Vasárnap vehetik birtokba a sportolók és edzőik minden idők legnagyobb olimpiai faluját Rio de Janeiróban. A szervezők 31 darab 17 emeletes épületmonstrummal várják a sportolókat, akik közül 17 950-et tudnak elhelyezni a falunak már inkább csak becézett épületegyüttesben. A 200 ezer négyzetméteren elterülő komplexumban 72 ezer négyzetméteres park, bicikliút, és egy 5500 négyzetméter vízfelületű lagúna is található. Ezek mellett a szervezők minden igényt igyekeznek kielégíteni, hogy a sportolóknak és csapattagoknak ki se kelljen mozdulni a faluból, ha nem szeretnének. Helyben találnak postát, bankot, kisboltokat – köztük még virágost is –, szépségszalont és fodrászt, ha éppen a versenyek között szeretnének frizurát váltani. Csak az étkezde akkora, hogy 5 jumbo jet repülőgép parkolhatna  benne, a konyhákban naponta 60 ezer adag étel készül majd az augusztus 5-én induló játékok alatt és előtt. Természetesen edzőtermek is rendelkezésre állnak, emellett minden nagyobb vallás hívei megtalálják saját imahelyeiket a területen. Mint minden valamire való településnek, az olimpiai falunak is van polgármestere a játékok idejére, amely posztra a szervezők minden idők legeredményesebb brazil kosárlabdázónőjét, Janeth Arcaint választották.

Utazó bungalók

Az első újkori olimpiákon még nem volt szükség építkezésekre, hogy elhelyezzék a sportolókat, az 1896-ban Athénban rendezett játékokon még csupán 241 versenyző vett részt, őket könnyen el tudták szállásolni a városban. A sportolók száma azonban az évtizedek során folyamatosan nőtt, megtorpanások, kisebb visszaesések csak a háborús években voltak. Az egy hét múlva kezdődő versenyekre az előzetes számítások szerint mintegy 10 500 sportolót várnak, ők szinte kivétel nélkül edzővel vagy nagyobb stábbal érkeznek. Ennyi embert a több tízezer nézővel együtt pedig már egyáltalán nem egyszerű feladat elszállásolni.

Az első olimpiai falut az 1924-es párizsi játékokon jelölték ki, ez azonban még nem kifejezetten a versenyek idejére épült. Az 1928-as amszterdami olimpián hajókon és albérletekben helyezték el az érkezőket, ami sok problémát, kényelmetlenséget okozott. Nem véletlen, hogy a következő házigazda már igyekezett jobb megoldást találni: a Los Angeles-i Baldwin Hillsben épült meg a világ első olimpiai faluja.

A szervezők akkor úgy döntöttek, jobb, ha a nőket – akik jóval kevesebben voltak a kezdeti időkben – más helyen szállásolják el, így ők, 124-en egy hotelben kaptak helyet.

A helyzet még így is igencsak szokatlannak számított abban az időben, az ötlet ellenzői ugyanis azt gondolták: lehetetlen vállalkozás és katasztrofális következményekkel járhat, ha ennyi különböző kultúrájú, más nyelven beszélő, többféle vallású férfit egy helyen szállásolnak el. A félelmek alaptalannak bizonyultak, a sportolók, akik ott voltak, később arról számoltak be, hogy sok új barátot szereztek, miközben próbálták leküzdeni a nyelvi és kulturális akadályokat. Mivel akkor még nem volt szempont a falvak újrahasznosíthatósága, a sportolók távozása után az 500 bungalót nyomban el is bontották és eladták – állítólag voltak házikók, amelyek hajóval Koppenhágába, Berlinbe, Hawaiira vagy éppen Japánba kerültek.

Faluból város

Később újabb szempontok léptek be az olimpiai falvak megtervezésénél, a szervezők rájöttek, hogy sokkal gazdaságosabb, ha olyan épületeket, komplexumot terveznek, amit a játékok után is tudnak hasznosítani egy kis funkcióváltással, a város fejlődését szolgálva. Helsinki volt az első 1952-ben, ahol sikerült egy olyan épületegyüttest kialakítani, ami magánlakások formájában később a város szerves részévé vált. Az 1972-es müncheni olimpia tragikus eseményei újabb követelményeket körvonalaztak a sportolók elszállásolásával kapcsolatban. Akkor a Fekete Szeptember nevű palesztin terrorista csoport tizenegy izraeli sportolót és szakvezetőt ölt meg az olimpiai falu közepén. Innentől a biztonság kulcskérdéssé vált a sportolók elszállásolása kapcsán, nem véletlen, hogy a riói falut kettős kerítés védi, és csak biztonsági kapukon keresztül lehet megközelíteni az épületeket.

Várostervezési és építészeti szempontból az 1992-es barcelonai játékok jelentettek fordulópontot, a spanyolok jól megfontolt fejlesztési célok alapján helyezték el a falut a városban. A Poblenou nevű, korábban a munkásosztály által lakott ipari épületekkel teli kerület teljesen felvirágzott az olimpiai építkezések hatására, a terület ma részben egyetemi campusként funkcionál. Azóta már minden olimpián szempont, hogy olyan helyen húzzák fel a falut, ahol az épületeket később jól tudják hasznosítani, és az építkezéseket bizonyos elmaradottabb városrészek fejlesztésére használják fel. A 2012-es londoni játékok szállásainak helyén korábban gyárépületek és szemétlerakó telepek voltak. Ma East Village-nek nevezik a kerületet, ahol az apartmanokból olcsó lakásokat alakítottak ki, amelyek köré széles körű infrastruktúra és szolgáltatói kör épült ki, így lett az olimpiai faluból önálló városrész.



A hedonizmus falva
Az olimpiai falvak életéről az utóbbi években egyre több szaftos beszámoló lát napvilágot, jórészt mára visszavonult sportolók beszámolóiból. Magyarországon például Szepesi Nikolett volt úszó könyve szólt először őszintén a témáról; nyíltan leírta, hogy a versenyek után „belevetette magát az életbe” a faluban, ahová kulacsokban csempészték be a vodkát a társaival. A mai napig sokan találgatják, vajon ki lehetett az az olimpiai bajnok vízilabdázó, aki hat perc alatt tette magáévá a falu egyik parkolójában. A versenyekkel és edzésekkel járó hatalmas stresszt sokan vezetik le féktelen bulikkal és szexszel, és míg ez a téma korábban tabunak számított, ma már a szervezők is fel vannak készülve erre a jelenségre. A brazilok talán kicsit túlzásba is esnek: minden sportolóra 42 darab kondom (összesen 450 ezer) jut az olimpiai faluban, a fokozott elővigyázatosságot a szexuális úton is terjedő Zikavírustól való félelem indokolja. A szervezők egyébként a játékok történetében először Szöulban gondoskodtak a védelemről, akkor még „csak” 8500 gumit vásároltak a sportolóknak, viszont azoknak egy részét a tetőkről, közeli parkokból kellett összeszedni; így a kültéri közösülést kénytelenek voltak központilag betiltani a faluban. 2000-ben Sydneyben a szervezők már 70 ezer kondommal készültek, a mennyiség azonban kevésnek bizonyult, már egy hét után új szállítmányért kellett küldetni. Mára az olimpia a kondomgyártók egyik legjobb reklámfelülete – hirdetésekért cserébe nagy mennyiségben szállítják a gumit a szervezőknek.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!