A jelöltet április 16-án nevezik majd meg hivatalosan, ám a hírek szerint két ősfideszes, az ellenzéktől igencsak távol álló pártpolitikus, Kövér László és Áder János a legesélyesebb az államfői tisztségre. Közülük is Áderre fogadnának nagyobb tétben a bennfentesek. Orbán taktikai érzékét – és szenvedélyét – ismerők azonban továbbra is úgy tartják, lehetnek még meglepetések. Összeszedtük, melyek a szóba jövő jelöltek előnyei és hátrányai. Legalábbis Orbán szemszögéből. Más kérdés: vajon jó-e az országnak az, aki Orbánnak megfelel?

A kormányfõ államfõje

Áder János EP-képviselő
Kövér László házelnök
Szájer József EP-képviselő

Előnyeik: Mindhárman ma is a Fidesz legbelső köréhez tartoznak, megbízható emberei Orbán Viktornak, lojalitásuk vitathatatlan. Mindhárman jogászok és rutinos politikusok.

Hátrányuk: A nemzet egységét egyikük sem tudja kifejezni, mindhárman megosztó személyiségek, az ellenzéki pártok kérlelhetetlen ellenfelei.

Áder előnye: Áder az én jelöltem – a mondatot ugyan nem a fő döntéshozó, Orbán, hanem Kövér László mondta a minap, de jelzi: per pillanat a korábban „csornai Charles Bronson”-ként emlegetett politikus jelölése tűnik a legvalószínűbbnek. Fideszes belső források tegnap már 90 százalékos esélyt adtak annak, hogy végül Áder lesz a befutó, állítólag a napokban többször is egyeztetett erről Orbánnal. A jelenleg EP-képviselő politikus még nem állt kötélnek, a hírek szerint ennek oka, hogy családjával már berendezkedett Brüsszelben. A szóba került három pártpolitikus közül mindenesetre Áder a leginkább pragmatikus politikus és nem áll távol tőle a protokolláris szerep sem, házelnökként gyakorolhatta.

Áder hátránya: Nem vett részt az alkotmányozásban, márpedig Orbánnál szempont, hogy az új elnök „alkotmányozó” is legyen. Bár a kritikus vélemények megfogalmazása nem áll tőle távol, sokan színtelen-szagtalan politikusnak tartják. Orbánnal egyszer már összeveszett, saját körzetét, a csornai választókörzetet érintő ügyben sem volt képes érvényesíteni akaratát Orbánnal szemben, ezért is „emigrált” Brüsszelbe, az Európai Parlamentbe. „Száműzetésé­nek” másik oka, hogy korábban többen benne látták Orbán alternatíváját, és erről egy figyelemre méltó elemzést is közölt akkoriban a Magyar Nemzet. Ez sem tetszett Orbánnak. Ugyanakkor az őt ismerők elképzelhetetlennek tartják, hogy Áder egy zárt szobán kívül Orbán kritikájára vetemedne. Korábbi ellentéteik ellenére kapott már Orbántól komoly feladatot: Áder koordinálta az igazságszolgáltatási és a választójogi reform kidolgozását. „Nagy nap ez a mai, és nem csak azért, mert Áder János viccet próbált mondani” – kezdte egyszer felszólalását a parlamentben Kuncze Gábor, példázva, hogy Ádertől az oldottság igencsak távol áll. Ő aligha lenne az „emberek embere”.

Kövér előnye: Közel áll Orbánhoz, viszonyuk szoros és bizalmi. A „szabadságharcos” kommunikációt viszi; a jobbikos szavazók számára rokonszenves retorikára pedig nagy szükség lesz az IMF-megállapodás aláírása után. Az alaptörvényt ő írta alá, és az ajánlást is ő szignálta, tehát „alkotmányozó”. Feltétlen lojalitása ellenére sosem habozott megmondani véleményét Orbánnak, de csakis szűk körben, kifelé foggal-körömmel védelmezi a Fidesz érdekeit.

Kövér hátránya: A mérsékeltek és a tőlük balra állók körében az egyik legelutasítottabb politikus, tökéletesen alkalmatlan a „nemzet egységének” megjelenítésére. Íme egy idézet ez e heti Heti Válaszból, ami példázza, hogyan is gondolkodik Kövér a saját pártján kívüli világról: az LMP titánjainak még sokat kell dolgozniuk, hogy felérjenek Schmitt Pál „méltatlanságának” színvonalára, a nyilas kuruc.infóval a háta mögött a Jobbik sem tartozik a párbajképes társaságok közé, a volt kommunistákról meg annyit, hogy amióta szocialisták lettek, miniszterelnökként futotta nekik egy pufajkásra, egy D–209-esre, egy őszödi böszmére meg egy libatolvajra. Mindezt azok után, hogy a házelnöki pulpitusról nevezte méltatlannak, hogy a tőle balra ülők – az MSZP és a Demokratikus Koalíció képviselői – egyáltalán a parlamentben ülhetnek. Igaz, ezért a dühödt megjegyzéséért elnézést kért. Ezzel ugyanakkor erősítette a róla kialakult képet: Kövér az érzelmek – mások szerint: a gyűlölet – embere. Nem szeret reprezentálni, házelnökként is igyekszik megszabadulni a protokolláris feladatoktól, ráadásul nyelvtudása is gyenge.

Szájer előnye: Ő írta iPadjén az alaptörvényt, amelynek így olyan atyja, mint Sólyom László volt az 1989-es alkotmánynak. Azaz, ha kell, meg is tudja védeni az abban lefektetett államrendet, alkotmányos intézményeket – akár az Európai Bizottsággal vagy a Velencei Bizottsággal szemben, akár 2014 után egy nem Fidesz vezette kormányzó hatalommal szemben.

Szájer hátránya: A Fideszen belül is megosztó személyiség, azon kívül végképp, és mint az alkotmány szerzője, saját szakmájában sem növelte a renoméját. Mérsékeltebb, pragmatikusabb Kövérnél, de a nemzet egységét semmiképpen sem jeleníti meg, habitusa pedig az államfői tisztségből adódó protokolláris szerepre is alkalmatlanná teszi. Ráadásul az Országos Bírói Hivatal elnökének, Handó Tündének a férje; egy családban két közjogi méltóság legalábbis nem szerencsés.

Ellenzéki támogatott

MSZP: Mesterházy Attila pártelnök Schmitt Pál lemondásakor Sólyom László megválasztását szorgalmazta, de a szocialisták elfogadhatónak tartanák Pálinkás József MTA-elnök vagy elődje, Vizi E. Szilveszter jelölését is. 

Jobbik: Morvai Krisztina EP-képviselő vagy Für Lajos, az Antall-kormány honvédelmi minisztere (nem vállalja). 

LMP: „Nem vesz részt a színjátékban.” 

Demokratikus Koalíció: Iványi Gábor lelkész, az egyházi státusát elveszített Magyar Evangéliumi Testvérközösség vezetője. 

Előnyeik: Ha legalább a demokratikus ellenzéki pártoknak lenne közös jelöltjük, akkor a gesztusérték vitathatatlan volna. Így azonban egy esetleges ilyen lépés értelmezhetetlen.

Hátrányuk: Bárkit mazsolázna ki elméletben a Fidesz, azzal azt sugallná, legalábbis a saját tábora felé, hogy kétharmados többséggel sem képes saját jelöltet állítani. Az pedig garantált, hogy az ellenzék által támogatott jelöltek véget vetnének a „nemzet golyóstolla” szerepnek a Sándor-palotában. Más kérdés, hogy ez a Fidesz és Orbán Viktor számára hátrány, a jogállam szempontjából kifejezett előny lenne.

Tekintélyes konzervatív

Pálinkás József atomfizikus, MTA-elnök
Trócsányi László jogtudós, párizsi nagykövet
Vizi E. Szilveszter agykutató, volt MTA-elnök

Előnyeik: Komoly gesztus volna a Schmitt Pál plágiumügyének politikai kezelése miatt kissé megviselt tudományos közélet és konzervatív értelmiség felé. A nemzet egységének megtestesítésére bármelyikük alkalmas lenne, az ellenzék sem nagyon találhatna rajtuk „fogást”. Bármelyik, a jobboldalhoz kötődő, de pártok felett álló, köztiszteletben álló tekintélyes közéleti ember megválasztása vonzó lehet a mérsékelt szimpatizánsoknak, és az ország nemzetközi megítélésén, így kapcsolatain is javíthatna.

Hátrányuk: Éppen személyes és szakmai respektjük miatt nem képzelhető el az a fajta kritikátlan végrehajtás, ami Schmitt Pál legfőbb erénye volt a kormánytöbbség szemében. Trócsányi volt alkotmánybíró, nyilván ő is ügyelne szakmai hírnevére, s ennek – Sólyom László elnöki szerepfelfogása után különösképp – aligha örülnének a Fideszben. Vizi E. teljesen tapasztalatlan a nagypolitikában, személyes integritása, párttáborokon át­­ívelő elfogadottsága azonban megkérdőjelezhetetlen. A volt oktatási miniszter és párttag Pálinkás áll a legközelebb a Fideszhez, de sem személyes hozzáállásából, sem MTA-elnöki tevékenységéből nem következik az elvárt lakájmentalitás.

Meglepetésember

Tõkés László református püspök, EP-alelnök

Előnye: Megtestesíti mindazt, ami Orbán Viktor számára fontos (hívő ember, sőt Orbánhoz hasonlóan református, elismert polgárjogi harcos, Orbánnal évek óta harcostársak, lojális elnök lenne), ráadásul Magyarországon leginkább még mindig az 1989-es romániai forradalom hőseként ismerik. A jobboldali szimpatizánsok támogatása garantált, ügyesen csűrt-csavart revizionista kijelentésekkel a szélsőjobbot is megnyerhetné magának a Fidesz. Tavaly szerzett magyar állampolgárságot.

Hátránya: Két évvel ezelőtti viharos válása, állítólagos nőügyei a politikusok magánéletét nagy távolságtartással kezelő magyarok számára is visszatetszőek lehetnek, hiszen magas egyházi tisztséget visel. Személye a romániai magyarságot is megosztja, kilépése az RMDSZ-ből sokak szerint csak egy része annak a kormányzati politikának, amely Budapestről próbálja kontrollálni az erdélyi magyarságot. Jelenleg egy másik államot képvisel magas rangú európai politikusként. A nemzet egységét biztosan nem testesítené meg, megválasztása konfliktusok sorát generálná a szomszédos országokkal.

Orbán for President?

Orbán Viktor a napokban beszélt arról, a 2010-es választások után számos érv szólt amellett, hogy inkább a prezidenciális, elnöki rendszer felé mozduljanak, és csak történeti és jogtiszteleti okokból döntöttek a parlamentarizmus megtartása mellett.

Szóban elvetették tehát a prezidenciális rendszert, mégis figyelemre méltó, hogy miért éppen most hozakodott elő ezzel a gondolattal. Többen ezt úgy értelmezték, Orbán tesztelni akarta a közvélemény reakcióit, és a köztársasági elnöki szerep megerősítése is a lehetőségek között szerepel. Az alaptörvényt a Velencei Bizottság ajánlásai miatt úgyis módosítani kell, és láttunk már olyat a Fidesz-kormány idején, hogy váratlanul, egyeztetés nélkül, képviselői indítványokkal formáltak át, elsősorban persze saját politikai érdekek alapján, kétharmados jogszabályokat. Egyesek tudni vélik, hogy a Fidesz belső köreiben felvetődött: a prezidenciális köztársaság bevezetését össze lehetne kötni a közvetlen elnökválasztással, ez teremtené meg a demokratizmus látszatát, ráadásul a közvetlen elnökválasztás több ellenzéki párt programjában is szerepelt. A jelenlegi erőviszonyok mellett, ha a demokratikus ellenzék nem tud adott esetben közös jelöltet állítani, Orbán a fideszes törzsszavazók mozgósításával meg is nyerné a választást, ez pedig külföldről is megkérdőjelezhetetlen felhatalmazást, nem mellesleg újabb öt – vagy több – évre szóló hatalmat biztosítana számára. Hogy mindebből mennyi a kávéházi okoskodás és mennyi a megalapozott információ, ma még nem tudni.

Előnye: A kétharmados parlamenti többség birtokában Orbán az uniós korlátokat leszámítva tetszőlegesen alakíthatná saját portfólióját, és tökéletesen, a legkisebb aggály nélkül uralhatná az általa létrehozott centrális erőteret. A 2014-es választások után még három évig lehetetlenítené el az esetleges nem fideszes többségű Országgyűlés működését (például nem írna alá törvényeket, amelyek így nem léphetnének hatályba, „fellebbezni” pedig a neki engedelmeskedő Alkotmánybíróságnak lehetne; amúgy pedig az igazságszolgáltatás is neki gazsulál) vagy csiszolgathatná tovább az életművét. Vagyis az elnöki szerepből adódó korlátok is előnyösek lehetnek Orbánnak, hiszen az általa létrehozott hatalmi struktúra, a bíróságoktól az ombudsmanon át a médiahatóságig amúgy is őt szolgálná. Le kellene persze mondania a miniszterelnökségről, ám a kormányfői posztból fakadó napi „ügyintézési” feladatok a hírek szerint amúgy is megterhelik Orbánt. Ráadásul a hatalmi építkezésen túli döntések többsége kifejezett kudarc, a neheze pedig még hátravan: ha lesz IMF-megállapodás, akkor az abból fakadó megszorítási kötelezettség súlyos érdeksérelmeket, helyenként szo­ciá­lis robbanást is okozhat – ennek felelősségét pedig a miniszterelnök viseli elsődlegesen, nem pedig az államfő. Ha a kormányfő elkopik, egy erős jogosítványokkal rendelkező elnök leválthatja – miniszterelnökök jönnek-mennek, az elnök marad. Orbán nemzetközi elszigeteltsége is egyre nyilvánvalóbb, az információk szerint frusztrálja is ez a helyzet, elnökként azonban ezen is változtathat. Nem feltétlenül kell például a neki folyamatos megaláztatással járó uniós csúcstalálkozókra járnia, ám a fontos döntéseknél így is jelen lehet, ha akar. Le kellene mondania a Fidesz elnökségéről is, ám rövid távon ez is inkább kedvező szcenárió a számára. Egyértelműen uralja ugyanis a pártot, többek közt a kasszakulcs őrzőjével, Simicska Lajossal kötött érdekszövetsége miatt. A Fidesz elnökére ugyanakkor nehéz, fájdalmas döntések várnak a következő hónapokban: az új választási törvény miatt meg kell válni sok jelenlegi képviselőtől, a jelöltállítás folyamata sem tud konfliktusok nélkül lezajlani. Vagyis minden lehetőség adott lesz arra, hogy az új Országgyűlés összetételét is ő határozza meg, így hatalma továbbra is megkérdőjelezhetetlen marad.

Hátránya: Az unió garantáltan hanyatt dobná magát egy efféle putyini húzástól, ami súlyos károkat okozhat Magyarországnak. A nemzet egységének megtestesítésétől fényévnyi távolságban van. Ráadásul soha nem zárható ki, hogy egy még annyira legyengített miniszterelnöki pozícióból is valaki Orbán „fejére nő”.

Idejétmúlt mondatok

A köztársasági elnöknek a nemzeti egység megtestesítőjének kellene lennie, vagyis pártok és pártérdekek felett álló, köztiszteletben álló és megkérdőjelezhetetlen tekintélyű közéleti személyiségnek. Fontos, hogy képes legyen integrálni különböző nézeteket, tehát ha az országban valamely fontos kérdésben vita alakul ki, akkor a magyar érdek megfogalmazása érdekében képes legyen integráló szerepet játszani. Fontos továbbá, hogy a saját szakterületén álljon mögötte jelentős életmű. Rendelkeznie kell nemzetközi tekintéllyel, elfogadottsággal, a nemzetközi világgal való kommunikáció képességével.

Orbán Viktor szempontjai az államfő személyével kapcsolatban, 2005. április 13.

Fölfelé bukók a kormányból

Elképzelhető, hogy „pártpolitikus, sőt kormánytag” lesz az új köztársasági elnök – nyilatkozta a héten Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes.

Martonyi János külügyminiszter
Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miniszter

Előnyeik: Lojalitásuk megkérdőjelezhetetlen, mégis van szakmai tekintélyük, ami elfogadhatóvá teszi őket a mérsékelt szavazók számára is. A külföldön is elismert Martonyi, és tudós emberként Réthelyi is sokat lendíthetne az ország nemzetközi megítélésén.

Hátrányuk: Martonyit Orbán nem akarja elengedni, külügyminiszterként ma már szinte az egyetlen kormánytag, akinek maradt némi elfogadottsága a nemzetközi világban, nélküle aligha tud enyhíteni a miniszterelnök az őt körülvevő elszigeteltségen. Egykori MSZMP-tagként, és azért, mert a pártállami időkben jelentéseket írt külföldi útjairól, a Fidesz radikálisai számára sem elfogadható. Réthelyiről pedig köztudott, hogy nem brillírozik miniszterként. Amellett, hogy egyik jelölt sem tökéletes, az sem biztos, hogy feltétel nélkül kiszolgálnák a fideszes pártakaratot.
 

 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!