Védelemre többet kell költenie Európának

A korábban Magyarországon diplomataként szolgáló, nyelvünket is jól beszélő amerikai biztonságpolitikai szakértővel a NATO líbiai és afganisztáni szerepvállalásáról beszélgettünk. Szövetségről.

– A NATO líbiai művelete az USA érdemi támogatása nélkül is sikerre vezetett, míg Afga­nisz­tánban nyolc év és rengeteg áldozat után sem látszanak a stabilitás jelei. Milyen következtetések vonhatók le ebből?

– Meggondolatlanság lenne a NATO líbiai hadműveletét sikerként elkönyvelni, hiszen akkor soha nem ásnánk a mélyére a szövetség által elkövetett hibáknak. Pedig abból is volt bőven, ami nem is csoda, hiszen a líbiai hadművelet előtt a NATO-nak Európa gyenge védelmi képességeivel, a szolidaritás és a közvélemény támogatásának hiányával, a szövetséges országok vezetőinek gyenge hatalmával is meg kellett küzdenie. Líbiában a szövetségesek többsége képességek híján nem tudott részt vállalni az együttműködésben, de volt olyan ország is, amely bár tehette volna, mégis nemet mondott. Mindez káros hatással volt a NATO egészére. Afganisztán esetében pedig hiba volt határidőhöz kötni a művelet végrehajtását. Bukás is lehet abból, ha a kilépés üzenetét sugalljuk, függetlenül attól, hogy teljesítettük-e küldetésünket. Jelenleg a legoptimistább forgatókönyv is csak annyit feltételezhet, hogy az afgán központi kormány legalább nem omlik össze, amikor a nemzetközi csapatok nagysága egy kritikus pont alá csökken. Ebből az euró­paiak azt a következtetést vonják le, hogy hiba volt elsőként bevonulni. Az amerikaiak következtetése pedig az lesz, hogy hiba volt a NATO európai szövetségeseire hagyatkozni. Mindkét következtetés rombolhatja a szövetség erejét. A NATO-nak szüksége van egy mindenki számára világos küldetésre, melyet a közvélemény is támogat. Olyan küldetésről kell dönteni, amelyben az európaiak is nagyobb eredménnyel vehetnek részt, és amely újszerű kötelezettségvállalásra és szolidaritásra ösztönzi a tagokat – a kockázatok és terhek megosztása érdekében.

– „A NATO egy anakronizmus , betöltötte a küldetését, az USA-nak meg kellene szabadulnia az ingyenélőktől, akik nem költenek eleget a hadsere­gükre” – íme egy komment az ön magyarul is publikált cikkére. Vitába száll vele?

– Még szép, hogy vitázom: a hidegháború lezárása nem jelenti azt, hogy megszűnt minden, biztonságunkat fenyegető veszély, sőt, az újonnan jelentkező fenyegetések jóval veszélyesebbek és összetettebbek. Az, hogy a NATO jelenleg bajban van, nem azt jelenti, hogy nincs szükségünk a NATO-ra. De igaz: ha Európa tovább csökkenti védelmi képességeit, akkor majd nem beszélhetünk semmilyen szövetségről. Tisztában vagyok vele: mostanság nincs esély a kiadások növelésére, az euró- és adósságválság pedig túlságosan megterhelő. De rövid távon is lehetne okosabban költeni: kifizetődőbb lenne a líbiaihoz és afganisztánihoz hasonló felfedező missziókat az arra alkalmas, és hajlandó szövetségi tagok közt végezni, és a NATO védelmi feladatait pedig a hazához közelebb megvalósítani.

– Vissza Líbiához: mi lehet a sorsa a kőolajszektornak, mikorra állhat helyre a kitermelés?

– Líbia olyan jelentős olaj- és gázexporttal rendelkezik, amelyet teljességében még a Kadhafi-korszak alatt sem tártak fel. Az a kevés, amit ott felfedeztek, a háború alatt megrongálódott. Mihelyt Líbiának új vezetése lesz, a jelenlegi termelést növelni lehet, nagyobb befektetésekkel pedig még nagyobb termelést is el tudunk érni a jövőben.

– Hogyan hathat a líbiai felkelők győzelme az Arab Tavasz többi országában?

– Kadhafi szándéka a felkelők legyilkolására jel volt Assadnak Szíriában arra, hogy ugyanezt ő is megcsinálhassa. Kadhafi kiiktatása pedig jel lehet a tüntetőknek arra, hogy van remény a szíriai reformokra, és jel a többi közel-keleti uralkodónak is, hogy szükség van a békés változásokra, még mielőtt saját népük kényszeríti őket a változtatásra.

– Ön jól beszél magyarul. Követi a Magyarországról szóló híreket? Hogyan változott az USA Magyar­ország-képe az elmúlt időszakban?

– Próbálom követni a legfrissebb híreket, és a barátaimmal is tartom a kapcsolatot. Június végén Magyarországon is jártam. Az intézet, amelyben most dolgozom, olyan eseményeket is szervez, amelyek segítenek abban, hogy mindig naprakész legyek a magyarországi hírekkel kapcsolatban. Szeptember hatodikán például videokonferenciát tartottunk Rétvári Bence államtitkárral az egyházi törvényről. Szerintem ez azért fontos, mert a washingtoni szervek többségében egy jóval naivabb kép él arról, hogy mi is folyik valójában az önök országában. A kilencvenes évek végéig úgy tűnt, hogy Magyarország élen jár a változtatásokban a kelet-európai országok közt. Ehhez képest most úgy látszik, hogy a politikai és gazdasági fejlődés lelassult Magyar­országon, míg a lengyelek, csehek, észtek fejlődése nagyobb tempóba kapcsolt. Magyarország társadalma mély megosztottságot tükröz. Az Egyesült Államokban azt feltételezték, hogy 1989 után a közép-európai országokban már nem lesz több kérdés a demokráciával kapcsolatban. Emiatt meglepetés számunkra az, hogy az olyan alapvető kérdések, mint az alkotmány, az állampolgárság, média és egyházi törvények, ismét a hírekben szerepelnek. 

 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!