Ha Hódmezővásárhelyen alulmarad a Fidesz polgármesterjelöltje az időközi választáson, akkor megcsúszhat a talaj a kormánypárt lába alatt a parlamenti megmérettetésen is. Ugyanis egy győzelem Lázár városában azt jelenti: a hatalom kampánygyakorlata hibázik – és már nincs idő korrigálni. Ha egy mondatba kellene belegyömöszölni, mi jellemzi a kormánypárti korteshadjáratot, nos, akkor az úgy hangzik: a Fidesz túltolja a biciklit. És nem csak a dél-alföldi városban. Érdemes visszatekinteni Algyőre és Pusztahencsére – a közös az bennük, hogy a Fidesz ezerrel nyomta (egyébként függetlenként induló) favoritját.


Képtelenek változni

Példának okáért Algyőn 2014-ben Molnár Áron független polgármester 58 szavazattal kapott csak többet, mint 610 voksot begyűjtő fideszes riválisa. Csakhogy a kormánypárt ahelyett, hogy diplomatikusan többséget épített volna a városban, erőből politizált – például az egyik fideszes képviselő feleségét emelte iskolaigazgatóvá a minisztérium, noha sem az önkormányzat, sem a szülők nem szívlelték az asszonyt. Így amikor 2017-ben a településen időközi választást kellett tartani, miután a képviselő-testület feloszlatta magát, Molnár Áront már 1122 lakossal több támogatta (összesen 1794 szavazatot kapott), mint a független kihívóját – akinek egyébként maga Lázár János (ez az ő egyéni választókerülete) kampányolt. A markáns különbség egyik oka, hogy olyanok is megmozdultak, akik korábban távol tartották magukat a választásoktól.

Hasonló a pusztahencsei időközi választás története is. A tolnai faluban szintén a testület feloszlatása miatt tartottak időközi választást december 17-én, amit a tényleg független Bán István húzott be, 19 szavazattal előzve a függetlenként hirdetett, de a pletykák szerint a paksi Fidesz által patronált Iker Ibolyát. Csakhogy a vesztes bírósághoz fordult, mondván: Bán István 5 ezer forintért vette a szavazatokat (mármint darabját). Így a bíróság megsemmisítette a választás eredményét, és megismételtette azt. Ám az „újrajátszásra játszók” rosszul kalkuláltak: ugyanis többen fáradtak el az urnákhoz, mint korábban, és Bán István immár 33 szavazattal utasította maga mögé kihívóját.

Persze a két falu mintája nem reprezentatív, ám három tény mindenképpen figyelmet érdemel. Egyrészt a Fidesz Hódmezővásárhelyen is keményen nyomja a független jelöltet (lásd cikkünket a 8-9. oldalon). Másrészt az aktív Fidesz-kampány nemcsak a saját tábort mozgósítja, de az ellenzék híveit is lendületbe hozza. Harmadrészt minél izmosabb a részvételi arány, annál nagyobb biztonsággal veszít a Fidesz.


A kevesebb néha több

Ennek ellenére nem érdemes elkeseredni azon, hogy fokozatosan apad a választási kedv: míg novemberben még az emberek 69 százaléka ígérte magát biztosan az urnákhoz, januárban ez a szám már csak 66 százalék volt – ezt mérte a Vasárnapi Hírek megbízásából a Publicus Intézet. Ugyanis nem arról van szó, hogy a társadalom egészében lanyhul a szavazási hajlandóság, inkább arról: novemberre a Fidesz csúcsra járatta táborát, csakhogy az utóbbi két hónapban egyrészt hibát vétett, másrészt változtak a politikai körülállások. Így esett, hogy a Fidesz támogatottsága november és január között 1 százalékpontot apadt, és most 26 százalékon áll.

Azaz körülbelül 82 ezerrel szeretik kevesebben Orbán Viktor pártját. Nem vitás, ez a népszerűségi mozgás még a standard közvélemény-kutatási hibahatáron belül van, hiszen az 3 százalék. Csakhogy a részletek igazolják a mérést. Ugyanis novemberben a Fidesz-szavazók 80 százalékában buzgott a szavazási vágy, januárban ez az arány 75 százalékra szelídült. Ez – figyelembe véve a szimpatizánsi kör minimális lemorzsolódását – mintegy 170 ezer embert jelent, azaz ennyivel kevesebben szavaznának a kormánypártra. Csakhogy a voksolási kedvüket vesztők összesen mintegy 240-250 ezren vannak. Hogy hol a többi „újsütetű szavazni nem akaró”, az összetettebb kérdés: a bizonytalanok és a kis ellenzéki pártok egyaránt a válasz részei (utóbbiakról később).

Ami a bizonytalanokat illeti, az, hogy arányuk ismét magasabb lett, azt üzeni: nem feltétlenül működik az a hatalmi stratégia, hogy a pártpreferenciával egyelőre nem rendelkezők közül az idősebb, rosszabb körülmények között, jellemzően vidéken élő emberek támogatását szociális transzferekkel akarja biztosítani a hatalom. (Megjegyzendő: ha gyorsul az osztogatási tempó, akkor a bizonytalanok egy része vissza-/besorolhat a Fidesz mögé.)


A Fidesz pumpálta fel

A kormánypárt döccenéseivel párhuzamosan – mutatott rá a Publicus Intézet – az ellenzéki térfél is mozog: az MSZP és a Jobbik egyaránt 2-2 százalékponttal növelte népszerűségét a teljes lakosság körében, így mindkét formáció 11 százalékon áll. Gyarapodásuk oka merőben eltér.

A magát középre pozicionáló radikális párt ugyanis külső segítséget kapott – nevezetesen a Fidesztől. Miután ugyanis az ÁSZ mintegy 680 millió forintra büntette a Jobbikot, az végre érdemi protestüzenettel mozgósíthat (korábbi témáit a Fidesz már lenyúlta, legyen szó menekültekről, bérekről, Brüsszelről). Ez a támogatási többlet azonban leginkább szolidaritás, és a mártírpártnak szól. Hogy a Jobbikot továbbra sem tartja a többség Orbán első számú kihívójának, azt az jelzi, miként Vona Gábor pártelnök népszerűsége nem moccan érdemben (lásd ábránkat).


Új stratégia mozdította

Az viszont, hogy az MSZP kitört a 10 százalékos vonal alól (a teljes népesség körében novemberben 9 százalékon állt), a párt stratégiaváltásának köszönhető. Egyrészt kikecmergett az együttműködési posványból (lásd mi jár a DK-nak, az Együttnek és így tovább), másrészt vis?szatért eredeti elképzeléséhez, a „közös lista, közös miniszterelnök” modelljéhez – és egy értékelhető címerfigurát is villantott, Karácsony Gergely személyében. (Aki jól passzol a párt kampányarcához, Kunhalmi Ágneshez is.) És hogy nem hisz a 10 százalék alatti létben, azt a szocialista párt azzal igazolta, hogy közösen indul a Párbeszéddel, márpedig így az 5 százalékos parlamenti küszöb helyett 10 százalékosat kell megugrania. Azt pedig, hogy komolyan gondolja a civilekkel, illetve más pártokkal való együttműködést, azzal verifikálta, hogy számos körzetben független jelölt mögé sorolt be – például Tóth Bertalan frakcióvezető pécsi választókerületében Mellár Tamás közgazdász indul, Veszprémben vélhetően a függetlenként képviselői mandátumot szerző Kész Zoltánt tolja meg az MSZP és így tovább.


Karácsony integrál

Mindenesetre a választók díjazzák, hogy az MSZP talált egy miniszterelnök-jelöltet: Karácsony Gergely a maga 46 százalékos népszerűségével a legkedveltebb ellenzéki politikus. Orbánt ugyan csak az emberek 43 százaléka szereti, ám ismertsége markánsabb, mint a zuglói polgármesteré, így ebből a statisztikából azt egyelőre nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy Karácsony lenyomta a miniszterelnököt a népszerűségi versenyben. Az már relevánsabb adat, hogy Orbán Viktort a kormányváltást nem akarók 81 százaléka szereti igazán – ez mintegy 2,2 millió ember. Karácsony Gergelyt pedig a kormányváltást akarók 59 százaléka „komálja”, azaz körülbelül 2,6 millió ember. Ráadásul a zuglói polgármester az ellenzéki oldalon is egy integratív személyiségnek tűnik, hiszen a szocialisták 79 százaléka szereti, a DK-sok 73 százaléka jónak tartja, a baloldal némely politikusához finnyásan viszonyuló LMP-sek 64 százaléka is simán elfogadja, a különböző kis pártok tagjainak 72 százaléka kedveli – és ami talán a legfontosabb: a bizonytalanok fele is jó szívvel viszonyul hozzá. Mindez azt jelenti, hogy Karácsony eséllyel nyithat az LMP és a pártpreferenciával nem rendelkezők felé. És ez kiemelten fontos, ugyanis a balparton Karácsonynál egy csöppet népszerűbb Kunhalmi: az MSZP-sek 86 százaléka zárta a szívébe, a DK-sok pedig egyszerűen megvesznek érte (93 százalékos a szeretettségi arány), igaz, a szocialista politikus minden színpadi szereplése alkalmával kiteszi a Demokratikus Koalíció hívei elé a szívét (amivel részben Gyurcsány Ferenc hatását semlegesíti). Az LMP-sek is nyitottak Kunhalmival szemben: 65 százalékuk kedveli.

Ám Karácsony integratívabb a baloldali világban, a bizonytalanok (e körben Kunhalmi tetszési indexe 45 százalék), a kispártok szimpatizánsai (itt Kunhalmi népszerűsége 43 százalék), illetve a Jobbik hívei inkább a zuglói polgármestert favorizálják.


Szárnyal és beragadt

A két nagyobb ellenzéki párton kívül egyedül az LMP az, amelyik kitart – pontosabban stagnál. A Lehet Más a Politika népszerűsége a teljes lakosság körében továbbra is 5 százalék, illetve valamivel efölött van, és nem volt másképp novemberben sem. Annak ellenére, hogy a formáció miniszterelnök-jelöltje népszerűségi ezüstérmes: Szél Bernadettet a lakosság 44 százaléka jól fogadja – és a kormányváltást akarók 60 százaléka szereti: azaz nagyjából ugyanannyi, mint Karácsony Gergelyt. Azonban támogatottságuk összetétele markánsan eltér. Az MSZP-sek kevésbé lelkesednek érte (a szocialisták között támogatottsági aránya 51 százalék). A DK szimpatizánsainak már egy kicsit szimpatikusabb, 60 százalékuk szereti.

Az LMP-sek között 92 százalékkal természetszerűleg mindent visz, és a bizonytalanok többségének (52 százalék) is tetszik, amit csinál. Csakhogy úgy tűnik, támogatottsága nem csorog le pártjához – Ungár Péter, az LMP elnökségi tagja nemrég azt nyilatkozta a Népszavának, hogy a Lehet Más a Politika azért nem növekszik látványosan, mert a választóknak egyelőre nem volt idejük, hogy megismerjék a megújult formációt. Amely mindenesetre most a bizonytalanoknak (kihasználva, hogy Szél népszerű körükben) játszik, és gázárcsökkentéssel próbálja emelni ázsióját.


Sorvadnak

A kispártok közül a DK támogatottsága a teljes népesség körében a Publicus Intézet szerint 4-ről 3 százalékra apadt, a biztos pártválasztók körében azonban kitart a támogatottsága. Annak ellenére, hogy arca, Gyurcsány Ferenc az utóbbi három hónapban 2 százalékkal feltornázta személyes népszerűségét. Ezt többek között a kettős állampolgárok szavazati jogának eltörléséről szóló aláírásgyűjtéssel érte el, illetve azzal, hogy elindította az „ukránoknak ne fizessenek magyar nyugdíjat” kampányt.

Bár mindkét téma sikeres, a DK mégsem kapitalizál rajtuk. Hogy mi ennek az oka, arról csak találgatni lehet – egyes mondások szerint az, hogy Gyurcsány Ferenc túl gyorsan fordult, és a szimpatizánsok nem tudták és nem akarták követni (értsd: miután évek óta a közös lista és közös miniszterelnök-jelölt fontosságát hangsúlyozza, az utóbbi hónapokban már egyáltalán nem hisz ebben a konstrukcióban, legfeljebb a koordinált indulásban).

Az Együtt ugyan nem mozdult meg, ám az adatfelvétel még azelőtt készült, hogy világossá vált volna: a párt senkivel nem tud együttműködni a tavaszi választáson – és ezért egyik legnépszerűbb politikusa, a XII. kerületben praktizáló Komáromi Zoltán ki is lépett. A köztudatba a NOLimpia-kampánnyal berobbanó Momentum pedig a teljes lakosság körében mérhetetlenné vált, a biztos pártválasztók körében pedig 1 százalékra zsugorodott. A formáció vezetését az utóbbi időben hatalmi harcok szaggatták, így elvesztette népszerűségét: híveit a civiltörvény visszavonulásáról szóló népszavazási kezdeményezéssel (és aláírásgyűjtéssel) sem tudta mozgósítani, gyarapítani. Noha vezetője, Fekete-Győr András népszerűsége 50 százalékos ismertség mellett 22 százalékos, ez nem javít a párt helyzetén, és megeshet, hogy a formáció startvonalhoz sem áll a 2018-as választáson.
 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!