„Mi ezzel tudunk tenni valamit az emberekért. Ha belegondolsz, sokan vannak úgy vele, hogy nem szívesen viszik magukkal a transzparensüket a tüntetés előtt a munkahelyükre, vagy a buszon nem akarják cipelni, esetleg azt sem tudják, hogyan kezdjenek hozzá az elkészítéséhez. Mi adtunk egy lehetőséget, hogy mindenki fel tudja mutatni, hogy mi ellen és mi mellett tüntet” – meséli Hitka Viktória képzőművész, miért döntöttek úgy a barátaival, hogy mintegy 60, szabadon elkészíthető és elvihető transzparenssel „járulnak hozzá” a Közfelháborodás Napjához. Bárkinek lehetősége volt arra, hogy saját maga fesse fel a számára legfontosabb üzenetet, de akár választhatott is a már elkészültek közül. „Én itt akarok élni”, „NAV-ra magyar”, „A fiatal demokrata én vagyok!” – ilyen, és ehhez hasonló üzenetek kerültek a transzparensekre.

Hogy miért csinálták? Elsősorban azért, hogy az üzenetek látható formában jussanak el minden érintetthez.

„Nagyon fontos a tényleges jelenlét. Az nem elég, ha a Facebookon nyomsz egy lájkot, azzal nem tettél még semmit. De ha ott megosztasz egy képet, és sokan látják, akkor miért ne mehetnél ki az utcára, és tarthatnál fel egy táblát, a saját gondolataiddal? Azt még többen fogják látni” – magyarázza Viktória.

A transzparensek készítése azonban nem minden, csak egy állomása mindannak, amit Viktóriáék csinálnak.

Létrehozták a Fiatal Demokraták elnevezésű csoportot, amely mindazokat gyűjti egybe, akik közösen, civilként szeretnének tenni valamit a mostanra kialakult helyzet ellen. „Az a végtelen szomorúság, elkeseredettség és nyomor, ami körül vesz, az, ahogy ez a kormány politizál, ahogy elnyomja az embereket, engem arra késztet, hogy minden lehetőségemet felhasználva tenni akarjak azért, hogy lehessen itt, Magyarországon élni, jobban élni annál, mint ahogy sokan most élnek.”

Épp ezért érzik fontosnak, fiatal demokratákként, ahogy magukat definiálják, hogy létrehozzanak egy közösséget. „Azt nem hiheti senki komolyan, hogy ha van egy tüntetés, akkor annak majd az lesz a vége, hogy megdől a kormány, és vége ennek a nyomornak.

A nagy dolgok nem a tüntetéseken kell, hogy történjenek, ott csak kiengedik az emberek a feszültségüket, a jelenlétükkel erőt képviselnek. De ezt az erőt fel is kell használni, dolgozni kell, ezt viszont csak a tüntetések között lehet. Mi csak kis motorok szeretnénk lenni. Olyanok, akik a saját tudásuk, képességeik és igényeik szerint tudják előrébb vinni a dolgokat. És ha hozzánk hasonlóan mások is elkezdenek így gondolkodni, ha ezek a kis csoportok egymásra találnak, hálót alkotnak, és együttműködnek, akkor tud kialakulni egy tényleges, cselekvő közösség” – Viktória így fogalmazza meg céljaikat.

Szerinte az első, kézzel fogható eredménye már látható annak, hogy a demonstrációk ekkora tömegeket vonzanak – kezd egy színes, de azonos célokért küzdő közösség létrejönni. A tüntetéseken ugyanis a bal- és jobboldali elköteleződésűek is közeledhetnek végre egymáshoz. „Mindenkinek van valamivel baja, és ez független attól, hogy ki milyen értékrendet képvisel. Most van esély rá, hogy mindaz, amit a pártpolitika az utóbbi évtizedekben elszakított egymástól, újra egy irányba tartson” – mondja. Ettől függetlenül nem hisz abban, hogy 25 év politizálásával lehet és kell szakítani, hiszen az ország vezetése a politikusok dolga. Hogy nem a mostaniaké, az biztos. És talán még az sem látszik, hogy kié lehet a jövőben. „Felmennek emberek a színpadra, beszélnek, gondolkodnak, dolgoznak, és ez jó. Aztán egyszer majd felmegy valaki olyan is, aki képes lesz ezt az egészet irányítani. Ezért dolgozunk mi is, ezért kell dolgoznia mindenki másnak is” – vallja Viktória. Mert van, aki egy transzparenst tud mások kezébe adni, és van, aki ezeket a transzparenseket kézbe fogja, és így üzen sok más ember nevében is.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!