Egyre kevesebb és egyre idősebb magyar kénytelen egyre tovább dolgozni – nagyjából ilyenek a kilátásaink az előttünk álló ötven évre. 2060-ra akár 7 millióra is csökkenhet Magyarország népessége, a reálisabb forgatókönyv szerint is 8,5 millióan leszünk majd. Az azonban már egy sokkal idősebb társadalom lesz, amire az egészségügynek és a munka világának is fel kell készülnie. A gyerekvállalási kedvet viszont rövid távon politikai intézkedésekkel, például egykulcsos adóval aligha lehet befolyásolni. Spéder Zsolttal, a Népességtudományi Kutatóintézet igazgatójával a héten publikált 2012-es Demográfiai Portré kapcsán beszélgettünk.
– Három tényező befolyásolja a népesség lélekszámának előrejelzését: a születésszám, a halandóság és a vándorlás. Ahhoz, hogy a magyar népesség reprodukálódjon, 2,05-nek kellene lennie az úgynevezett teljes termékenységi arányszámnak, vagyis átlagosan ennyi gyermeket kellene vállalnia egy férfinak és egy nőnek. Ez a szám azonban itthon 1999 óta 1,3 körül mozog, vagyis szinte teljesen biztos, hogy az alacsony születésszám miatt csökken majd a népesség. Az is kulcskérdés, hogy mennyien vándorolnak el, és mennyien jönnek be az országba. Az elmúlt években általában 15 ezerrel többen érkeztek Magyar országra, mint ahányan elmentek. Csakhogy évente nagyjából 30 ezerrel többen halnak meg, mint ahányan születnek, vagyis összességében 15 ezerrel csökken Magyarország népessége egyetlen év alatt. Nehéz előre látni, hogy hogyan alakul majd a gyermekvállalási kedv, mennyivel nő a várható élettartam, vagy a gazdasági tényezők vonzóvá teszik-e az országot a bevándorlók számára. Mi a leginkább reálisnak tartott becslésünkben azzal számolunk, hogy átlagosan 1,5 gyermeket vállalnak majd a párok 2060-ra, az átlagéletkor 10 évvel nő, és továbbra is megmarad a vándorlás pozitív egyenlege. Ha ez a legvalószínűbb forgatókönyv teljesül, 2060-ban 8,5 millióan leszünk Magyarországon. De legrosszabb esetben akár 7 millióra is csökkenhet a népesség.
– Eleve elrendelt sorsunk a fogyás, vagy lehet tenni azért, hogy több gyermek szülessen az országban?
– Az átmenetet követően szinte törvényszerűen csökkent a gyermekvállalási hajlandóság minden volt szocialista országban. A társadalmi átmenet demográfiai átmenetet is jelent, a korai gyermekvállalás modelljét a késői gyermekvállalás mintája váltja fel. E változás fő oka az oktatási rendszer expanziója, sokkal többen tanulnak felsőfokon, és ez megnyújtja a szülővé válás előtti időt. Növe ke dett a párkapcsolatok bom lé konysága is, és ma sokszorosan nagyobb a munkapiac szorítása, ami megnehezíti a munkavállalás és a család összeegyeztetését.
– Pedig a politika fókuszában a család áll, a szlogenekben legalábbis…
– A családpolitika sokat adott, de sokat el is vett az elmúlt évtizedekben, és ettől kiszámíthatatlanná vált a rendszer. Ma sokkal több életcél áll konfliktusban a gyermekvállalással, mint korábban. A magyar helyzet két tekintetben tér el a szomszéd országokétól: egyrészt náluk a 2000-es évek közepén mindenütt elindult a termékenység javulása, amit a gazdasági világválság visszavetett, nálunk azonban már a válság előtt is elmaradt ez a javulás. Másrészt egy népes nemzedék, a „Ratkóunokák” nemzedéke a szülőképes kor végén jár, és ha ők kilépnek ebből, és továbbra is stagnál a gyermekvállalási hajlandóság, az a születésszám radikális csökkenésével járhat.
– Pedig egy ország várja a Matolcsybébiket. Ösztönözhetik a gyermekvállalási kedvet az olyan kormányzati intézkedések, mint az egykulcsos adó bevezetése?
– Azt ugye senki nem gondolja, hogy ha ma bevezetnek egy adóváltozást, akkor holnap a párok nekiállnak gyermeket nemzeni. Gyerekek azért születnek, mert szeretnénk őket, nem azért, mert nemzetgazdaságilag szükség van rájuk. A kormányzati intézkedéseknek persze van ösztönző szerepe, de a mértéke sok egyéb tényezőn is múlik. Azt például tudjuk, hogy a negatív döntések sokkal gyorsabban befolyásolják az egyéni magatartást, mint az ösztönző intézkedések, mert ez utóbbiak hatása csak késleltetve érhet be. Különbséget kell tenni aközött, hogy az emberek mennyi gyereket terveznek, és hogy végül mennyit vállalnak. A szándékok mindig jóval a valóság fölött vannak: ma átlagban 1,94 gyermeket szeretnének az emberek és mégis csak 1,24 a termékenységi arányszám. Pont az a kormányzati intézkedések egyik legitimációs alapja, hogy a fiatalok szeretnének gyermeket, csak szándékaikat nem tudják valóra váltani. Míg ’92-ben 23 évesen vállalták az első gyereket a nők, ma 28 éves koruk fölött.
– Kihat-e a gyerekvállalásra, hogy egyre kevesebb házasság köttetik?
– Egészen bizonyosan. 1990 óta 65 ezerről 35 ezerre csökkent az egy évben megkötött házasságok száma. Az adatok szerint, ha a mai magatartás stabilizálódik, 40 százalék annak esélye, hogy valaki életében megházasodik. Noha az élettársi forma általánosan elterjedt, mégis bizonytalanabb a házasságnál; ugyan mindkettőben lehet valaki jó vagy rossz szülő, léteznek boldogtalan házasságok és boldog élettársi viszonyok, de a házasság intézményének mégis van megtartó ereje.
– Csakhogy még mielőtt kimondaná a boldogító igent itthon, a boldogulást egyre több fiatal keresi külföldön.
– Nehéz mérni, hogy mennyien mennek el, mert az emberek nem jelentik be, hogy elhagyják az országot. Így aztán azt is csak a fogadó országok statisztikáiból sejtjük, hogy Ausztriában vagy Németországban hány magyar él. 2008- ban csak Németországban 25 ezer újonnan érkezett magyar telepedett le, a magyar statisztika azonban csak 5 ezer kivándorlót tartott számon. Azóta megjelentek új célországok is, köztük Nagy- Britannia vagy Svédország. Azért pozitív mégis a vándorlási mérlegünk, mert például Romániában és Szerbiában még nálunk is rosszabb a helyzet. Emellett az EU-csatlakozás és a nemzetközi nagyvállalatok megjelenése miatt egyre több bevándorló érkezik hozzánk a nyugati országokból.
– Ha kevés gyermek születik, a fiatalok egy része pedig kivándorol, akkor ebből egy fogyatkozó létszámú és egyre idősödő társadalom képe rajzolódik ki.
– Akármennyien is leszünk, az idősek aránya jelentősen növekedni fog. Jelenleg 2,3 millió a 60 év felettiek száma, 2060-ra a becslés szerint 3,4 millióan lesznek, vagyis a magyaroknak közel fele 60 évesnél idősebb lesz. Más kérdés, hogy akkor már sokkal jobb állapotban lesz egy 60 éves, mint manapság. Az én gyermekkoromban egy 60 éves már öregnek számított, ez már ma sincs így. Remélhetőleg akkorra az ilyen korú emberek még jobb lelki, fizikai és szellemi állapotban lesznek majd.
– Kell is a jobb fizikai állapot, hiszen aligha elkerülhető a nyugdíjkorhatár radikális emelése, az, hogy a hosszabb életből többet töltsenek munkával a magyarok is.
– Igaz: ahhoz, hogy az aktív korúak befizetései a nyugdíjakat fedezzék, vagy „észveszejtően” növekedni kell a termelékenységnek, vagy a nyugdíjkorhatárt kell feltolni. A skandináv országokban nagyon komolyan veszik az élethosszig tartó tanulást, néhány évente egy fél évet minimum továbbképzésre járnak az idősek is, ezért is tudnak tovább dolgozni. Emellett az atipikus foglalkoztatási formák is segítenének, például a munkakörmegosztás, hiszen a 60 feletti korosztálynak alapvetően a tapasztalatára lehet építeni. Nem könnyű, mert sokan idős korukra érnek a karrierjük csúcsára, és a vezetői feladatokat nehéz mással megosztva, vagy részmunkaidőben teljesíteni.
– És most hogy vagyunk a statisztika szerint? Milyen a magyarok egészségi állapota?
– Összességében javul, mégis inkább a kelet-európai országokhoz, Romá niához, Bulgáriához állunk közel az egészségi állapotunkat tekintve, és leszakadóban vagyunk például Csehországhoz vagy Lengyelországhoz képest, a nyugati országokról nem is beszélve. Vannak olyan területek, például az agyi érbetegségek ahol az átlagnál jobban javul a helyzet, a daganatos betegségeknél viszont elmaradunk az átlagos javulásban. Az öngyilkosságok számában szerencsére elveszítettük „világelsőségünket”, ma már több volt szovjet tagállam is megelőz bennünket.
A Tárki friss, 3000 fő megkérdezésével készült kutatása szerint az átlag magyar ember szerint kétmillió cigány, egymillió zsidó és határon túli, valamint félmillió kínai él ma Magyarországon. A megkérdezettek negyede szerint a cigányság részaránya meghaladja a 25 százalékot a népességen belül. A Demográfiai Portré a roma népesség lélekszámát a becsült adatok mellett az általános iskolák intézményvezetőinek adatai alapján próbálja megállapítani. A teljes népességben a romák becsült részaránya 6,4 százalék, az általános iskolások között pedig 13 százalék. Régiónként jelentős eltérések vannak, Észak-Magyarországon az iskolások 27,8 százaléka roma, ezen belül Borsod-Abaúj- Zemplén megyében 31,3 százalékra becsülik a korosztályon belüli arányt. A Közép- Dunántúlon vannak a legkevesebben, itt az iskolások 6,6 százalékát adják. A 2009-es mérés szerint az általános iskolások között kétszer annyian vannak a romák, mint az össznépességen belül, a szikszói, az edelényi és a bodrogközi kistérségben a 7–14 évesek között 2009 óta többségbe kerültek. A jelentés szerint az elkövetkezendő 20-30 évben kialakulnak olyan nagyobb területi egységek az országban, amelyekben a lakosság többsége roma származású lesz.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
