. A befektetők veszteséget fognak szenvedni, de a világ rendje az, hogyha valaki rosszul fektet be, akkor nem azt kell várni, hogy ennek a következményeit majd az adószedők viseljék, hanem fel kell vállalni a rossz döntés okozta károkat.

– Németország szerepe hogyan változhat a jövőben?

– Radosław Sikorski, a lengyel külügyminiszter is kifejtette hétfői beszédében, hogy Németország nélkül semmi nem lehetséges. Berlinnek nem diktálnia kell, hanem vezetnie.
Ez a gazdasági realitás: az övezet legnagyobb gazdasága, a stabilitás mintapéldája, ami egyúttal felelősséggel is jár. Sikorski kimondta azt is, hogy a Németországnak a válság előtt is hasznot hozott az euró, mert remek exportpiacai nyíltak. De Németország a válság alatt is profitált a közös valutából: a meggyengült államok kötvényeit a befektetők el akarták adni, hogy helyette német állampapírt vegyenek, és a megnövekedett kereslet miatt az államkötvények hozama borzasztó alacsony lett. A tíz évre szólóak kamatai 2 százalék körüliek, a rövid távú kötvények hozama pedig a nullához közelít, így Németország jóformán ingyen jut hitelhez.

– De korábban mintha éppen a gyenge országok okozta adósságválság áldozataiként állították be magukat.

– Eléggé megkérdőjelezhető, ahogy a válságot kezelték az elmúlt másfél évben. Csak részleges döntéseket hoztak, azokat is késve. Szinte mindig az volt a forgatókönyv, hogy Németország minden lépést ellenzett, de az utolsó pillanatban mégis belement az alkuba az euró és az EU megtartása érdekében. Mindazonáltal Németország szép lassan fel fogja vállalni a vezető szerepet. Angela Merkel is kijelentette pénteken a német parlamentben, hogy előbb a szorosabb fiskális integrációt kell megvalósítani, és ha az intézményrendszer már jól működik, akkor Berlin nem zárkózik el az eurókötvények bevezetésétől sem, amit eddig hevesen ellenzett.

 

– Mióta a válság tart, sokan bírálják Európát, hogy csak beszél, de keveset cselekszik – nyilatkozta Gálik Zoltán, a Magyar Külügyi Intézet főmunkatársa a Vasárnapi Híreknek. – Mára nyilvánvalóvá lett, hogy az európai integráció a jelenlegi keretek között nem tud tovább működni és alapvető strukturális változtatások szükségesek a túléléséhez. Most két lehetőségünk van: vagy folytatjuk a tétova, apró lépéseket, vagy hatalmas ugrást teszünk a szorosabb integráció, egy afféle Egyesült Európa felé. Úgy tűnik, Németország és Franciaország az utóbbi napokban egyértelmű jelét adta annak, hogy elkötelezte magát az utóbbi irányába, azonban a megvalósítás akár hosszú éveket is igénybe vehet.

Az egy évtizedig kiemelkedően teljesítő Gazdasági és Monetáris Unió képtelen megbirkózni története első jelentős világgazdasági válságának következményeivel. Alapvető probléma az, hogy a monetáris unió létrehozását nem kísérte szorosabb gazdasági integráció. Hiányzik az az európai intézményi és jogi keretrendszer, amely megakadályozhatta, vagy legalább is mérsékelhette volna az adósságválság kialakulását. A Né­­metország kezdeményezésére létrehozott, az államadósságot és a költségvetési hiányt korlátozó Stabilitási és Növekedési Paktum hivatott korlátokat állítani a tagállamok fiskális politikájának. A paktum szankciórendszere azonban elégtelenre vizsgázott, és a szabályok felpuhítását követően szinte mindegyik tagállam megszegte az államadósságra vonatkozó korlátokat. Egy állam gazdaságpolitikájának há­­rom fontos eszköze van: a monetáris politika, amely a pénzmennyiség szabályozásán keresztül szabályozza a gazdasági folyamatokat, az árfolyam-politika és a költségvetési politika. Az euróövezetben a monetáris és árfo­lyampolitikát közösségi szinten irányítják, de a tagállamok önállóan felelnek – vagy ahogy a görögöknél is láttuk, kellett volna felelniük – a költségvetésükért.

A szakértő szerint az EU átalakulási folyamatát két részre lehet bontani:

y Tűzoltásszerűen stabilizálni kell a bajba került országok helyzetét, hogy a további nagy változtatások előtt ne omoljon össze az egyesülés. Ezeknek az országoknak alapvető strukturális átalakuláson kell átmennie, ami a gazdasági növekedés kilátástalansága miatt rendkívül nehézkes folyamatnak ígérkezik. Az unió nettó befizető államai nyilvánvalóvá tették, hogy további áldozatokat nem fognak vállalni. 

y Létre kell hozni az európai fiskális uniót, hogy az EU a jövőben kezelni tudja a külső és belső kihívásokat. 

Az eurózóna vezetői a hétfői csúcstalálkozón a második pontról is elkezdhetnek tárgyalni. Meg­könnyíti a dolgukat, hogy az utóbbi két évben apró lépésekben kialakultak a gazdasági kormányzás bizonyos pillérei (például az Európai Szemeszter, a hatos jogszabálycsomag, az „Euro plusz” csomag, az európai bankfelügyeleti rendszer), amelyek kellő alapot nyújtanak a megoldáshoz. Ezekhez további elemeket kell hozzá tenni, amitől a rendszer hatékonyabban tudna működni: 

➊ Közös eurókötvények kibocsátása, ahol a tagállamok közösen vállalnak felelősséget a kötvényekért. Több lehetőség is létezik: A) az eurózóna összes tagállama korlátlanul bocsáthat ki ilyen kötvényeket, B) csak bizonyos államok vehetnek részt a közös kezdeményezésben, C) úgynevezett „kék kötvényt” bocsátanak ki, ahol az államadósság 60 százalékáig vállalnának közösen felelősséget a tagállamok, D) egyáltalán nem lesz eurókötvény, mert Németország a jelenlegi helyzetben nem vállalja a felelősséget. 

➋ Módosítani kell a Lisszaboni Szerződést. Ennek alapvető célja, hogy szigorú büntetéseket helyezzen kilátásba a rendelkezéseket megszegő tagállamoknak. Felmerülhet az Európai Központi Bank szerepének kibővítése és a gazdasági kormányzás intézményi és jogi keretének kialakítása, önálló európai gazdasági biztosi („miniszteri”) pozíció létrehozása. 

➌ A pénzügyi tranzakciókra kivetett európai szintű adó bevezetése.

– Ha sikerül megegyezniük a vezetőknek, akkor a német és francia elképzelések szerint gyors ratifiká­ciós folyamat lenne elvárható. A gyakorlatban azonban nem egyszerű ennek a kivitelezése, hiszen nemcsak az eurózóna, hanem mind a 27 jelenlegi tagállam beleegyezésére szükség van a szerződés módosításához – véli Gálik Zoltán.

Az ábra letöltése

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!