Elvi megfontolások és személyes intrikák, geopolitikai mérlegelés és belső hatalmi harc – a világ tán legkevésbé kiismerhető testületének, a pápaválasztó konklávénak ülésén mindegyiknek jut szerep. De hogy melyiknek mekkora, arra talán éppen a hét elején váratlanul lemondott pápának, XVI. Benedeknek van a legnagyobb befolyása.
A konklávénak, a „kulcsra zárt” testületnek a 213 kardinálisból 114 olyan 80 év alatti bíboros a tagja, akinek szavazati joga lesz március végén az új pápa megválasztására. – Szinte semmi esélye, hogy a katolikus egyház reformerei és a konzervatív bíborosok közötti vita döntsön az új pápa személyéről. Annál nagyobb szerepet kaphatnak viszont a geopolitikai megfontolások – mondta lapunknak Mártonffy Marcell teológus-irodalomtörténész, az Andrássy Gyula Német Nyelvű Egyetem docense, a katolikus egyház és a Vatikán belső viszonyait is taglaló Mérleg folyóirat főszerkesztője. Csak hogy még zavarosabb legyen, van ám ezzel ellentétes vélemény is, például az egyház történetét éppen geopolitikai szempontból is vizsgáló Jakab Attila vallástörténészé. Ő a Strasbourgi Egyetemen doktorált keresztény társadalom és intézménytörténetből, kutat és tanít az ELTE-n. Szerinte a konklávéban nem az számít majd, melyik kardinális honnan jött, hanem az, hogy mennyire konzervatív. Mindkét álláspont mellett szólnak komoly érvek.
Utoljára a most leköszönt pápa megválasztása előtt volt esélye, hogy az egyház progresszív – a nagyobb nyitást, a sokféleséget, így a homoszexualitást, a női papok elfogadását, az egyéni emberi sorosok nagyobb megértését, s az egyházi struktúrák átalakítását is szorgalmazó – irányzata adja a pápát. Ezt az akkori milánói érsek, Carlo Maria Martini képviselte, aki azonban végül visszalépett, így elsöprő többséggel választották meg Joseph Ratzingert, azaz XVI. Benedeket. – Ma a pápát választók között szinte valamennyi bíboros XVI. Benedek konzervatív kurzusát viszi tovább – vélekedik Mártonffy Marcell. Szerinte a kérdés így inkább az, hogy a csökkenő hívőtáború európai vagy az egyre népesebb és „népközelibb”, a társadalmi mozgalmakban is jelen lévő egyházakból dél-amerikai, netán afrikai pápát válasszanak-e. Ám akárki is lesz az új pápa, nem várható nagy fordulat, már csak azért sem, mert a reformok dolgában az egyházi közvélemény megosztott.
– Bár valóban látványosan erősödik az egyház intézményrendszere Afrikában és Latin-Amerikában, de a hívők körében képlékeny a helyzet. Afrikában erőteljesen nyomul az iszlám és szembe kell nézni a törzsi hagyományokkal is, Latin-Amerikában pedig az újprotestáns – kivált a pünkösdi – mozgalom veszélyezteti „alulról” a katolicizmust – magyarázza Jakab Attila vallástörténész. Ő úgy véli, Nyugat-Európában a hívők egy része csendben eltávolodott az egyházi intézményrendszertől, erősödik közben a tradicionalista irányvonal, aminek mindinkább erőforrásává válik Közép- és Kelet-Európa. – A jelek szerint a mostani pápaválasztásban inkább a Vatikánon belüli erőviszonyok játsszák a főszerepet, mint a geopolitikaiak – summázta véleményét. Szerinte lehet akár afrikai, vagy latin-amerikai pápa is – feltéve, hogy kőkeményen konzervatív. Kérdés az is, ki mellé áll az Opus Dei, amely markánsan előtérbe helyezi az egyház politikai szférára gyakorolt befolyását, és ehhez képest másodlagosnak tartja a társadalmi felelősségvállalást. Az Opus Dei pedig Közép- és Kelet-Európában, Latin-Amerikában és Afrikában erős. (Opus Dei: 1928-ban alapított katolikus szervezet, amely a társadalmi életben való szerepvállalással toborozza hitéhez híveit – a szerk.)
– Óriási a hatalmi harc a kúriában, olybá tűnik, mindenki küzd mindenki ellen. És most nincs modell, mert nincs példa arra, hogy mi következik, ha a pápa önszántából lemond – teszi hozzá. Jakab Attila szerint nem csak a lemondás teremt új helyzetet a Vatikánban, hanem az eddig nem tapasztalt botrányok is: például a pedofil papoké, a kiszivárogtatott információké, s a Vatikáni Bank pénzügyi karanténba kerüléséé. – Alapvetően két eset lehetséges: a lemondott pápa vagy már nem tudta kezelni a helyzetet, vagy nagyon is tudta. Hogyan értem ezt? Vagy nagyon meggyengült a mögötte álló konzervatív tábor, vagy nagyon is megerősödött. S ha az utóbbi, akkor nem márciusban fog eldőlni, hogy ki lesz a következő pápa, hanem már el is dőlt. A lemondott pápa él, s személy szerint kötődik hozzá és a kurzusához a bíborosok zöme, akik meg fogják választani az utódát. Ratzingernek óriási volt a szerepe a II. Vatikáni Zsinat által elindított reformok utáni visszarendeződésben; megerősítette a hagyományos irányvonalat és letört minden új utat kereső teológiai kezdeményezést. Azt hiszem, a mostani lemondás már a része volt az új pápa választásának. Hiszen hogyan is biztosíthatná a konzervatív kurzus törésmentes folytatását biztosabb kézzel a pápa, mint ha ő maga jelöli ki az utódát, és még él, amikor megválasztják? – nyilatkozta lapunknak Jakab Attila.
Ami Erdő Péter bíboros-prímás esélyeit illeti, arról a vallástörténész azt mondja: az egyház világhelyzetét tekintve egy európai bíborosnak lenne ma a legkisebb az esélye a pápai trónra. Ám ha azt tekintjük, hogy mennyire erős a kúriában az olasz befolyás, akkor már más az „ábra”. – Erdő Péter esélyét a pápaságra szerintem Orbán Viktor nullázta le; Erdő sem emelte föl a szavát a ma itt uralkodó nemzeti keresztény kurzus pogánysággal telített, zavaros tombolása ellen, ami okkal aggaszthatja a konzervatív bíborosokat – véli Jakab Attila.
Miért nem vesz részt a pápaválasztáson XVI. Benedek, és miért költözik be a Mater Ecclesiae kolostorba, ahol egy külön szárnyban lakik majd, egyes egyedül? A 80 éves kor szabálya rá is érvényes. Ám a formai okon kívül az is emellett szól, hogy 719 éve – amikor V. Celesztin öt hónap után mondott le Szent Péter trónjáról – ő az első, aki önként megválik a szolgálatától, és nincs modell, hogy ilyen helyzetben mi legyen az ő szerepe, rangja. Expápa? Nyugalmazott pápa? Kiérdemesült pápa? Arra sincs recept, hogy a lemondása után hogyan töltse az életidejét. Így érthető, ha a visszavonulás mellett dönt. – Lemondása után Ratzingernek láthatatlanná kell válnia – idézte a kúria egy névtelenül nyilatkozó tagját a legnagyobb példányszámú olasz napilap. Salvatore Fisichella bíboros, az Új Evangelizáció Pápai Tanácsának elnöke arról beszélt, hogy a régi pápa el is hagyhatná a Vatikánt. „A katolikusok számára nem létezhet egyszerre két pápa” – fogalmaztak az újság szerint a Vatikánban, ahol viszont mások úgy vélekedtek: Ratzinger leginkább éppen a pápai állam falai között „tűnhet el”.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!