A pécsi pszichológusnő meggyilkolása kapcsán egyre ugyanazok a kérdések visszhangzanak: Vajon sétálhat egyedül egy fiatal nő éjszaka? Miért válhatott áldozattá ez az értelmes, kedves lány? Ki tehet ilyen szörnyűséget? Dr. Bilkei Pál kriminálpszichológustól kaptunk válaszokat.
– Az emberek érdeklődését a lány fényképe keltette fel. Megragadta a figyelmüket a megjelenése, a derű, a boldogság, az élet, ami a fotóról sugárzott. A másik, amitől ez az eset más, mint a többi, ezzel van összefüggésben: több tízezer embert foglalkoztat az interneten az, ami történt. Sokan érezték, érzik úgy, hogy részesei lettek ennek az eseménynek, hogy segíteniük kell. Olyan történt, ami nagyon ritka a mai társadalmi érték- és normarendszerben, közösség formálódott, ami egyet akart: valahol megtalálni ezt a lányt, majd megtalálni a gyilkosát. Ez indokolja azt, hogy ilyen nyilvánosan zajlik a nyomozás. Ilyen még nem volt Magyarországon.
– Milyen következményei lehetnek ennek az újfajta nyilvánosságnak?
– Azt gondolom, hogy igen pozitív hozadékai vannak. Felhívja a figyelmet, hogy vigyázzunk egymásra és vigyázzunk magunkra. Ha elmész este, keress valakit, aki hazakísér vagy én hazakísérlek. Egyfajta egymásra figyelésre mindenképpen megtanított ez a történet. A magányos embereknél kelthet egyfajta pánikot, de akik közösségben léteznek, azoknál szorosabbra fonódik a közösség.
– Bizalmatlanabbul kellene kilépnünk az utcára?
– Ha valaki elindítja a kocsit, és onnantól azon aggódik, hogy hány baleset történik az utakon, előbb-utóbb ő is balesetet szenved. Ha kilépek a kapun, és azon gondolkodom, hogy mi minden történhet velem, jobb, ha otthon maradok. Megint csak a közösséget említeném: kellenek emberek, akikben megbízhatok, és akkor az utcán is magabiztosnak fogom érezni magamat. Ez a határozottság kulcsfontosságú, mindig ott történik baj, amikor az a leskelődő, aki valamit el akar érni, látja a másikon, hogy fél, hogy nem egy erős ellenfél. És akkor támad.
– Milyen ajánlott stratégiák vannak egy ilyen támadáskor?
– A legfontosabb dolog a távolságtartás. Nem szabad beengednünk a támadót a személyes terünkbe. Mindig távolodni kell, menekülni, és emellett felhívni magunkra a környezetünk figyelmét.
– Abban a közegben, ahol az ember otthonosan mozog, különösen kisebb városokban, településeken, ott is óvatosnak kell lennünk, ott sem vagyunk teljes biztonságban?
– Ilyen jellegű bűncselekmények ritkán fordulnak elő vidéken, hiszen ott jobban ismerik egymást az emberek, feltűnik az idegen jelenléte. Jellemzően inkább nagyvárosok külső kerületeiben történnek az ilyen esetek.
– Egyes találgatások Bándy meggyilkolása összefüggésbe hozható a munkájával. Mi a feladata egy rendőrségi pszichológusnak?
– A rendőrségi pszichológusok munkája elsősorban alkalmassági vizsgálatok elvégzése, ezen túl különböző tréningeket tarthatnak, ha szükséges, elbeszélgetnek a rendőrökkel. Ha alkalmatlannak is találnak valakit, nem az övéké a végső döntés, tehát kizárt, hogy valamelyik kollégája állhatott volna bosszút rajta, mert alkalmatlannak minősítette. Bűnözővel nagyon ritkán kerülnek konkrét kapcsolatba, közvetetten lehetnek információik egyegy bűnügyről. Szinte kizárható, hogy bármi köze lenne a halálának a munkájához, ezt igazolják a gyilkosság körülményei is.
– A kiszivárgott információk szerint, a holtan talált lányt megfojtották, a teste meztelenül hevert a bokor alatt. Ezek a körülmények inkább árulkodnak kéjgyilkosról, mint az áldozat számára ismerős támadóról?
– A jelek nemi erőszakra és kéjgyilkosságra utalnak, melynek hátterében mindig az elkövető személyiségzavara áll. Elképzelhető, hogy korábban is támadott már meg lányokat és az ilyen esetekben sajnos valószínű, hogy újra megpróbálja. Nem ugyanott, de hasonló módszerrel. Mindez nem zárja ki, hogy ismerhette áldozatát.
– Mennyire tekinthető tipikusnak ez a támadás?
– Általában, ahogy a legtöbb bűncselekmény, nem kirívó a magyar bűnügyek történetében. Évente egy-kéthárom ilyen eset fordul elő, tehát azt sem lehet mondani, hogy jellemző lenne a mai magyar társadalomban.
– Egy-egy kivétellel mégsem kapnak nyilvánosságot ezek az ügyek. Miért lehet ez?
– Igen, sajnos sok ilyen ügy elsikkad, nincs visszhangja, ez az első eset, ami ekkora nyilvánosságot kapott, és talán változtat a figyelmen.
– Pár hónapja a Népszabadságnak nyilatkozott az akkor sűrűsödő brutális gyilkosságok kapcsán. Akkor azt mondta, hogy egyre kegyetlenebbek az elkövetési módok, és ez összefüggésben van az általános létbizonytalansággal, kilátástalansággal. Elmondható ez ilyen típusú bűncselekmény esetében is?
– Nem, az ilyen bűncselekmények hátterében mindig súlyos személyiségzavar áll. Nem a létbizonytalanságra, hanem egy másik társadalmi problémára, a pszichiátriai kezelés hiányosságaira mutat rá. Arra, hogy bezárták a Lipótot, arra, hogy szétesett a pszichiátriai gyógykezelés és egyre többen kerülnek majd az utcára úgy, hogy nem részesülnek megfelelő pszichiátriai kezelésben.
– Ezek alapján elképzelhető, hogy növekszik majd az ilyen típusú bűncselekmények száma?
– Elképzelhető, statisztikailag azonban még nem igazolható. Mindenesetre intő jel kellene, hogy legyen.
Biztonságban érzik-e magukat, ha éjszaka egyedül sétálnak a környékükön? Ezt kérdezték a Gallup kutatói 143 országban. A múlt héten publikált felmérés szerint a fejlett és magas jövedelmű országokban (Málta, Egyesült Államok, Új-Zéland) 100 férfiból csupán 10-20 fél egyedül az utcán, míg ugyanez az adat a nők esetében akár 40-50 is lehet. Európában a férfiak közül csak minden negyedik válaszol nemmel a kérdésre, de a nőknek alig fele érzi magát biztonságban. A legnyugodtabbak érdekes módon a grúziai, a ruandai(!) és a szingapúri asszonyok, míg a legjobban az afgán, a csádi és az algériai nők félnek hazafelé – érthető okokból. A felmérés rámutat: a nők elleni erőszak kérdése sok fejlett országban továbbra is megoldatlan. Új-Zéland a világ élmezőnyéhez tartozik a családon belüli erőszak tekintetében, Európán belül pedig Svédországban jelentik be a legtöbb nemi erőszakot – írták a Gallup kutatói.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
