Filmes, televíziós, rádiós. Magyar–francia szakos tanár, de az Állami Artistaképző Iskolában cirkusz- és varietérendezői képesítést is szerzett. Színdarabokat, musicaleket ír és fordít. Zenész-énekes-költőként, a Sziget Fesztivál alapítójaként ismerik Müller Péter Sziámit.

 
Müller Péter Sziámi - Szigetváry Zsolt, MTI

– A hazai underground élet ikonjaként említi a legtöbb cikk. Nem teher ez a titulus?

– Ez csak egy trendi szó, de van, amikor jó helyről jön. Tavaly megjelent a dalszövegkönyvem zenekarunk, az AND FRIENDS CD-jével, és három olyan ember írt hozzá ajánlót, akiket sokra tartok. Kedvenc költőim, Tóth Krisztina és Kemény István mellett a zenész Kiss Tibi. Tőlük a „méltatás” sokat ér, és maradéktalanul jólesett.

– Mi volt előbb: a dal vagy a vers?

– Jött magától. Elindultam háromévesen, hogy költő leszek. Állandóan verseket írtam, sokszor dalszerűeket. Adódtak minták, később élő mesterek biztattak: Vass István, Kormos István, Weöres Sándor. Az jóval későbbi fordulat, hogy belekeveredtem az alternatív rockzenébe. Mások akkor hagyják abba, amikor én elkezdtem. Harmincévesen, két diplomával, a költészet felől kerültem ebbe a dimenzióba. Addig nem nagyon hallgattam könnyűzenét. Ha mégis, akkor a Stones, a Beatles, az Illés, az Omega volt a világom. Egyetlen olyan személyiség volt a rockvilágból, aki később maradéktalanul bejött: Ian Curtis, a Joy Division énekese, aki akkor halt meg, amikor én az URH-ban kezdtem énekelni a saját dolgaimat.

– Sokan énekelnek az ön tollából Sziámi-dalokat. Kik ők?

– Sok mindenkinek, sok műfajban írok szöveget, Koncz Zsuzsától Szinetár Dórán át Odettig, vagy Kiss Tibitől Tolcsvay Lacin át Vastag Csabáig, illetve a Hooligansig, Bérczesi Robiig és a Pa-Dö-Dőig. Van köztük, aki a barátom, másnak egy-egy számot írok. Nagy társasjáték az egész. Tudják, hogy nem érem be a közhelyszerűvel. Mindenféle műfajba belekóstolok ma is: musicaleket, operettet fordítok, írok (Isten pénze, Pán Péter, Elisabeth, Mozart!, Bohémélet, A Bajadér). A költészet izgalmas kiterjesztése a dalszövegírás, nem érzem iparosmunkának. Ha Ady Endre kuplét írt Nagy Endre kabaréiba, nehogy már én műfajgyűlölő legyek…

– Hogyan született az Élet menete dal, amit az április 12-i több tízezres, budapesti rendezvényen elő is adtak a színpadon?

– Jávori Fegyát kérte fel az alapítvány, ő pedig megkeresett, együtt írtuk. Nagyra tartom azt a dalt, még nagyobbra az eseményt, ahol Szinetár Dórával és Szabó Ádámmal elénekelhettük. Izgatottan várom, hogy elkészüljön George Szirtes angol verziója.

– Mennyire fontos a zsidóidentitás?

– Ha már így megkérdezi… Emberidentitás, magyar költő-, nyugat-keleti, zsidó-keresztény identitás – ez majdnem sorrend. Úgy vagyok ezzel is, mint a politikával: ha nem tolják a pofámba, nem ezzel törődök, ezek csak az alapkövek, amikre építhetek.

– Eljár tüntetésekre?

– Nem ez az igazi formám, nagyon magán vagyok. Általában is taszít a direkt közélet, de ha úgy kívánkozik ki belőlem, szabadon és sarkosabban beszélek a szónokoknál. Dalban, versben, slamben, akár nyilvános beszélgetésekben. Van egy értékrendem, de óvakodnék attól, hogy rendszerem legyen, és abból vezessek le dolgokat. Utálom az ideológiákat, semmiben nem vagyok biztos.

– Tudna olyan rossz lenni a közérzete, hogy tömegekkel együtt mégis az utcára vonuljon?

– Rossz közérzetből nem megyek sehova, akkor inkább otthon maradok, és beveszek egy aszpirint. A ’70-es években ott tüntettem március 15-én, amikor a bölcsészkar tornatermében a rendőrök gumibotoztak. Nem a civil kurázsi hiányzik belőlem, és erős az igazságérzetem is, csak nem tartozom sehova… Mégis akad azért egy verhetetlen tüntetésélményem: 1997-ben egy volt szerelmem, aki polgárjogi harcos és a kambodzsai nőmozgalom vezéralakja is lett, hívott, hogy csatlakozzak egy megmozduláshoz. Ezer civil szervezet fogott össze, és ICBL (Nemzetközi Kampány a Taposóaknák Betiltásáért) néven legyőzte 123 ország kormányát. A mozgalom Nobel-békedíjat is kapott. Oslóban ki is mentem velük az utcára. Dolgoztam a kampányban, a Szigeten az irodámból szervezték és a fesztiválon berendeztünk egy falut, ahol képben-hangban meg lehetett élni, hogy milyen, ha aknára lép valaki.

– Ha már kép és hang – hogyan viszonyul ma a filmkészítéshez? Filmrendezőként pályázna filmtervvel a Magyar Nemzeti Filmalaphoz?

– Három játékfilmemet betiltották és emiatt disszidálnom is kellett. 1984 és 1990 között Amszterdamban éltem, főként forgatókönyveket írtam, rendeztem és kulturális producerként tevékenykedtem. Amikor hazajöttem, elhatároztam, hogy abbahagyom a filmkészítést. Fordítok, készül az új lemezünk az AND FRIENDS-szel, egy másik Rátóti Zoltánnal. Jávori Ferenccel írunk darabot Kállai Pista bácsi és Kállai Gábor librettója alapján, Levi Strauss életéből. Nemrég volt a kaposvári színházban a Vörös és fekete című regényes musicalünk bemutatója, a szövegét én írtam, a zenéjét Tolcsvay László. Óriási öröm, hogy önállóan meg tudtam írni egy színdarabot úgy, hogy működjön, a színészek szeressék és legyen kedve a zeneszerzőnek zenét írni. Ezenkívül nyolc éve Közép-Európa egyetlen profi, értelmi sérült társulatának, a Baltazár Színháznak vagyok a tagja. Legújabb „felfedezésem” pedig a Pintér Béla Társulat. Mindent megnéztem tőlük, lenyűgözött az a nyelv, amit létrehoztak. Visszakanyarodva a filmkészítésre: ha bejönne valami nagyon vonzó, kiásnám rá az időt. Az mondjuk eszembe jutott már, hogy a baltazárosokkal és Pintérékkel közösen lehetne jó filmet készíteni.

– Mindezek mellett pedig hat gyerek édesapja. Milyen útmutatót ad nekik?

– A legnagyobb lányom Angliában lakik, tőle van egy kislány unokám. A nagyfiam most diplomázott, és prímán dobol, a másik nagylányom a Vígszínházban tevékenykedik. És itt él velünk a három „pici”. Sokat beszélgetek velük, de csak ha kérdeznek, vagy ha azt látom, hogy valami nem jó irányba megy, ez mondjuk ritka. Például elmagyaráztam nekik, hogy a cukor méreg, és erre figyelni kell, mert a családban többeknek problémát okoz. Ha az iskolában agressziót vagy fajgyűlöletet tapasztalnak, megbeszéljük, ha külföldi gyerek érkezik az osztályba és kiközösítik, azt is. Nincs határvonal felnőtt- és gyerektémák között. Fektetéskor mesélek nekik, nemrég az 1001 éjszaka meséiből olvastam, amiben meglepően brutális részek is vannak, olyankor improvizáltam valami mást, persze megsejtették és el kellett magyarázni. Írtam nekik gyerekversköteteket, és járnak koncertre is. A dalaimban nekik is „üzenek”. Ha tetszik nekik, és ha értenek belőle valamit, akkor az a leghatásosabb, amit nevelés címen tehetek.
 

+1 kérdés:
– Miért Sziámi?
– Sziámi ikrekről próbáltam regényt írni kamaszként. A haverok így becéztek, aztán ez lett a zenekarom neve is. Amikor aztán édesapámmal először írtunk közösen darabot, muszáj volt megkülönböztetni magunkat. A regényt a 150. oldalnál abbahagytam.

Müller Péter Sziámi
• 1951-ben született, költő, író, énekes. Az 1980-ban alakult URH énekese, szövegírója, majd a Kontroll Csoport tagja, a Sziget Fesztivál egyik létrehozója. Volt a Miskolci Nemzeti Színház Játékszínének művészeti vezetője, majd a 2001- ben induló Miskolci Nemzetközi Operafesztivál ügyvezető igazgatója, 2005-től pedig egy évig a Magyar Állami Operaház stratégiai igazgatója. 2001-től 2007-ig a Jonathan Miller Kiadó ügyvezetője. Megkapta a Köztársasági Érdemrendet, a Pro Cultura-, az Óbudáért, a Borsod Megye Turizmusáért és a Miskolci Múzsa díjat.

Címkék: Interjú, Fókusz, Sziget

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!