Még mindig bizonytalan azoknak a nyugdíjas korú közalkalmazottaknak a sorsa, akik szeretnének tovább dolgozni június 30. után is, ezért kérelmezték továbbfoglalkoztatásukat. Április 30-ig kell jelezniük a nyugdíjfolyósítónak, hogy a fizetésüket vagy a nyugellátást választják, de még mindig nem tudják, megkapják-e az engedélyt, hogy tovább dolgozhassanak. Az iskolák úgy felvételiztetnek, hogy nem tudják, hány tanár marad a következő tanévre, ugyanis a státusokat zárolják: a nyugdíjat választók helyére nem lehet mást felvenni.
A fővárosi XIII. kerületi zeneiskolában a szülők fórumot szerveztek a helyi tankerületi igazgató részvételével, aki azonban nem tudott kielégítő válaszokkal szolgálni. Tizenkét pedagógusnak kell dönteni a munka és a nyugdíj között – 120 gyermek zenetanulása vált bizonytalanná. A nagy tapasztalattal rendelkező, elismert tanárokhoz a szülők is ragaszkodnának, és bár a tizenkettőből tíz szeretne továbbra is tanítani, de erre egyelőre nem kaptak hivatalos engedélyt. Egy januári összesítés szerint az oktatásban érintett 3700 közalkalmazottból mindössze 830 kérte a továbbfoglalkoztatását.
A tankerületi igazgató szerint a pedagógusok kérelmei az emberi erőforrások minisztere kezében vannak, a szülők ezért nyílt levélben fordultak Balog Zoltánhoz, és a másolatot a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ (KLIK) vezetőjének is elküldik. „Mi, a XIII. kerületi zeneiskolában tanuló gyerekek szülei egyvalamiben biztosak vagyunk: az iskolában jelenleg tanító, kényszernyugdíjazással fenyegetett 12 tapasztalt és elismert pedagógus munkájára nemcsak a mi gyerekeinknek, de a hazai zenetanításnak is szüksége van. Őket elküldeni vétek lenne, a hungarikumok sorába most felvenni tervezett Kodály-módszer letéteményesei ők” – szól a levél. A szülők szerint a zeneiskolai oktatás speciális, mivel délután folyik és gyakran egyéni bánásmódot igényel, így a státusban maradó pedagógusok idejébe biztosan nem fog beleférni a tanár nélkül maradt diákok oktatása.
A művészeti oktatók nagy része ráadásul félállásban tanít, vagyis szinte biztosan nem éri meg nekik a fizetést választani a nyugdíjuk helyett. Az egészségügyben egyfajta bérkompenzációval garantálják, hogy a tovább dolgozók minimum annyit kereshessenek, mint amennyit a nyugdíjukkal együtt kapnának. A KLIK-től azonban nem kaptunk választ arra a kérdésünkre, hogy ezt kiterjesztik-e az oktatásban dolgozókra is.
A zeneiskola esete nem egyedülálló, mivel a zene- és művészeti tanárok között nagyobb a nyugdíjasok aránya. Bekényi József, a Magyar Zeneiskolák és Művészeti Iskolák Szövetségének titkára szerint ráadásul néhány szakon utánpótlást is nehéz találni. A hiányszakokon kicsi a felsőoktatás keretszáma, emellett a frissen végzett fiatalok inkább zenekarokban helyezkednek el, és nem a rosszul fizető tanári állásokat választják. Ráadásul a gyerekek általában szorosan kötődnek a tanárukhoz, aki ha elmegy, félő, hogy a gyermek nem jár többé a különórára. A tanárhiány a vidéki művészeti és zeneiskolákban a legégetőbb, de a főtitkár reménykedik: igaznak bizonyul a pletyka, hogy mindenkinek engedélyezik a továbbfoglalkoztatást, és lesz kompenzáció is. Készült egy országos pedagógus-adatbázis: feltehetően az egyes helyeken fellépő tanárhiányt úgy fogják megoldani, hogy más iskolákból irányítják majd át a szabad kapacitásokkal rendelkező tanerőt. Egy ide-oda utazgató pedagógus azonban nem tud szerves része lenni a tantestületnek és az iskolai életnek, ráadásul tovább bonyolítja a fenntartóváltással már egyébként is megbolygatott viszonyokat.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!