Naivitásnak bizonyult azt hinni, hogy egy újságíró meggyilkolása egy diplomáciai képviseleten elég ahhoz, hogy nemzetközi blokád alá kerüljön az ezért felelős ország, netalán szankciókat vezessenek be ellene. Talán elég is lenne, ha nem Szaúd-Arábiáról lenne szó, arról az országról, amely nemcsak első számú fegyvervásárlója az Egyesült Államoknak, hanem közel-keleti politikájának kulcsfigurája is.

 

Óriási diplomáciai vihart kavart az Egyesült Államokba emigrált szaúdi ellenzéki újságíró, Jamal Hasogdzsi rejtélyes eltűnése, aki október 2-án bement Szaúd-Arábia isztambuli konzulátusára, hogy török menyasszonyával kötendő házasságához beszerezze a szükséges iratokat, de onnan nem jött ki. Ma már senki sem kételkedik abban, hogy Hasogdzsit meggyilkolták, bár erre vonatkozó nyilvános bizonyíték egyelőre nincs. Az Associated Press amerikai hírügynökség ugyan névtelen török forrásokra hivatkozva azt írta, hogy az isztambuli szaúdi konzulátust átvizsgáló török hatóságok bizonyítékokat találtak a gyilkosságra, de részleteket nem közölt.

Enyhült a hangnem

A Washington Post arról írt a közös török– szaúdi vizsgálat előtt, hogy hangfelvétel bizonyítja az eltűnt újságíró halálát, illetve azt, hogy mielőtt megölték volna, meg is kínozták, de bemutatni nem tudták a felvételt. A New York Times pedig azt állította, az újságíró-gyilkosság több, szám szerint 9 gyanúsítottja is a szaúdi koronaherceghez, Mohamed bin Szalmánhoz köthető. Ez gyengíti azt a magyarázatot, amire a CNN szerint készült Rijad – beismerni a gyilkosságot, de úgy állítani be a történteket, hogy a koronaherceg tudta és jóváhagyása nélkül követték azt el magukat önállósító hírszerzők.

Török tisztségviselők a múlt hét elején még igencsak hangsúlyozták azt, hogy bizonyítékaik vannak a gyilkosságra, Erdogan elnök is látványosan követelte a nyomozás lehetővé tételét, az ügy tisztázását, míg a szerdai konzulátusi nyomozás után már inkább a szaúdi hatóságok együttműködését hangoztatják és dicsérik.

Hasonló látványos fordulat következett be a Fehér Házban is. Az ügy egy újságíró halálán túlmutató fontosságát jelzi, hogy Mike Pompeo külügyminiszter személyesen repült Rijádba, ahol az isztambuli nyomozással egy időben, az uralkodóval és a koronaherceggel egyeztetett, a felvételek tanúsága szerint barátságos légkörben. Eközben Donald Trump a tőle megszokott „egyenességgel” fogalmazott. Kerek perec kijelentette, az Egyesült Államoknak szüksége van Szaúd-Arábiára a terrorizmus elleni harcban, és nem rejtette véka alá a Rijáddal tavaly májusban, első külföldi útja során megkötött, történelmi rekordnak számító fegyverüzlet fontosságát az amerikai gazdaság számára. Leszögezte, nem áll szándékában eltávolodni a szaúdi királyságtól Hasogdzsi meggyilkolása miatt. Igaz, röviddel később arról beszélt, hogy ha a szaúdi felelősség bizonyított lesz az újságíró halálában, annak súlyos következményei lesznek. Kérdés, melyik üzenetet lehet komolyan venni.

„Van egy 110 milliárd dolláros fegyvervásárlási szerződésünk. A szenátorok azzal jönnek hozzám, hogy fel kellene mondani ezt a szerződést. De kinek teszünk ezzel rosszat? Ez egyben 500 ezer munkahelyet jelent számunkra”, mondta az elnök. Miután Rijádból Ankarába repült Pompeo és ott tárgyalt Erdogannal és Mevlüt Cavusoglu külügyminiszterrel, a török hivatalos hangnem is enyhült. (Eközben a török sajtó egyenesen azt állította, hogy az újságírót megkínozták, lefejezték, feldarabolták, és holttestét az olajkirályságba szállították.)

Szaúdi „kompenzáció”

Csütörtökön már olyan amerikai lapértesülések láttak napvilágot, miszerint Szaúd-Arábia kedden, Mike Pompeo rijádi látogatása idején 100 millió dollárt utalt át Washingtonnak az északkelet-szíriai helyzet stabilizálásához való hozzájárulásként. Az amerikai külügy azonnal cáfolta, hogy bármi összefüggés lenne Hasogdzsi eltűnése és a jelzett utalás között. A The Washington Post, ahol a meggyilkolt szaúdi újságíró közölte a szaúdi rezsimet bíráló cikkeit, azt állította, hogy Szaúd-Arábia régóta az anyagi lehetőségeire támaszkodik, amikor politikai célkitűzéseinek támogatására akarja rávenni partnereit és meg nem nevezett nyugati diplomatákra hivatkozva helyezte kilátásba, hogy az olajkirályság Törökországot is kompenzálni fogja, amiért beleegyezett abba, hogy a Hasogdzsi-ügyet közösen vizsgálják ki a török és szaúdi nyomozók.

Komoly biznisz

A fegyverbiznisz komoly adu Rijád kezében. Nem Jamal Hasogdzsi rejtélyes halála-eltűnése az egyetlen ügy, amiben látványosan táncolt vissza eredeti álláspontjáról több nyugati ország Szaúd-Arábiával szemben. Legutóbb például, szeptember közepén Spanyolország jelentette be, mégis leszállítja az olajkirályság által megrendelt 400 lézerirányítású precíziós bombát egy korábban kötött szerződés értelmében, holott alig egy héttel korábban az új spanyol kormány még úgy döntött: nemzetközi nyomásra – a jemeni polgárháborúban való szaúdi szerepvállalás miatt – eláll a több mint 9 millió euró értékű szerződéstől. Csakhogy – spanyol lapinformációk szerint – a szaúdi vezetés megfenyegette Pedro Sánchez kabinetjét, ha visszalép a szerződéstől, akkor Rijád érvényteleníti azt az 1,8 milliárd eurós szerződést, amelynek fejében Spanyolország hadihajókat szállíthat Szaúd-Arábiába.

Németország is ideiglenesen korlátozta fegyverszállításait a sivatagi országba, mivel több nemzetközi jogvédő szervezet emelte fel szavát a jemeni háború miatt, a Human Rights Watch (HRW) pedig egyenesen bűnrészességgel vádolta azokat az országokat is, amelyek fegyvereket adnak el Rijádnak. A jemeni háborúban ugyanis rengeteg a civil áldozat, az országban tragikus a humanitárius helyzet, a szaúdi vezetésű koalíciót ezért sok nemzetközi bírálat érte.

Washingtonban is téma volt szaúdi fegyverszállítások leállítása, ugyancsak szeptember közepén azonban Mike Pompeo azzal próbálta nyugtatni a kongresszust: a szaúdiak mindent megtesznek, hogy Jemenben kevesebb legyen a civil áldozat. Washingtonban civil szervezetek és katonai szakértők is aggodalmukat fejezték ki, hogy a szaúdi koalíció amerikai fegyverekkel és anyagi támogatással szedi civil áldozatait Jemenben. A Wall Street Journal szakértői szerint a 2015 márciusa óta tartó háborúban eddig 16 700 jemeni civil, köztük sok gyerek vesztette életét a szaúdi katonai koalíció csapásaiban. Emberi jogi szervezetek szerint az áldozatok száma 70 000 körül mozog.

Vagyis, az aggodalmak ellenére a szaúdi katonai koalíció amerikai támogatása folytatódik, holott a kongresszus az idei katonai költségvetés megszavazásakor egy záradékot iktatott be, amely a Szaúd-Arábiának nyújtandó amerikai katonai segítség feltételéül szabta a civil áldozatok csökkentését és a humanitárius segítség eljuttatásának biztosítását.

FOTÓ: BANDAR AL-JALOUD, AFP

 

A világ legjövedelmezőbb biznisze. Az Egyesült Államok a világ első számú fegyverexportőre, Szaúd-Arábia pedig az egyik legnagyobb vásárló. A Stockholmi Nemzetközi Békekutató Intézet (SIPRI) 2018-as jelentése szerint a globális fegyverkereskedelem volumene 10 százalékkal bővült 2013– 2017-ben a 2008–2012-es időszakhoz képest. Az USA a globális piac 34 százalékát birtokolja, 98 országot lát el fegyverrel. Az amerikai fegyverek közel felét közel-keleti országokba adták el. Az olajkirályság az Európai Unió, azon belül pedig Nagy-Britannia és Franciaország legnagyobb megrendelőjének is számít.

 

Címkék: Szaúd-Arábia

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!