Újratervezés – sok érettségiző kényszerül erre mostanság, miután kiderült, a kormány csökkenti az államilag finanszírozott felsőoktatási helyek számát. Azok közül, akik nem képesek fizetni az álnéven bevezetett tandíjat, egyre többen érdeklődnek a külföldi lehetőségek iránt. Mert kint olcsóbb, mint idehaza.
Miután tájékozódtak a középiskolások körében arról, tisztában vannak-e a felsőoktatásba lépés új feltételeivel, úgy döntött az oktatási államtitkárság, hogy február 15-ről 24-re módosítja a felvételi jelentkezési határidejét. A bejelentést néhány órával megelőzően Szabó Máté ombudsman azt közölte az MTI-vel, hogy sérülnek a diákok jogai, mivel összesen két hetük van eldönteni, hová jelentkeznek, az új, lecsökkentett felvételi keretszámok és a fizetendő önköltségek tudatában. A kibővített, teljes felvételi tájékoztató január 31-én lett nyilvános, így sok érettségiző diáknak és családjaiknak alig maradt ideje az „újratervezésre”.
Az újratervezés része az is, hogy a diákok érdeklődése a külföldi felsőoktatási intézmények felé fordult, hiszen ha már úgyis fizetniük kell, nem mindegy, milyen szolgáltatást kapnak cserébe, emellett jó néhány európai országban ingyenesen vagy egy minimális regisztrációs díj fejében tanulhatnak nemzetközileg a magyaroknál előkelőbb helyre rangsorolt intézményekben.
Az EngAme Nemzetközi Oktatási és Tanácsadó Kft. külföldi felvételikre készíti fel a diákokat, az elmúlt időszakban a megkereséseik száma a többszörösére nőtt, amit egyértelműen a felsőoktatásban történt, diákok számára kedvezőtlen intézkedéseknek tudnak be. „Míg korábban nagyobb arányban voltak azok, akik már régóta tervezték tanulmányaik külföldi folytatását, ezért már viszonylag tájékozottak voltak, most leginkább olyanok jönnek, akik csak nemrég kezdtek el gondolkodni ezen a lehetőségen, ezért még szinte semmit nem tudnak a részletekről. Ők itthon terveztek egyetemre járni, most azonban már inkább külföldre mennének” – mondja Lévai Balázs, a cég tanácsadója. Tapasztalataik szerint eddig az elsődleges célpont az Egyesült Királyság volt, azon belül is leginkább az ingyenes Skócia, most viszont a legtöbben Ausztriát és a skandináv országokat vennék célba. A felsőoktatás ezekben az országokban ingyenes, a megélhetési költségek viszont meglehetősen magasak, azonban az ottani diákmunkabérekkel relatíve mégsem jelentenek feltétlen nagyobb terhet.
A legközelebbi és egyben legkönnyebben elérhető célország Ausztria, ahol jelenleg is közel kétezer magyar hallgató tanul, 75 százalékuk Bécsben, további 15 százalék Grazban. Az elmúlt hetekben ugrásszerűen megnőtt az érdeklődők száma az osztrák felsőoktatás iránt, az Ausztriában működő a Magyar Diákok Egyesületéhez naponta körülbelül 50-60 megkeresés érkezik, tudjuk meg az elnöktől, Tóth Katától. Jelenleg Ausztriában a felsőoktatás ingyenes minden EU-s állampolgárnak, csupán 17 eurót kell befizetni a helyi HÖK-nek szemeszterenként, de nem kizárt, hogy a jövőben újra tandíjat vezetnek be az országban. Tóth Kata elmondta, havonta reálisan 600-800 euró a megélhetési költség, a magyar hallgatók nagy része munkát vállal a tanulmányai mellett, az ottani órabérek 7-10 euró között mozognak. Viszont fel kell készülni arra, hogy míg a felvételi szinte csak formaság, az első félév végén nehéz vizsgát kell tenniük a diákoknak, ami komoly rostának számít.
Ausztria mellett jelenleg Dániában, Finnországban, Görögországban, Svédországban, Szlovéniában és Németország egyes tartományaiban ingyenes, vagy minimális regisztrációs díjhoz kötött a felsőoktatás, de azokban az országokban sem reménytelen a helyzet, ahol tandíjat kell fizetni. „Érdemes megnézni, hogy az adott ország kínál-e ösztöndíjakat külföldi hallgatóknak, ezt a külügyi vagy oktatásügyi minisztériumok honlapjáról lehet kideríteni. Ki lehet fogni sport- vagy tanulmányi ösztöndíjat, vagy akár a tandíj elengedését. Egy-egy egyesület, alapítvány, tudományos műhely vagy nagyobb cég is írhat ki a számára fontos kutatási területen ösztöndíjakat, ez a későbbi elhelyezkedésben is segíthet” – tájékoztat Papp Zsuzsanna, a Scholaris.net tanácsadója.
Majd lesz valami
Az idén érettségiző diákoknak már más szabályokkal kell megküzdeniük. Néhányuknak le kell mondani az álmaikról. A kijózanodásról, az elérhetetlen célokról kérdeztünk felvételire készülőket és szüleiket.
Ádám magabiztos. „A stratégiám szerintem a legjobb: tanulok. Valószínűleg fel is vesznek.” Persze neki szerencséje is van, olyan szak érdekli, amit a kormány is helyesel: államilag támogatott helyre próbálkozik. Dalma máshogy járt, olyan szakot választott, ahol drasztikusan csökkentették a finanszírozott képzések számát. „Amit évek óta tervezgetek, azt nem tudom néhány hónap alatt megváltoztatni, nem tudok egy teljesen új jövőképet kialakítani. Korábban nem akartam fizetős képzést megjelölni, de így már nem nagyon van választásom. A szüleim évek óta tesznek félre pénzt, valószínűleg abból fogjuk finanszírozni az iskolát. Nyáron pedig dolgozni fogok, hogy be tudjak szállni a költségekbe. Nekik is segítek, meg persze könnyítek a saját lelkiismeretemen is.”
Bernadett pszichológia szakra menne, a kriminálpszichológia érdekli. Mivel a mostani helyzetben egyáltalán nem biztos, hogy felveszik, tervei szerint jelentkezik még szociológia és magyar szakra is. Biztosra megy. „Mindent megteszek, hogy államilag finanszírozott helyre felvegyenek.
Ha nem sikerül, egyik egyetem árát sem tudom megfizetni. Ez a rendszer kiszámíthatatlanná vált, nem lehet hozzá jövőt igazítani.”
„A fejemet verem a falba, hogy tavaly elrontottam az érettségit. Minden gondom meg lenne oldva, így viszont csak a bizonytalanság marad” – mondja Kata. A múlt évben nem vették fel, idén reménykedik abban, hogy mehet az orvosira. Emellett mindenféle szakkal megpróbálkozik, a biomérnöktől a „sima” biológiáig. „Esélytelen, hogy mondjuk humán tárgyakból fejlődjek – pláne ennyi idő alatt –, vagy valami másba fogjak. Amióta tudom, hogy nem vettek fel, csak arra készülök, hogy idén jobb teljesítményt nyújtsak. Viszont azt nem várhatom el a szüleimtől, hogy kifizessék a több millió forintos tandíjamat. Így, ha nem jön össze az orvosi, inkább elmegyek máshová. Kell a diploma” – magyarázza szinte kétségbeesetten.
A szülők közül van, akinek több beleszólása van a választásba, van, akinek kevesebb. Többnyire azonban úgy nyilatkoztak: nincsenek olyan helyzetben, hogy a tandíjakat kifizessék, ezért kénytelenek voltak beletörődni, hogy esetenként erős kompromisszumokat kell kötniük gyermekük továbbtanulása érdekében. Bernadett anyukája így fogalmazott: „Mindig a lányomra bíztam az egyetemválasztást, hiszen az ő jövője a tét. Én csak a saját véleményemmel tudtam segíteni neki a döntésben, együtt okoskodtunk, mi lenne a megfelelő.” Azt azonban ő sem tagadta, a keretszámok, illetve a tandíj jelentősen befolyásolták a végleges döntésüket. „Sajnos nem olyan az anyagi helyzetünk, hogy finanszírozni tudjuk a félévenkénti 250 ezer forintot, vagy akár többet. Talán a pszichológia szakról le kell majd mondania, minden a most megszabott ponthatároktól függ. Ez az egész sajnos teljesen lutri.” Ádáméknak nem sok választásuk maradt: „Reméljük, sikerül a gyereknek államilag finanszírozott helyre bekerülni. Sokan nem tudnák fizetni a tandíjat önerőből – például mi sem.” Kata édesapja szerint sem jöhetnek szóba fizetős képzések. „Meg sem jelölünk, egyet sem. Viszont biztosra megyünk, ha nem veszik fel az első helyre, felveszik a másodikra, harmadikra, negyedikre… Majd csak lesz valami.” Már csak néhány hónap, és kiderül, hogy mi.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
