Emmanuel Macron vált az Európai Unió „arcává”, a francia elnököt Washingtonban is az unió legfőbb vezetőjeként fogadták. Mit szól ehhez Angela Merkel?
Jelképes, hol találkozott előző héten egymással Angela Merkel és Emmanuel Macron: egy berlini építkezésnél. A főváros egyik legnagyobb beruházásánál, a városi kastély újjáépítésénél vizitáltak. Jövőre készül el a nagy projekt, az épület nemzetközi fórumoknak adhat otthont.
Az Európai Unió, ha teljes újjáépítésre nem is szorul, renoválásra mindenképpen. Merkel és Macron elképzelései azonban egyelőre e tekintetben igen távol állnak egymástól, csak abban tudtak megállapodni, hogy júniusig kompromisszumos javaslatokat tesznek az asztalra. Az idő egyelőre nem szorít annyira, e héten az EU jövőjéről szóló vita kissé háttérbe is szorult, hiszen mindkét politikus Washingtonban, az amerikai elnöknél vizitált. Micsoda különbség azonban, hogy amíg Donald Trump valóságos sztárként fogadta Macront, aki a legnagyobb nemzetközi politikusoknak való elismerés jeleként a kongresszus két háza előtt angol nyelven mondott beszédet, addig Merkel csak egy napig volt az amerikai elnök vendége.
Lehengerlő diplomata
Macron teljesen más politikát képvisel, mint az illiberalizmussal kacérkodó Trump. A francia elnök múlt héten az Európai Parlamentben is egyértelműen nemet mondott az illiberalizmusra. Kiváló diplomataként ismerhettük meg. Remekül ért tárgyalópartnere felmagasztalásához, egy interjúban például Vlagyimir Putyin vezetői képességeit is dicsérettel illette, ugyanakkor azt is világossá tette, az ő politikája sok tekintetben eltér aktuális tárgyalópartnerétől. Ettől függetlenül hamar belopja magát bármely államés kormányfő szívébe szívélyes stílusával. Trump számára pedig nem a tartalom a fontos, hanem a személyes benyomás, így Macron kedvenc külföldi politikusává vált.
De nem emiatt lett ő az EU reformjának legfőbb letéteményese, hanem mert bátor javaslataival – például közös büdzsét, közös pénzügyminisztert javasolt az euróövezetnek – elismerést váltott ki azok körében is, akik nem feltétlenül értenek egyet az EU ily mértékű átalakításával. Merkel ugyan előzőleg az unió megkérdőjelezhetetlen motorja volt, most azonban inkább a háttérbe vonult, s mintha cseppet sem zavarná, hogy Macron vette át e szerepet.
A kancellár múlt héten, az uniópártok frakciója előtt beszélve kiállt az EU reformja mellett, konkrétan azonban csak két olyan témát említett, amelyek alapjaiban nem befolyásolják az EU, illetve az euróövezet jövőjét, az uniós támogatások elosztását. Kifejtette, Németország érdekében is áll az EU külső határainak védelme, és hogy több forrást biztosítsanak a védelmi kiadásokra. Azt is hangoztatta azonban, hogy az Európai Stabilitási Mechanizmus (ESM) reformjához, illetve az euróövezetet érintő előírások megváltoztatásához az unió alapszerződését is módosítani kell. Erre egyrészt vajmi kevés az esély, másrészt pedig egy ilyen döntést a Bundestag képviselőinek is meg kellene szavazniuk. Merkelnek viszont meg van kötve a keze, egyedül nem hozhat döntést: saját CDU/CSU frakciója ragaszkodik ahhoz, hogy beleszólása legyen az EU hosszú távú jövőjét meghatározó kérdésekbe. A kereszténydemokrata képviselők attól tartanak, hogy a reformok csak arra mennek ki: Németországgal fizettessék meg nehéz pénzügyi helyzetbe került országok adósságát.
Ez azonban óriási lehetőség Macron számára. Franciaország ugyanis elnöki köztársaság, az államfőt nem befolyásolhatja sem pártjának frakciója, sem a miniszterelnök.
Ellentétes vélemények
A német és a francia álláspont között az a legnagyobb különbség, hogy míg Macron úgy véli, az euró legfontosabb feladata, hogy általa csökkentsék az EU-ban a gazdasági különbségeket, Berlin szerint a közös valuta csak akkor teljesítheti valódi célját, ha minden uniós tagállam kellőképpen versenyképessé válik.
Ellentét van a tekintetben is, mi történjék egy súlyos adósságcsapdába kerülő országgal. Az euróövezeti államok hozták létre az Európai Stabilitási Mechanizmust (ESM), amely komoly hiteleket nyújtott a bajba jutott államoknak. Ennek fejében érzékeny reformokat kellett véghezvinniük, csökkentették az állami kiadásokat, a béreket, a nyugdíjakat. A német álláspont szerint az ESM jó szolgálatot tett, a berlini kormány – növelve kompetenciáit – európai pénzügyi alappá terjesztené ki. Párizs eleinte hallani sem akart erről, a franciák úgy vélték, az alap egyfajta kínzóeszköz a németek kezében. Macron azonban esélyt lát benne, úgy véli, az ESM-alapból azonnali segítséget adhatnak a bajba jutott államoknak. Berlin azonban feltételekhez kötné a kifizetéseket. Macron felvetése népszerű az euróövezeti tagállamok körében. Ez a téma lesz a júniusi uniós csúcs egyik legfontosabb kérdése.
Üzenet Budapestnek
Egyetértés van közöttük viszont a migrációt érintő szabályozás reformjában, s abban, hogy ragaszkodnak a menekültek kvóták szerinti elosztásához. Ezt akár minősített többséggel is keresztülvinnék, erre meg is van a lehetőség. A Financial Times által megszerzett dokumentum arról tanúskodik, hogy az Európai Bizottság jövő héten ismertetendő hétéves költségvetési tervezete a jogállamisághoz kötné az uniós támogatásokat, ami rossz hír a magyar és a lengyel kormány számára.
Macron külpolitikájával is az EU vezéregyéniségévé vált. Miután kiderült, hogy a szíriai rezsim vegyifegyver-támadást hajtott végre Dúmában, elsők között követelt légicsapást, és francia gépek is részt vettek az akcióban. Németek azonban nem.
A német kancellárt nem is olyan régen még Európa királynőjének nevezték, ám Macronnak az Európai Parlamentben elhangzott beszéde után Jean-Claude Juncker bizottsági elnök megjegyezte: „Franciaország visszatért”. Amikor Macron januárban Kínában járt, s egy sor fontos találkozót bonyolított le, a még a nagykoalíciós tárgyalásokat folytató Merkel keserűen jegyezte meg: „Miközben én mozdulni sem tudok innen, ő a világpolitikát formálja.”
Macron stílusa jelentősen eltér Merkelétől, nem riad vissza a pátosztól, az érzelmektől, a nagy ideáktól. Ám elképzelhető, hogy éppen erre van szükség az illiberalizmus fenyegetése közepette.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
