Egy évvel ezelőtt tudta, hogy ellehetetlenülése miatt le fog mondani a jövő nemzedékek képviseletéről Fülöp Sándor, akit a sajtóban leginkább zöldombudsmanként emlegettek. Eddig. A sértettség látszatát is el akarta kerülni, ezért csupán a héten hozta nyilvánosságra döntését: távozik. Az alapjogi biztos immár csak volt helyettesét döntésének hátteréről kérdeztük.
– Két évvel ezelőtt, a választásokat követően beszélgettünk, akkor bizakodó volt, annak ellenére, hogy a zöldminisztérium az új kormány szerkezeti elképzeléseibe nem illett bele.
– Amit akkor mondtam, most is tartom: nem önmagában a minisztérium létén múlik környezetünk megóvása. Ha a környezet iránt elkötelezett személyek kerülnek döntéshozó helyzetbe, ők a különböző tárcákhoz elosztva is hatékonyak lehetnek.
– Viszont már szinte egyikük sincs ilyen helyzetben. Vagy maga állt föl a székéből, vagy felmentették.
– Sajnos a kulcsemberek közül már valóban csak Illés Zoltán van a helyén, de az ő hangja is egyre ritkábban hallatszik.
– A héten pedig ön döntött úgy, hogy nincs tovább.
– A döntésemet a héten jelentettem be, de már egy éve tudtam, hogy elkerülhetetlen lesz.
– Amikor meghozták az állampolgári jogok biztosáról szóló törvényt?
– Pontosan. Vállalhatatlanul összezsugorították a lehetőségeimet.
– A törvény megszületése előtt úgy tűnt a kívülállónak, hogy minden rendben lesz, az új alkotmány messzemenően garantálja az egészséges környezethez való jogot.
– Túlnyertük magunkat. Az alaptörvény eredeti tervezetéből a passzus egyszerűen kimaradt, mi pedig száz civil szervezetet, az egyházi vezetőket mozgósítva konferenciákat szerveztünk, s végül sikerült elérnünk, hogy az alkotmányból se maradjon ki az egészséges környezethez való jog.
– Ha ez ilyen jól sikerült, miért nem mozgósították ismét a hátországukat?
– Gondolja, hogy püspököket, a néha egymással is civakodó civileket sikerült volna ismét öszszehívni ugyanabban az ügyben, amiben néhány hónappal korábban? Ez egyszeri kegyelmi állapot volt.
– Lehetséges, hogy a hatalom eleve erre spekulált? Engednek az elveket lefektető alaptörvényben, hogy aztán a gyakorlatban mellőzzék, hiszen önöknek már úgysem lesz erejük keresztülverekedni azt?
– A történtek alapján ezt a hatalomtechnikai megoldást sem zárhatom ki.
– Miért nem nyújtotta be már egy éve a lemondását, ha egyszer tudta, hogy úgyis el fog lehetetlenülni?
– Nem akartam a sértett ember benyomását kelteni. Azt, mintha a hatalomhoz ragaszkodnék, s ha ettől megfosztanak, akkor felhúzom az orrom.
– Idén januárban sem gondolt arra, hogy feláll a székéből? Akkor, amikor egyszerre 14 munkatársának mondtak fel, köztük Zlinszky Jánosnak, a tudományos főosztályvezetőjének, illetve Lányi András környezetfilozófusnak?
– A kísértés ekkor nagyon erős volt, de megint csak úgy gondoltam, sértettséget vélnének a döntésem mögött.
– S mi az, amit egy éve is sejtett, és a várakozásai beigazolódtak?
– Nem születtek meg, s semmilyen jel nem mutat arra, hogy megalkotják azokat a törvényeket, amelyek az alkotmányból következnek a jövő nemzedékek érdekeinek védelme érdekében. Visszaszorultak az egészséges környezethez való jog érvényesítésének az intézményes lehetőségei is. Következésképpen alkotmányellenes állapotban leledzünk, amihez egy alkotmányvédő szervezet nem asszisztálhat, én pedig ennek alkalmazottjaként nem adhatom a nevem.
– Mire korlátozódott az ön feladata az utóbbi hónapokban?
– A környezettel kapcsolatos bejelentésekkel kapcsolatos tanácsadásra. Mert elvileg természetesen ezeket az ügyeket továbbra is ugyanúgy kivizsgálja a hivatal, mint amikor még önállóan dolgozhattam egy csapat élén. A negyven munkatársamból összesen négyet hagytak meg. Így még a szoros értelemben vett panaszkivizsgálás sem lehetett a korábbihoz hasonlóan hatékony. Szakértői gárdám segítségével annak idején több ezer hektár zöld felületet sikerült megmentenünk, vagy például a zajterhelésről szóló vitákat feloldanunk. Ez persze időigényes feladat, sok egyeztetést kíván, amire most már sem eszközöm, sem emberem. Tudja, a gyakorlatban ez olyan ez, mint a tornaórán, ahol mindenki részt vesz a feladatokban. Sándor György hallhatatlanával élve: a felmentettek például kihozzák a bordásfalat… Ez volna a mindig hátrányos helyzetű környezetvédelem „egyenlő” elbírálása a mostani rendszerben.
– Ön szerint miért zavarja a hatalmat a környezet védelme?
– Mi például azt mondjuk, egy-egy beruházás előtt beszélgessünk, egyeztessünk arról, hogy milyen hatással van az a jövőnkre nézve. És nem csak az azonnali profit, hanem a későbbi egészségünk szempontjából is. Ha mindig folyamatosan csak egy kis engedményt teszünk a környezet kárára, mint ahogy azt például azt az Audi-beruházás kapcsán történt, végül élhetetlenné válik a Föld. Egyetlen hatalom sem szereti, ha vannak, akik erre rámutatnak, s amint lehetősége adódik rá, elsöpri az útjában állókat.
– Ön tehát lényegében a hatalom mögött álló lobbik érdekeit sértette?
– A környezetvédelem zavarja a gyors és sokszor átláthatatlan döntéseiket. A világ egyre rosszabb állapotba kerül, ám erre a helyzetben lévők rossz válaszokat adnak. Nálunk tizenöt éve van visszaszorulóban a környezetvédelem ügye, de a hatalom kon centrációja által ezekben az években éljük meg a teljes ellehetetlenítését.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
