Bár már világszerte ismert filmkészítő volt, amikor tavasszal a Metallica bejelentette, hogy 3D-s koncertfilmje, az M3D rendezőjének szeretné, nem kérdés, hogy Antal Nimród a felkérés révén újabb milliós rajongótáborra tesz majd szert a jövő nyári bemutatón. A Kontroll, a Ragadozók, A szállítmány, az Elhagyott szoba Los Angelesben élő rendezőjét telefonon kérdeztük a földkerekség leghíresebb metálzenekaráról és saját további terveiről.

 
ANTAL NIMRÓD (Los Angeles, 1973) filmrendező 1996-ban diplomázott a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, 2003-ban forgatott első nagyjátékfilmje, a Kontroll előtt reklámfilmeket és videoklipeket készített (pl. a Warpigs, a Quimby, Sub Bass Monster és Ganxsta Zolee számára). A Kontrollt 2004-ben Cannes-ban Ifjúsági díjjal, a Chicagói Nemzetközi Filmfesztiválon Arany Hugo-díjjal tüntették ki, de még számos rangos elismerést besöpört. Alkotója 2005-ben a Magyar Köztársaság Ezüst Érdemkeresztjét is megkapta. Ez évben visszatér az Egyesült Államokba, s azóta szuperprodukciók rendezője. (Fotó: Nagy Attila)

– Március 7-én jelentette be a Metallica, hogy ön forgatja, rendezi 3D-s koncertfilmjét. Mégis, hogy került képbe a zenekarnál?

– Tavaly ősszel keresett meg egy ügynök azzal, hogy szeretem-e a Metallica zenéjét, illetve érdekelne-e egy koncertfilm forgatása. Bár a koncertfilm önmagában mint zsáner kevésbé vonz, az együttest fiatalon nagyon kedveltem, gimnazista koromban sokat hallgattam a lemezeiket. Kíváncsi voltam, így hát találkoztam velük. Konkrét elképzelésük nem volt, de azt szerették volna, ha egy betéttörténet húzódik végig a filmen, ehhez kerestek íróknál, rendezőknél ötleteket. Azt hiszem, heten voltunk versenyben filmdirektorok, végül a történet alapján döntöttek…

– Lars Ulrich, a Metallica dobosa korábban azt nyilatkozata, hogy már 2004-ben Cannes-ban felfigyelt önre…

– A tagok valóban szeretik a Kontrollt, de hogy ez mennyiben játszott szerepet a végső választásban, nem tudom. A döntést egyébként elég hosszú előkészítési folyamat előzte meg.

– Akkor volt idejük alaposabban megismerkedni.

– Többször találkoztunk, elmentem velük Mexikóba, Párizsba a koncertjeikre. Alapvetően nem kedvelem a nagy tömeget, de fenomenális élmény volt figyelni őket, és hogy a rajongótáboruk vallási áhítattal követi őket. Eleve klassz dolog, hogy 30 éve együtt zenélnek, de még mindig hatalmas szenvedéllyel, szeretettel és energiával teszik mindezt, az előadásaik erővel telítettek, nagyon inspirálóak. Remélem, 30 év múlva én is hasonló módon tudok még tevékenykedni a filmkészítés terén.

– A nyerő narratíváról mennyit árulhat el előzetesen?

– Egy srác története kerül képi elbeszélésre, aki a zenekarnak dolgozik, és bajba kerül…

– Augusztus végén három egymást követő vancouveri koncerten vette a Metallica akcióit. A 3D-ben forgatás jelentett valamiféle kihívást?

– Engem elsősorban a történet, a játék érdekel, hogy milyen kamerával vesszük, az másodlagos. Ellenben, nem is számítottam rá, de mégis szerettem az eltérő technológiával járó folyamatot, s a végeredmény, a 3D némi pluszt tudott adni a képi megjelenítésnek.

– A 2010-ben bemutatott filmje, a Ragadozók, Adrien Brodyval és Laurence Fishburne-nel a főbb szerepekben, kedvező kritikákat kapott, noha az elődfilmek rajongóit nem lehetett túl könnyű meggyőzni. Ön hogy ítéli meg a fogadtatást?

– Nagy rajongója voltam az eredeti filmnek, szerettem a karaktert (az 1987-es Ragadozó című akció sci-fiben Arnold Schwarzenegger alakította az idegennel párbajozó Schaefer őrnagyot – a szerk.). Nagy megtiszteltetés és lehetőség volt számomra, hogy felkértek a megrendezésére. Máig elevenen él bennem, mennyire nehéz körülmények között forgattuk… persze a nézőnek csak a végeredmény számít. Kifejezetten büszke vagyok erre a filmre, a rajongóknak, akikkel beszéltem, bejött a mozi. Elég érzékeny vagyok a kritikákra, mert az ember nyilván azt akarja, hogy mindenkinek tetsszen az alkotása. Ugyanakkor nehezen hiszem el a bókokat, és nagyon szívemre veszem a cikizést. Mindig akadnak, akik a minőségtől függetlenül lehúznak mindent, de én még ebből is erőt tudok meríteni.

– Robert Rodriguez Machete című filmjében biztonsági őrként kekeckedik a címszereplőt alakító Danny Trejóval, akinek éppen egy csákány nyomja a vállát. Meg is lesz az eredménye…

– Éppen a Ragadozókat vágtam, aminek Rodriguez volt a producere, és ő akkor kezdte forgatni a Machetét. Többekkel elpróbáltatta a szerepkört, engem is fölkért bohóckodni. Hetekkel később aztán felhívott, enyém a szerep. Ráadásul, mivel többször hallott minket korábban Pados Gyula operatőrrel magyarul beszélgetni, kérte, hogy az alakításban is adjak teret ennek a nyelvnek. Én pedig éppen azt mondtam akkor, ami hirtelen az eszembe jutott („S mit szólsz ahhoz, ha megölnélek téged, te kis majom?!” – szerk.).

– Apropó magyarok. 2005, Los Angelesbe való visszatérése óta is hazánk fiai a közvetlen munkatársai.

– Egy producer jegyezte meg félig tréfásan, attól retteg, ha kicsit is elfordul a forgatáson, mire visszafordul, ott lesz még egy magyar… Való igaz, mindig megpróbálom magyarokkal dúsítani a stábot. A Metallica-filmet is a kontrollos csapattal készítem: Király István a vágó, Pados Gyula az operatőr.

– Ezek szerint a magyarok tudnak valamit a filmgyártásról.

– A filmtörténetben számos magyar filmnek fontos helye van. A magyarok mindig is tehetségesek voltak e téren. Hogy ne menjek tovább a korombéli srácoknál, akiknek kifejezetten tetszenek a filmjei: nagyon szerettem Török Ferenc Moszkva terét, Fliegauf Dealerét, Pálfi György Hukkle-jét, Dyga Zsombor alkotásai is kiválóak, vagy Gigor Attila A nyomozó című thrillerje.

– Ezek szerint figyelemmel kíséri a magyarországi filmes történéseket. Mi a benyomása, milyen esélyei vannak a készítőknek itthon?

– Átmeneti időszak van, rendszerváltás: a Magyar Mozgókép Közalapítvány megszűnt, az Andy Vajna-féle rendszer most áll föl. Nem vagyok benne biztos, hogy jelen körülmények között le tudnám forgatni a Kontrollt. De hát az egész magyar művészet nehéz helyzetben van jelenleg. Remélem, hiszek és bízom benne, ez megváltozik. Arra várok, hogy olyan filmek készüljenek, s ne csak mutatóba, mint annak idején az aranykorban az Isten hozta, őrnagy úr!, Sinkovitscsal, Latinovitscsal.

– Erre még várni kell. De addig is, milyen lehetőségei, tervei vannak Amerikában? Szeretne netán olyan „szerzői” filmet forgatni, mint a Kontroll volt?

– Mindig is úgy képzeltem, hogy saját filmeket fogok írni és forgatni. Persze nagy szerencsém volt az eddigi lehetőségekkel, ám még ha kreativitás tekintetében nem is vagyok boldogtalan, nem vagyok megelégedve. Amióta kint vagyok, írtam vagy öt forgatókönyvet, a legutóbbi tényleg jó lett, a többi tulajdonképpen a tanulópénz volt ehhez. Egy producer már le is csapott rá, mert olyan filmek érdeklik, amelyek eltérőbbek, merészebbek az amerikai produkcióknál. Jövőre, ha a filmisten is úgy akarja, elkezdhetünk rajta dolgozni.

– Persze csak a stáb lesz magyar, vagy tévedek?

– Igen, angol nyelvű film lenne, amerikai forgalmazásban. A forgatás Észak- vagy Dél-Amerikában folyna, de az sem kizárt, hogy Budapesten – ez még majd eldől.

Címkék: Interjú, Antal Nimród, filmkritika, zene

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!