Félelemre jogterror

Fenébe a felderítéssel, semmi szükség kémműholdra, beépített ügynökökre, elemzőkre – Hajdu János „lakossági riadólánccal” simán felülírta a bevett hírszerzési módszereket. A TEK vezetője ugyanis azt találta ki, hogy az emberek zöldszámon jelezhetik, ha terror(ista) veszélyt érzékelnek. Ám amíg a színpadon Hajdu látszatcselekszik, a kulisszák mögött Pintér Sándor nem viccel és az ellenzék által nem támogatott alkotmánymódosítást egy olyan javaslatcsomaggal próbálja kiváltani, ami brutálisan kiterjesztené az állam hatalmát.

A belügyminiszter pénteken ült le egyeztetni a frakciók vezetőivel - és a beszélgetést tényleg mindenki konstruktívnak tartotta. A belügyminisztérium javaslataink nyomán ott helyben több változtatást ígért, mondta Harangozó Tamás. Az MSZP frakcióvezető-helyettese szerint kikerül például a legsúlyosabb ötlet a javaslatcsomagból, miszerint „akár kétéves szabadságvesztéssel is büntethető, aki olyan szolgáltatást vesz igénybe, ami a felhasználók között titkosított kommunikációt biztosít”.

Ez a mondat önmagában értelmezhetetlen, hiszen ennek alapján minden embert meg lehetne büntetni, ezért a felhasználókat semmiképp sem szabad szakcionálni, magyarázta Harangozó. A szolgáltatóknak sincs kegyelem, Pintér kötelezné őket, hogy biztosítsák a titkos üzenetek tartalmához való hozzáférést – és adják ki a titkosszolgálatoknak az ügyfél azonosító adatait és a regisztrációhoz használt IP-címét is. Ha a szolgáltató ellenáll, akkor két év börtön a retorzió. Ezt a kitételt az MSZP-s politikus szerint szintén „racionalizálják”.

Továbbá a belügy elfogadni látszik azt a tavalyi szocialista javaslatot, miszerint már a terror előkészülete (például kiképzés) is büntethető legyen. Ám az alkotmánymódosítást az ellenzék továbbra sem támogatja, csak Pintér javaslatairól hajlandó tovább tárgyalni a jövő héten.

Amik között több brutális is akad: a személyiségi jogok szintén sérülnek akkor, amikor a kormány gyakorlatilag bárkit „lefilmezhet”, ugyanis „az állam működése szempontjából kiemelkedően fontos helyeken képfelvevő és felderítő eszközöket” helyezhet el, és felvételt rögzíthet. Hogy mi minősül stratégiai placcnak azt a belügy dönti.

A belügyminiszternek a terrorfenyegetettség fokozatától függetlenül lenne lehetősége arra is, hogy „indokolt esetben” még be is tiltson tömegrendezvényeket.

Végezetül pedig összekalapálnak egy szuper-elemzőközpontot, aminek szükségességét kádári nosztalgiával vezették elő. A ’70-es években jobb volt a nyomozóhatóságok és a titkosszolgálatok koordinációja, mint napjainkban, fakadt ki Tasnádi László. A rendészeti államtitkár a jelek szerint érzelmi zsarolással dúsított demagógiával próbálja indokolni, miért is kell létrehozni egy nemzetbiztonsági szuperszervszerűséget. De a valóság inkább az: különféle szolgálatok belső erőviszony-átrendezését sejteni a „terror kulisszái” mögé.

Én kémeim, te ügynökeid

Maradva Tasnádi párhuzamánál: a visszasírt ’70-es években az úgynevezett III-as főcsoportfőnökség szervezetei kommunikáltak egymással – elsősorban persze a hazai ellenzék és a nyugati hírszerzők ellen –, most viszont több, egymással szakmai alapon rivalizáló, illetve más-más politikai/politikusi érdek mozgatta szervezetnek kellene közös nevezőre jutni. És ebben nem segít, ha SZEBEK-ből TIBEK lesz, azaz a Szervezett Bűnözés Elleni Koordinációs Központot átgyúrja a belügy Terrorelhárítási Információs és Bűnügyi Elemző Központtá.

A kérdés ugyanis az, milyen információforrások táplálják majd a TIBEK-et. Hivatalosan a rendőrség, az Alkotmányvédelmi Hivatal, az összes különböző nyomozóhatóság, valamint a hírszerzés és a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálatok is ide öntik majd begyűjtött adataikat. Papíron mindenképpen automatizmus az adatátadás, ám a különböző szervezetek segítségével eddig politikusok értékes adatokhoz jutottak, az információ pedig, tudjuk, maga a hatalom. A TEK vitán felül Orbáné, ám hírszerző tevékenysége gyenge lábakon áll. A miniszterelnököt, ha igény van rá, a pletykák szerint Kövér László segítheti ki, mégpedig a Katonai Biztonsági Hivatalnál ápolt jó kapcsolatai miatt. Ráadásul a katonai szolgálatok között flottabb az információáramlás, mint a polgáriak között: utóbbiak esetében a nyugati szervezetek attól tartanak, hogy információik az oroszoknál kötnek ki. Lázár János „tudásbástyája” az Információs Hivatal, vagyis a külügyi hírszerzés – ám a kormánypárti pletykák szerint inkább a nyugati gazdasági mozgásokról gyűjtenek értesüléseket, míg a diplomáciai aktusok előrejelzésében kevésbé jeleskednek.

A jelek szerint mindent lenyelni készül Pintér Sándor belügyi apparátusa. Ami így, az új elemzőközpont felállítása után akár mindre rá is láthat: a NAV adósügyleteitől kezdve a politikusok ügyeit is vizsgáló Nemzeti Nyomozó Iroda információin át a titkos katonai üzenetekig. Az ellenzék nem fekszik keresztbe a TIBEK-nek, de létrehozásához csak akkor járul hozzá, amennyiben az Országgyűlés Nemzetbiztonsági Bizottsága pont ugyanúgy ellenőrizheti ezt a szervezetet, mint a kormány.

Utódra várva

Ha úgy tetszik, a belügyminiszter egy nagyon sűrű szövésű infohálót készített – és gyakorlatilag rajta múlik, kinek a parancsára, mire használja. Különösen most, miután egy sima (a jelenlévő képviselők kétharmadával keresztülvihető) törvénymódosítással kér felhatalmazást arra, hogy „élőben” figyelje a lakossági/céges bankszámlákat, telefonforgalmat, és így tovább.

És hiba lenne megfeledkezni arról, hogy egy olyan arckép-adatbázis épül, amihez hozzácsatolják az állami rendszerekben fellelhető összes adatot – a mondás szerint persze az illetékesek szervek csak épp az adott ügyben kellő információkhoz férhetnek hozzá. Ám ennek ellenére tény: a belügy mindent lát majd. Ez olyan politikai súlyt jelent, amit már a miniszterelnöknek is figyelembe kell vennie számtalan gazdasági és személyi döntésnél. A hivatalos mondás szerint Pintér Sándor arra törekszik, hogy gondtalanul élvezhesse 2018 után nyugdíjas éveit, ehhez pedig az kell, hogy – Orbán Viktorral egyetértésben – saját maga találja meg utódját.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!