Zárjuk a kapukat! Élőlánc a kerítésnél! – harsogja Balogh Béla, a Koppány otthonvédők vezetője, s lánc, lakat kerül ajtóra, kapura. Az asszonyok egymás kezét fogva imádkoznak. A hangos fohász mellett, „ha bejutnak, a házba futunk, a földre ülünk!” utasítás hallható.
A kilakoltatásra négy végrehajtó, s négy egyenruhás rendőr is akadt, lehet, a dabasi kapitányság teljes állománya. Ők nem boldogok, de teszik a dolgukat. Érkeztek operatőrök is, hogy mindent megörökítsenek. Bonyolult ügy ez, később minden mozdulatnak jelentősége lehet.
– Áldozatok vagyunk! – fogadott fél órája Kovácsné Zsákai Ágnes, az apró, törékeny, világító kék szemű asszony. Ujjait próbálja zárni, mintha csak diákokhoz szólna, de remeg a keze, a hangja. Három hónapra vett fel rövid határidejű hitelt. Tervezték, a házat megújítják, a pincét átalakítják, ott számítógépes tanfolyamokat tart majd. Hitelét egy hónapra meghoszszabbította. Ennek hat éve! Mi történt azóta? A hitelező rájött, lehet, ő nem is adhat kölcsönt, a követelését más pénzintézetnek átpasszolta. Erről Kovácsnét nem értesítették, nem is törlesztett, a házát egy cég – hat éve – megvette. Erről se tudott, egy évre rá szembesült a ténnyel, a ház már nem az övé. Azóta pereskednek.
– Már harmadik cégé a ház. Különös véletlen, mindnek azonos a tulajdonosa. Mi ez, ha nem lakásmaffia? – kérdi. Idáig értik? Nem? A gond az, az ügyben eljáró bírák is bizonytalanok! Több ítélet és végzés született már, egy per még folyamatban van, a napokban új is indult. Ítéltek már Kovácsék javára, és ellenük is. Legutóbb, nem biztos, hogy véglegesen, ők veszítettek, szeptember 26-ig kell elhagyniuk a házat. De ez se végleges, október 2-án dönt a bíróság, hogy a végrehajtható, jogerős döntést felfüggeszti-e, mert akkor maradhatnak. Felfüggeszti, remélik Kovácsék, s ebben bízva jöttek segíteni az otthonvédők.
– Ne a kerítésen keresztül tárgyaljunk! – kezdik a végrehajtók. Olcsó trükk ez, magukkal együtt besurrannak rendőrök is – kontráznak a védők. Emelkedő hangerővel győzködik egymást, pedig tudják, ez inkább türelemjáték.
– Egy hét csak! Várjanak, míg dönt a bíró! – érvelnek a védők.
– Ha az új tulajdonos beleegyezik, itt se vagyunk – állnak rá a végrehajtók, és a rend őrei.
– Nincs szíve? Egy hét, mi az? – kérlelik az új tulajdonost. Szlovák rendszámú terepjáróval jött. Eddig nem volt népszerű, most, ha bólint, megkedvelnék. Hat éve várunk, a bolondot járatják velünk, folytassák a munkát, fordul a végrehajtókhoz. Ők indulnának, de jogász is jött a védőkkel. Ő súg, most mi következzen:
– Követelem, hogy az ügyvédem jelen lehessen a végrehajtásnál! Fél óra és itt van, kiabálja Kovácsné. Mindenki vadul telefonál, az új tulaj biccent, fél órát várhatunk, mondja. Az egyik otthonvédő a közeli templomba siet, és jó hírt hoz. Átjön a pap, imádkozik értünk, újságolja. De dolga lett, vagy csak a templomban imádkozott, nem jött. Késik az ügyvéd is. A védők elfoglalják helyüket, újabb vita kezdődik.
– Miért ilyen mohó? Várjon egy hetet! – kérlelik az új tulajt. Ő nyugodt, vagy jól palástolja érzelmeit, elmosolyodik. – Várok, ha Kovácsné aláírja, ha újra a javunkra dönt a bíró, rögtön kiköltöznek. – Jó ajánlat ez, de a védők résen vannak: s ha nem, maguk visszaadják a házat, kérdik. Ezen vitáznak akkor is, amikor órányi késéssel jön az ügyvéd. Újabb egyeztetés kezdődik kerítésen belül s kívül is. Az ügyvéd Kovácsnéval és egy védővel, autóval a jegyzőhöz indul, mondja ki, amíg a birtokháborítási per be nem fejeződik, nem lehet a kilakoltatást elkezdeni. Telik az idő, az otthonvédők reménykednek, lehet, hogy győztek. Az új tulajdonos is kocsiba pattan, ő is a jegyzőhöz siet, hogy haladjon az ügy. SMS jön, éljeneznek a védők, majd később egy másik, tévedés az előző információ. Visszaér az új tulajdonos. A jegyző nem foglalkozik az üggyel, de ő mégis vár egy hetet, aláírja az egyezséget, hol van Kovácsné? A hivatalban? Tíz perccel előttem eljöttek, mondja. Hívogatják őket, kössön egyezséget, de nem érik el őt, az ügyvédet, az otthonvédőt se. Az új tulajdonos felcsattan, nincs mire várni, kezdjük! Volt rendőrök is vannak a védők között. A bűnözők oldalán álltok, ne csináljátok, mondják, és telefonon ők is rendőri védelmet kérnek. Csernus alezredes a házvédők jogait ismerteti, az asszonyok imádkoznak, Balogh magát a kapuhoz bilincseli. Társa ideges, a bilincset nem képes bezárni, ő a kaput öleli. Sportszerű a küzdelem: míg igazolják magukat a kerítésnél lévők, a lakatos se próbál bilincset vágni. Igazoltatás után lepattan a lánc, a bilincs, benyomják a kaput. Az új tulaj is segít. Hiba! Ebből per lesz, ez önbíráskodás, fenyegetik.
– Hol voltatok? Egy hajszálon múlt a siker – indulatoskodik Balogh. A bírónál, kértük, döntsön most, így az ügyvéd. A nevemben ne egyezkedj, mondja Kovácsné. Szó szót követ, az otthonvédők sértődötten távoznak. Kovácsné remegve csomagol, a férje rosszul van, orvost hívnak. Mi lesz a kutyákkal, aggódik Kovács úr, s a jegyzőkönyvbe foglalják, az új tulaj, míg el nem viszik tőle, gondozza őket. Elkészül végre a leltár, felolvassák a jegyzőkönyvet, amit Kovácsné nem ír alá. Új s újabb kiegészítések készülnek. Mi a terve házzal, kérdem az új tulajt. Felújítjuk, eladjuk, ha lesz vevő, mert senki se vásárol, feleli. De ez kapós, hat év alatt ön a harmadik tulajdonosa. Ugyan már, legyint. Ingatlanokkal is foglalkozunk, de adóztunk volna, azért, ami nem volt a birtokunkban?
Öt órája jöttek, a rendőrök még a kertben ülnek, a végrehajtók Kovácsnét nógatják. – Mi lesz, ha másodikán javukra döntenek, s a végrehajtást leállítják? És mi úgy tízezernyi kilakoltatással fenyegetett családdal? – A végrehajtók néznek, s kérik, a kérdést másnak címezzem. A bíró eldönti, ki nyert.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!