Misztifikált évfordulók, reményvárások, elmaradt csodák: az emberiség az idő számlálása óta nagy jelentőséget tulajdonít az új év eljövetelének. Bár a szilveszteri vigasság csak azóta létezik, amióta december 31-e az év utolsó napja. A történelem azonban tele van izgalmas várakozásokkal és tévedésekkel.
Nincs is olyan messze a mai naptól az a nevezetes dátum, amikor a nyugati világ egységesen január 1-jén kezdte az évet. Ehhez szükség volt ugyan a Gergely-féle naptárreformra, de a polgári év kezdetét – 1691 – XI. Ince pápának köszönhetjük.
Arról nem sok adat maradt fent, hogy az emberek mit vártak az 1692-es esztendőtől, alighanem semmit, de az az év mégis híressé, hírhedtté vált: az észak-amerikai Salem városában akkor kezdődtek a boszorkányperek. A várt vagy kevéssé várt évfordulók azonban már pusztán a dátumváltástól is sok érdekességgel szolgáltak az emberiség történelmében. Talán hihetetlenül hangzik, de vannak emberek, akik már attól is félnek, hogy január 1-jén egy évvel többet mutat a naptár, mint december 31-én. S bár az úgynevezett phanfóbia (félelem mindentől) nem elterjedt betegség, eléggé megnehezíti az életét annak, aki ebben vagy ettől szenved. Mások pusztán csak az újtól félnek (neofóbia), a szervezetük a „vajon mi következik, mi vár rám” gondolata miatt kerül stresszes állapotba.
Amerikai tudósok már tizenöt éve kimutatták, hogy a megnövekedett stresszhormonszint csökkentheti az amúgy genetikailag kódolt és várható élettartamot, vagyis nem érdemes aggódni, főleg feleslegesen nem. A neofóbia tünetei amúgy sok gyerekben felfedezhetők, ám idővel – ahogyan megtanuljuk kezelni és érteni a világ működését – szinte mindenki kinövi. A változástól való félelmet ráadásul viszonylag könnyű előnnyé is fordítani: változás nélkül ugyanis semmi nem fejlődik, idővel pedig elenyészik. Vagyis érdemes a változás részeseivé válni. De akadnak másfajta aggodalmak is a múltból. A világtörténelem eddigi legnagyobb dátumhisztériája nem is olyan régen, tizenhat évvel ezelőtt, az úgynevezett 2000. év problematikája miatt tört ki. Nevet is adtak neki: Y2K. A pánik okát a millenniumi fordulót megelőző technológiai fejlődésben érdemes keresni.
Sokan – köztük komoly szakemberek is – úgy gondolták, hogy a számítógép vezérelte világ összeomlik csupán azért, mert lesznek olyan gépek, amelyek nem tudják értelmezni a 2000. év rövidítését: a 00-t hibásan 1900-ként jelenítik meg. Az informatikusok, persze, megoldották ezt a problémát, és nem omlott össze sem a világ, sem a számítógép-hálózat.
A nagy társadalmi traumák, végítéletek víziói azonban már sokkal korábban – mondhatni, mindig is – fel-felbukkantak az emberiség történetében. Sok közöttük a vallási, hitbéli eredetű, de akadnak tudományos hátterűek is.
A Biblia például számos olyan utalást tartalmaz, ami így vagy úgy értelmezve alkalmas a pánikkeltésre. A Jelenések Könyvében például az is olvasható, hogy egy angyal leszáll az égből, megkötözi a Sátánt ezer esztendőre; ám ha letelt az idő, a gonoszt el kell oldozni kicsit. Most eltekintve attól, hogy miről szól a jóslat, s hogy mennyire és mitől hiteles, értelmezés kérdése az is, mikortól számítandó az ezer esztendő.
Magyarán: mikor telik le. Akkor, amikor eljött az 1000. év, vagy akkor, amikor a 2000, ki tudja? Lehet, 2000-ben kötözték le újból. Lehet, azóta tombol igazán. De ezek a dátumok csakis a ma használatos naptár szerint értelmezhetők, és kérdés az is, mi számít apokalipszisnek, mi pedig változásnak.
Mert itt van például az 1914-es esztendő, amiről a Jehova tanúi azt gondolták anno, hogy elhozza a világvégét. Nos, ha azt nem is, de abban az esztendőben robbant ki egy négy éven át tartó világháború.
A hitelesség ellenőrizhetősége amúgy is sok gondot okoz a várakozásokat illetően. De időről időre mégis terjednek hírek történetekről. Mert az emberek beszélnek róla. Az egyik ilyen eset ráadásul egy tudományosan igazolható csillagászati jelenséghez kötődik.
A Halley-üstökösről ismert, hogy 75-76 évenként a Föld „közelében” – a bolygótól több mint 5 millió kilométerre – húz el égi útját járva. Izlandon már 1909-ben akadt olyan szigetlakó, aki arra készült, hogy az 1910. május 18-án érkező üstökös csóvája elégeti az életet a Földön, éppen ezért megkezdte toborzását egy kiadós dorbézolásban – mondván, vidáman kell megélni a végítélet napját. Az orgiába fulladt esemény másnapján a parti résztvevői csalódottan, ám életre szóló élménnyel távoztak. Ilyen történetet hallani amúgy 1943-ból, Dániából, 1963-ból a Budapesti Royal Szállóról is – de sokan ezektől függetlenül úgy tartják, hogy egy-egy ilyen partihoz nem kell megvárni semmiféle új évet, csupán megfelelő társaságot kell találni hozzá.
Akadt olyan év is, nem is olyan régen, 1982-ben, amikor a bolygók különleges együttállásától várták a drámai változást. Az úgynevezett Jupiter-effektus csúcspontját az év márciusának 10. napjára jósolták, ám nem történt semmi. Illetve ami mégis, az csak egy átlagos földi nap szokásos menete volt: 387 000-en születtek szerte a világon, Magyarországon 366-an. De ember legyen a talpán, aki meg tudja mondani, hányszor jött már el a világvége. Egy 19. század közepi jóslat szerint a világnak 2016-ban kellett volna elpusztulnia – ha már a híres 2012-es „maja jövendölés” ellenére négy évvel ezelőtt az elmaradt. A jó öreg középkori látomásbajnokra, Nostradamusra mindig lehet számítani – de leginkább azokra, akik megpróbálják újra és újra értelmezni jóslatait. Gyanítható, hogy annyit nem is írt, mint amennyit tőle eredeztetnek, de ha összevetjük más próféciákkal, leírható, hogy persze éppen most, 2017-ben jő el az armageddoni csata ideje, az emberiség utolsó ütközete, amikor jó és rossz megmérettetik – ezzel azonban szembemegy az a nézet, miszerint évszázadok óta dúl a fény és sötétség csatája, s mindaz, ami velünk, emberekkel történik, azt leginkább önmagunknak köszönhetjük.
De ha 2016. december 31-e éjfélt követően, 2017. január 1-jén billen egyet az órák nagymutatója, egyvalami holtbiztosan bekövetkezik: új esztendőt írunk. S hogy utána mi történik, az a jövő titka.
Jövendölés előre
Különös cikk jelent meg 1900-ban A The Ladies Home Journal amerikai magazinban. John Elrefth Watkins Jr. írásának címe ez volt: Ami megtörténhet a következő száz évben. Utólag is meglepő, hogy a szerző megírta, eljön az idő, amikor az emberek akár az óceán közepéről is képesek lesznek beszélni a szárazfölddel úgy, hogy nem köti össze őket vezeték. Megjósolta a kötelező testnevelést, s hogy színes fényképeket lehet egymásnak küldözgetni a világ különböző pontjairól; és azt is, hogy minden fiú és lány ingyen járhat egyetemre. Pusztító fegyvereket vizionált, amelyek városokat rombolnak le, és szállításra alkalmas pneumatikus csöveket, amelyek kiváltják a vagonokat. Az a jóslata viszont nem jött be, miszerint eltűnik a C, az X és a Q betű, mondván, azokra nincs szükség; és szerencsére a lovak sem haltak ki, ahogyan Watkins gondolta. Bár abban igaza volt, hogy az autók kiváltják a lóvontatású közlekedést. És nem tűnt el a juhok és marhák szarva sem, bár az író szerint a csak húsukért tenyésztett állatoknak azokra már nem is lesz szükségük.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!