Bezárás fenyegeti a több mint hétszáz megváltozott munkaképességű dolgozót foglalkoztató céget. Idén százmillió forinttal kevesebb állami támogatást kaptak. Fizetésre már nem futja, de itt a munka maga a segítség. Állami gyorssegélyre várnak, egyelőre hiába. Mi lesz Zozóval, Krisztiánnal és Juliannával?
Nagy nap ez Zozónak. A 35 éves Down-kóros fiú édesanyja, Benkő Istvánné önkéntes segítő a foglalkoztatóban, ő mondja:
– Zozó a „csipeszelőben” dolgozik. „Mütyürökbe bigyókat rak”, amit épp a megrendelők hoznak. Roppant büszke rá, hogy komoly munkája van és keres vele. Ha késik a szállítás, és tétlenül kell ülnie, akkor szomorú… Elindulunk, hogy megnézzük, jókedvű-e, de nincs a csipeszelőben. Két teremmel odébb lelünk rá. Majd kiugrik a bőréből: új munkát kapott! Illatszeres adagolókba való műanyag pumpák szárát kell 45 fokos szögben levágnia. Becsúsztatja a fa sablonba a csövet és az éles pengével lenyisszantja a felesleget. Egy darab úgy egy perc. De nem ez számít, hanem, hogy sikerült! – Imádja az új feladatokat. Ha nekem kellene fizetni, hogy foglalkoztassák Zozót, megtenném, mert a munka ad neki örömet, tartást – így az édesanya.
Krisztián rutinos. Tizennégy éve már, hogy gyakorolhatja itt ad adventi gyertyák elkészítését. Krisztián epilepsziás. Erdőkertesről jár a csömöri foglalkoztatóba naponta – három óra az út oda, ugyanannyi haza. – Ha nem dolgozhatnék a foglalkoztatóban, nem is lenne munkám. Otthon ülnék, tán a ház körül tennék ezt-azt. Itt 40 ezret keresek.
Julianna, aki a kerámiaműhelyben festi a karácsonyi fenyőág és toboz mintát a bögrékre, szintén ingázik. – Hatvanból járok Csömörre. Szerencsére 90 százalék utazási kedvezményt kapok. Nyolc sérvem volt és lassan, de halad előre az izomsorvadás, ami a két kezemben indult – mondja az asszony. Ő 13 éve, amióta rokkantnyugdíjas, napi 4 órát utazik, hogy 6 órát dolgozhasson a minimálbér időarányos részéért, amiből még levonják a járulékot. Talán 56 ezer marad, de kell az 51 ezer forintos rokkantnyugdíj mellé, amíg az ecsetet elbírja, mert takarítani, krumplit pucolni már nem tud. Elvált, hárman vannak az édesanyjával és a fiával.
Októberben Zozó, Krisztián és Julianna nem kapott fizetést. A többiek sem. A bentlakók a keresetüknek – őket is a minimálbér 4-7 órás töredékének a járulékokkal csökkentett összege illeti meg – a javát a térítési díjra fordítják. Ha nem keresnek, márpedig most ők sem keresnek, ugyan miből fizethetnek? És gondban van más is. Markó Lászlóné titkárnő a néhány teljes munkaidőben dolgozók egyike. – Hat éve. És nagyon jó itt. Mindenki őszinte. Én is azt lehetek. El is mondom: most nettó 92 ezret nem keresek, két hónapja. A fennmaradásért küzd a cég, és a családom is. Eddig kölcsönnel segíthettek a szüleink, mert a férjem 120 ezres jövedelme elmegy a rezsire és az autó havi 40 ezres törlesztésére. Négyen vagyunk, a két gyerek még tanul és ugyebár enni is kell. Még egy-két ilyen hónap és összedől otthon is minden…
– Sérülten született a gyermekem, 26 éve fogtam bele, és 1989-ben kezdtük felépíteni a téesztől kapott szántóföldön ezt a központot adományokból és pályázati pénzekből – mondja Szekeres Erzsébet, az Összefogás Rehabilitációs Közhasznú Kft. vezetője és kitalálója. Korszerű és kitartó munkájuk eredményét – a náluk foglalkoztatottak közül sokan az évek során jól szocializálódtak, kinti „normál” munkahelyekre kerültek, és helytálltak ott – díjak, köztük nyugat-európaiak sorával ismerték el, s Japántól Kanadáig sokan jönnek hozzájuk önkéntesnek és tanulmányútra. Most a létük került veszélybe.
– Tizenöten kezdtük – két szülő 13 sérült fiatallal – és ma 702 embert foglalkoztatunk, közülük 614 megváltozott munkaképességű, és ebből 382 súlyosan, halmozottan sérült. Az országban 16 telephelyünk van, és 13 szakmában tudunk munkát adni. A fiatalok választhatják a nekik tetszőt: van szövödénk, varrodánk, kertészetünk is. A működésünk két forrása az állami támogatás és saját termelésünk bevétele. Az előbbi aránya hivatalosan 80, ténylegesen úgy 65 százalék. A foglalkoztató működéséhez és a munkabérhez az állami támogatásunk idén eddig havi 61 millió, de majdnem a felét elviszik a járulékok és az adók. És tudni kell: a múlt évben még havi 71 milliót kaptunk. Ráadásul a csökkentés csak májusban derült ki, amikor aláírtuk az első félévi állami támogatási szerződést, így akkor már volt 50 millió mínuszunk. A második félévben is megkaptuk a 61 milliós előlegeket, legutóbb szeptemberben, de szerződésünk erre a félévre még nincs. Két hónapos utófinanszírozással működik az egész rendszer. Bankhitellel hidaljuk át a késedelmet, ez is évi 10 milliót visz el. A hitelt pedig az épültekre terhelik – arra is ahol a velünk együttműködő és az épületeket birtokló alapítvány 120 bentlakója él. Attól tartok, elveszíthetjük az épületeinket is… Összegyűjtöttünk 12 millió adományt és spóroltunk, amin csak lehetett, a vízen, a villanyon is, de így is százmillió körüli a hiány. Szeptemberben még kaptak fizetést a foglalkoztatottak, októberben már nem, és itt a november… A közüzemi szolgáltatók még türelmesek, kérdés, meddig.
A minisztériummal is tárgyaltunk, azt mondták: megpróbálnak segíteni. Eddig nem tudtak. Ha a havi 61 millión felül most egyszeri 50 millióval segítene az állam, talán túlélnénk ezt az évet. De a jövőnk bizonytalan. Ha kikapcsolják az áramot, ha elzárják a gázt, a vizet, ha inkasszót nyújt be a NAV, akkor itt a vég és tovább senkit nem foglalkoztathatunk.
A Nemzeti Erőforrás Minisztériumnál is érdeklődtünk: hány fogyatékkal élőt foglalkoztat hány hazai intézmény és azok milyen támogatást kapnak ehhez? Megkérdeztük: miért és mennyivel, milyen jogszabály alapján csökkent idén a támogatásuk? S a legfőbb: ha emiatt kénytelenek elküldeni a foglalkoztatottakat, sőt, talán be is kell zárniuk, akkor mi a megoldás? Mi a tárca elképzelése a rövid (idei) és a hosszabb távú megoldásra?
Mindössze annyit válaszoltak: legyünk türelemmel, a jövő héten tájékoztatnak. Megvárjuk, megírjuk azt is.
Az ország 3 nagy állami foglalkoztatójánál, az egységesen támogatott 21 védett szervezetnél, s a néhány, még részben támogatottnál most a rászorulóknak legfeljebb egytizede, talán 50 ezer a szociálisan foglalkoztatottak száma. Sok közülük a differenciált normatíva megszűnésekor (2007-ben) elbocsátotta a súlyosan, többszörösen sérülteket és csak fizikai sérülteket vagy szervi betegeket alkalmazott tovább. Az Összefogás viszont megtartott mindenkit, a súlyosakat is.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
