Falhoz állított egyetemek

A híveknek könnyű érveket kovácsolni belőle, hiszen miért az adófizető fizesse meg a „léha hallgatók” tömegeinek okítását, ha az lehet önfenntartó is. Ha 7,33 milliárd Ft kivonást képesek kigazdálkodni, akkor az egyetemek eddig biztosan a mi adóforintjainkból viháncoltak, és jól teszi az állam, ha megóv bennünket a pazarlástól. Hogy ez valóban így van-e, érdemes számolgatni egy kicsit, valamint meg kell érteni a jelenlegi oktatáspolitikai folyamatok értelmét és a döntések mögött meghúzódó szándékot. Kezdjük az utóbbival.

Egyáltalán miért támogatja a hallgatókat az állam? A világ minden csücskében egyetértés van arról, hogy a felsőoktatásban megszerezhető tudás nem egyszerűen a hallgatók magánprofitja, hanem a társadalom számára is jelentős előnyöket rejt magában, amiért áldozni érdemes. Ez a közmegegyezés nem légből kapott, hanem több ezer kutatás által alátámasztott megállapítás. Az OECD kutatása szerint Magyarországon a felsőoktatás haszna kétszer akkora, mint az OECD-átlag. Az említett vizsgálat a diplomások és a nem diplomásokat hasonlítja össze minden évben a várható élettartam, a választási kedv, az önkéntes társadalmi munka, a kisebbségek és az esélyegyenlőséggel szemben tanúsított hozzáállás tekintetében. A felsőoktatásba befektetett EU-s átlagtól jócskán elmaradó tőke ellenére ez kiváló eredménynek mondható.

A felsőfokú képzés azonban nem egyszerűen jó a társadalomnak, hanem a gazdaság legfontosabb motorja is. Berlinger Edina, felsőoktatással foglalkozó közgazdász és a Corvinus Egyetem oktatója úgy véli, a fenntartható gazdasági növekedés leginkább a felsőoktatásra költött összeg mértékével van összefüggésben. A magyar kormány kommunikációja ezt nem tagadja teljesen. A tőkemegvonás ellenére máshogyan támogatja a felsőoktatást, átcsoportosít forrásokat. Egyrészt a Széll Kálmán-tervből ismert számok alapján 21 milliárdot tervez kivezetni a felsőoktatásból, másrészt diákhitel-kamattámogatás formájában mégis segíti azt. Másként megfogalmazva: nem a kínálati oldalt erősíti, hanem a keresletet élénkíti. Berlinger Edina szerint azonban ezzel az a baj, hogy ahhoz képest, hogy mennyire drága a rendszer az állam számára, a hallgatók nem értik meg, vagy nem bíznak a támogatott diák hitelintézmény stabilitásában annyira, hogy éljenek a lehetőséggel. Tehát tőkét vonunk ki a felsőoktatásból, ami a drága diákhitelrendszerből nem tud visszakerülni az egyetemre.

Bár a Hoffmann Rózsa oktatásért felelős államtitkár úgy látja, hogy „a felsőoktatási intézmények – ha nehézségek árán is – képesek kigazdálkodni a most elrendelt 7,33 milliárd forintos zárolást”, nézzük meg, milyen áron. A zárolás elsősorban az ELTE-t, a Budapesti Műszaki Egyetemet (BME), a Pécsi Tudomány Egyetemet, a Szegedi Tudomány Egyetemet és a Debreceni Egyetemet érinti. Mit jelent egy ekkora összeg és miként lehet azt spórolással vagy bevételnöveléssel pótolni? A BME éves költségvetése nagyságrendileg 30 milliárd forint, aminek hozzávetőlegesen a fele állami támogatás. A saját bevétel idén azonban 1 milliárddal, majd 2013-tól már 1,2 milliárddal fog visszaesni a cégek által korábban közvetlenül az intézményeknek fizethető szakképzési hozzájárulás megszűnése miatt. Ezen kívül az innovációs járulék törvényi változása 2012-ben 600 millió, 2013-tól pedig 1,1 milliárd forint csökkenést okoz a 2011. évi bevételekhez képest. Az állami támogatás oldalán a jelenlegi zárolás 669 millió kiesést okozott az intézménynek. Más, kisebb bevétel- elmaradásokkal együtt az összességében közel 3 milliárd mínusz nagyságrendjét úgy lehetne érzékeltetni, ha egy 5000 fős évfolyammal akarnánk megfizettetni ennek az árát: akkor 600 ezer Ft-ot kellene mindenkinek tandíjként letennie. Megkérdeztük Péceli Gábort, a BME rektorát, milyen lehetőségek vannak a spórolásra. A válasz szinte mindegyik egyetemen ugyanaz: fizetések befagyasztása, belső fejlesztések elhalasztása, amelyek persze sokáig nem odázhatóak el az oktatás minőségének csökkenése nélkül. Péceli szerint a legoptimistább számítások szerint is 20-30 százalékos visszaesés várható az elkövetkező években, mindezt a kormányzat által elvileg preferált műszaki képzések területén.

Szabó Gábor, az SZTE rektora elmondta, hogy a 7,33 milliárdból Szegedre 814 millió zárolás jutott, ami a tavalyi számokhoz képest 2,5 milliárdos támogatáskiesésre jött rá. Szabó elmondta, hogy gyakorlatilag falig kitolták a spórolási lehetőségeket, náluk is lesz szénszünet, ami egyébként nem újdonság, csak idén hosszabb lesz. Ha a kiadási oldalon nem lehet csökkenteni, akkor felmerül a kérdés, hogyan lehet többletbevételhez jutni. A rektor szerint az egyik lehetőség a külföldi hallgatók idecsábítása, illetve a pályázási poten ciál növelése. A 2014-es EU-s költségvetési ciklus végén azonban nem valószínű, hogy több lesz a forrás, inkább kevesebb.

A számok mögé nézve megláthatjuk: a kormány takarékossági lépései egy zsugorodó, egyre kevésbé versenyképes felsőoktatás hírnökei, míg a diákhitel kamattámogatásának következtében az államnak minden évben 10, 20, 30 milliárdokat kell majd költenie a jelenleg körvonalazódó magyar egyetemi képzésekre.

Az önfenntartó felsőoktatás a mai magyar körülmények között illúzió. Csak még egy példa: a tervezett tőkeelvonásból cirka 30 km vasutat lehetne megépíteni. A kérdés az, ki fogja azt megtervezni, ha szétverik Magyarországon a felsőfokú képzést.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!