Érettségi, felvételi, egyetem – a végzős gimnazisták életét leginkább ezek a fogalmak határozzák meg. A vágyaik biztosak, a lehetőségeik bizonytalanok; mostanság gyakran egymásnak is ellentmondó híreket olvashatnak arról, mi vár rájuk a magyar felsőoktatásban. Gondolnánk, kapkodják a fejüket, de hamar kiderül, meglepően tájékozottak az éppen aktuális kormányzati ötletekről. Az iskolák, szerencsére igyekeznek felvilágosítani tanulóikat, legalábbis azokban a középiskolákban, ahol a végzős diákokkal beszélgettünk. „Ez az egész olyan, mintha tudatosan akarnák kiszorítani a fiatalokat a felsőoktatásból. Az persze igaz, hogy például a jogon rengetegen végeznek, ennyi jogászra nincs szükség, sokan majd nem tudnak elhelyezkedni. Miközben rengeteg a hiányszakma. Mesteremberekre szükség lenne, de mindenki a felsőoktatásba tart” – ez Márton véleménye, aki azért szintén a felsőoktatásba tart…

A mai világban talán természetes, hogy a végzősöket szüleik, a környezetük egyaránt arra ösztönzi, válasszon olyan állást, amiből meg tud élni. Ezért aztán az álmok már csak ritkán találkoznak az egyre nyersebb valósággal. Sokan három-négy különböző szakot, egyetemet is megneveznek, s azok sincsenek kevesen, akiknek csak halvány elképzeléseik vannak jövőjüket illetően. Egy valamiben azonosak: hatalmas nyomás nehezedik rájuk, kell az a diploma, ezt sulykolja mindenki.

Hogy mi motivál egy diákot, amikor pályát választ? A kérdésre eleinte olyasfajta válaszok érkeznek, hogy ezt szeretné csinálni, amaz érdekli… A kissé direktebb kérdés – és ebből meg is tudsz majd élni? – már konkrétabb válaszokat szül. Aki tehát a jogra készül, már tisztában van azzal, hogy a szakma telített, ráadásul a jövőben szinte biztos, hogy fizetnie kell a képzésért. Aki ezt nem engedheti meg magának, inkább más irányba orientálódik – mondjuk, villamosmérnök lesz. A pedagóguslét sokak számára lehet vonzó, ám tisztességgel – értsd: jól – megélni nehéz ebből, a társadalmi megbecsültségét pedig talán hagyjuk is. A pedagógusgenerációk leszármazottai ezért aztán például a nagyvilágra kacsingatnak, nézzük, mit ígérnek a nemzetközi tanulmányok.

Azért nem kell félteni minden végzős gimnazistát. Bár szinte mindannyian készülnek egy B-tervvel, ha a megálmodott helyekre nem veszik fel őket, sokan akkor sem esnek kétségbe. Már akik megtehetik… „Kommunikáció szakot szeretnék végezni, a lehető legtöbb helyre leadom a jelentkezésemet. Addig próbálkozom, amíg sikerül” – jelenti ki Dóra. „Csak az orvosira fogok felvételizni, azért nem kezdenék el egy másik szakot, hogy legyen hova bejárnom melegedni” – ez egy „doktor Szöszi”-szerű lány véleménye, aki szerint akár egy egész éves kihagyás sem a világ vége, feleslegesen viszont nem akar egyetemre járni. „Az is baj, hogy a legtöbb helyen szükség van valamilyen ismeretségre. Az egyetemen sem árt, de utána, ha dolgozni szeretnék, kell valaki, aki beprotezsál” – az egyik fiú szavait hatalmas bólogatás fogadja; úgy tűnik, a fiatalok sem hisznek abban, hogy kizárólag saját erejükből képesek lesznek elérni céljaikat.

Ha mehetnétek külföldre az egyetem után, akkor mennétek? A kérdésre zengnek az igenek. Menne mindenki, a jól ismert okokból. Ha megtehetnék, néhányan már az egyetemet is „odakint” végeznék. A röghöz kötés némi vitát szül, bár többségük egyetért abban, hogy mindenkinek magának kell döntenie: megy vagy marad. Azt viszont elismerik, hogy a hazai egyetemeken kinevelt szakemberek kivándorlása nehéz helyzetbe hozhatja az országot. Dia a Semmelweis Egyetem Általános Orvos­tu­dományi Karán tanul. Ter­mé­szetesen figyeli az eseményeket, nem is tűnik túl boldognak. De véleménye van, méghozzá elég határozott. „Jó lenne, ha nem kellene rákényszeríteni az embereket arra, hogy maradjanak. Én is el szeretnék menni, és nem csak a pénz miatt. A körülmények is jobbak külföldön, már pedig az sem mindegy, hol, milyen eszközökkel, milyen feltételek mellett tudod végezni a munkádat. Ahhoz, hogy szívesen maradjanak itthon a szakemberek, élhetőbb teret kell nekik biztosítani.”

Beszélgetőtársaink mind tisztában vannak azzal, nagy változások jönnek, és ezek közül sok őket is érinteni fogja. Most mind arra koncentrálnak, hogy a legjobb teljesítményt nyújtsák majd az érettségin. Ádám adja meg a végszót: „a többi már úgysem rajtam múlik”.

 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!