38 éves. A vonásain meglátszik a francia férfiak jellegzetes sármja, és a szűkre szabott öltöny sem vet ráncot a derekán. Bizonyított a Rothschildok bankáraként, az elnöki kabinetben és a gazdasági minisztérium élén is. A neve Macron. Emmanuel Macron. Jól jegyezzük meg. De nem csak azért, mert akár Franciaország következő elnöke is lehet. Hanem azért, mert ő lehet az is, aki gyökeresen átszabja az Európai Uniót – létrehozva azt az elit klubot, amelyben Magyarországnak nincs helye.
Macront 2014-ben nevezték ki gazdasági miniszterré. Párhuzamosan azzal, hogy François Hollande elnök megítélése soha nem látott mélységekbe süllyedt, a bankárból lett politikus csillaga emelkedett. A francia politika történetében példátlan módon egy év alatt 17 százalékponttal tudta növelni a népszerűségét, és már tavaly decemberben arról suttogtak, hogy 2017-ben követheti Hollande-ot az elnöki székben. Macron egészen április elejéig várt azzal, hogy bejelentse, be akar szállni a versenybe, de a pártokon átívelő En marche (irodalmi fordításban: lendületben) mozgalmának megalapításával ezt is megtette. Úgy néz ki, ez a húzás is bejött neki: egy, a Libération napilap megbízásából készített friss felmérés azt mutatja, hogy a franciák 38 százaléka gondolja azt, hogy Macron jó köztársasági elnök lesz. Ami már önmagában is remek eredmény, de ha hozzátesszük, hogy egy hónapja még csak 30 százalék értett egyet ezzel az állítással, akkor egészen csodás.
A fiatal miniszter vonzereje abban rejlik, hogy a politika világában kívülállónak számít. Ami egyébként nem teljesen igaz, mert 2004-ben karrierjét a közigazgatásban kezdte. Csak négy évvel később nyergelt át az üzleti szférába, ahol rövid időn belül hatalmas karriert futott be: 2010 és 2012 között bruttó 2 millió eurót (620 millió forint) keresett.
De legyen az tudatos imázsépítés vagy szívből jövő meggyőződés, Macron előnye kétségtelenül az, hogy az átlagos politikusokkal ellentétben tud számolni – és ennek eredményét nem fél kimondani még akkor sem, ha ezzel nem nyeri el az összes választó kegyét. A francia gazdaság ugyanis jó ideje hanyatlik.
Bár a gazdasági válság alatt rendszerint a mediterrán országokat érte kritika fenntarthatatlan költségvetésük és versenyképtelen gazdasági szerkezetük miatt, a probléma Franciaországot is érinti. Olyannyira, hogy egyes közgazdászok véleménye szerint a következő államcsőd közeli krízis itt következhet be.
Ennek a legfőbb oka az, hogy az állam – a dirigizmus-etatizmus modelljének megfelelően – hagyományosan erősen beavatkozik a gazdaság fejlesztésébe. Mivel évek-évtizedek óta váratnak magukra azok a reformok, amelyek versenyképessé tennék a munkaerőpiacot, és amelyeket például a 2000-es évek elején Németországban végrehajtottak, Európa két nagyhatalma közti gazdasági szakadék egyre növekszik. Macron pedig szakítani látszik a franciák nagyságára építő öntelt retorikával, és ki meri mondani például, hogy a 35 órás munkahét jelenlegi formájában nem fenntartható. De mindebben az a szép, hogy a márciusban megkezdett reformokért sem ő viszi el a balhét, hanem Myriam El Khomri munkaügyi miniszter.
Az EU-hoz is hasonlóképpen áll hozzá: egyike azoknak, akik rendszeresen hangoztatják, a nemzetközi szervezet jelenlegi formájában életképtelen. A Politico brüsszeli napilapnak adott interjújában a héten a gazdasági miniszter már arról beszélt, hogy a 2017-es francia és német választások után módosítani kell az EU működését szabályozó Lisszaboni Szerződést és létre kell hozni a transzferuniót, vagyis azt a föderációkra jellemző rendszert, amely egy központi költségvetésből támogatja a tagállamokat bizonyos esetben. Macronnak teljesen igaza van: bár politikailag rendkívül nehéz lesz ezt megvalósítani, közgazdaságtanilag ez a megoldás indokolt.
És itt válik igazán ijesztővé a jóképű francia üdvöske éleslátása és szókimondása, hiszen Macron már azt is kifejtette nemegyszer, hogy az átalakítás csak az eurózóna tagjait érintené – közülük is csak a rendesebbeket. Így Magyarország végképp a perifériára sodródna, ha nem tűnik fel egy hozzá hasonlóan józan belátású fiatal politikus, aki változtatna a kialakult helyzeten. De erre jelenleg semmi esély nincs, így marad a remény: vagy nem választják meg Macront elnökké, vagy ha mégis, akkor majd a vélhetően újrázó Angela Merkel kancellár nemet mond a világmegváltó tervekre.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!