Magyarország élhetetlen hellyé válhat, de nem is lesznek sokan, akik itt élnének.
- A legfiatalabbak tanulni is külföldre mennének, 20 millió forint sem tántorítja el őket.
- Nincsenek közösségi elvárásaik, a Z generáció már csak saját magában hisz.
„Magyarország államcsődöt hirdetett, Magyarországon nagyrészt szegények fognak élni, nagyon lemaradt életszínvonallal, akik megtehették, kiköltöztek Amerikába, Németországba.”
A fenti idézet egy 18 éves fiútól származik, de az általa megfogalmazott jövőkép nem tekinthető kivételesnek a kortársai körében. Nagyon is hasonló disztópikus forgatókönyveket vázoltak föl arra válaszolva: szerintük milyen is lesz a világ(unk) 2050-ben? „Bár a jövőelképzelésekről kérdeztük őket, amit mondanak, a jelenükről is hírt ad” – ért egyet felmérésük eredményének egyik meghatározó vonásában dr. Bernschütz Mária generációkutató, az Edutus Főiskola Kereskedelem és Marketing Tanszékének docense és dr. Dörnyei Krisztina, az IBS Nemzetközi Üzleti Főiskola docense. A több generáció körében 2015 május-júniusában végzett 1500 fős online kutatás riasztó adatai leginkább a legfiatalabb nemzedék, az 1990-es évek végén vagy annál korábban született, Z generációnak nevezett nemzedék, azaz a „digitális bennszülöttek” jövőt illető elképzeléséről tudósítanak. (Ők töltötték ki a legnagyobb számban a magyarorszag2025.blog.hu-n található kérdőívet.) Mindenekelőtt arról, hogy körükben a legmagasabb az elvándorlási hajlam. A mai 14–20 évesek 76%-a tanulmányait már külföldön szeretné folytatni 2025-ben, 57%-uk pedig nem is térne vissza, a további életét sem Magyarországon képzeli el.
A Tárki frissen publikált, októberi közvélemény-kutatása szerint a magyar társadalom migrációs hajlandósága 15%, míg a most diákéveiket taposó tanulóké kiugróan magas: 67%.
A Magyar Tudományos Akadémia 2007–2010-es Magyarország 2025 elnevezésű jövőkutatás-sorozat adatai szerint a külföldön tanulási szándék aránya ebben a korosztályban még 50% volt. Mi történt hét év alatt? – kérdezhetnénk, ha magunk is nem itt élnénk. De a társadalomtudósok ennél alaposabbak, ők folytatva a kutatást, ismét feltették a kérdéseiket a közeli 2025-ös és a távolabbi, 2050-es jövőre vonatkozóan.
„Az, hogy a magyar fiatalok elvándorolnak: tény. Ha ezt meg akarjuk állítani, az okokat kell először megérteni, ebben segíthet ez a kutatássorozat” – szögezi le Dörnyei Krisztina, aki a korábbi, 2010-es empirikus kutatást is jegyzi. Véleménye szerint az adatokból összeálló jövőkép alapján bár számos szcenárió felrajzolható, de a legnegatívabb azt mutatja: a fiatalok annyira rossznak találják a jövőbeli Magyarország kilátásait, hogy nagyon nehéz lesz itthon tartani őket. „Annak a fiatalnak, aki 2025-ben lesz 25–30 éves, most még nem a családalapításon jár az esze, tanulni szeretne, ezért akar külföldre menni, de ha már ott él, adja magát, hogy kinn is fog maradni” – egészíti ki Bernschütz Mária, aki azt sem rejti véka alá, hogy a forgatókönyvek megalkotásakor nem árt számot vetni azzal, mennyire instabillá is vált a világunk, milyen gyorsan is változik körülöttünk minden. „Nem vagyok meggyőződve róla, hogy még mindig olyan nyitottak a kapuk Amerika és Németország felé, mint ahogy a tavaszi felmérés eredményei mutatják, a migránshullám és a terroristák európai megjelenése következtében, lehet, ma már a nyilatkozók hozzáállása is változott” – mondja az elsősorban a Z generációval foglalkozó kutató.
Éngeneráció
„Pesszimista vagyok. Magyarország helyzete csak romlani fog, ezért nem tervezem itthon a jövőmet.”
(20 éves nő)
A Z generáció tagjai, akik a mindenható világháló és a mai kor legmodernebb technikai vívmányai (a „kütyük”) között nőnek föl, aggodalmakkal vannak tele: 32%-uk gondolja azt, hogy 2025-ben biztonságosabb lenne, ha mindenki fegyvert hordhatna magánál, a terrorveszélyt pedig 40%-uk kezelte kiemelten. A kutatók azonban elsősorban a korosztály énképe, nyitottsága és saját érdeküknek a közösségi érdek elé helyezése alapján mutatnak rá a legfiatalabbak kivándorlási hajlandóságára.
A ’90-es évek második felétől születettekre általában jellemző – a médiahasználati szokásaik okán – a külföldre való nyitottság, a nemzetköziség, szemben a lokális érdeklődéssel. A barátaik egy része külföldön él, valójában ők sem itt élnek, hanem a neten: mivel magas szinten beszélnek angolul, skype-olnak az amerikai ismerősökkel, ugyanazokat a sorozatokat nézik, egy nemzetközi webes szlenget beszélnek, nagyon hamar felveszik és követni tudják a nemzetközi stílust.
„Egészen máshogy gondolkodnak, mint az X vagy az Y generációk tagjai, ez egy éngeneráció, »én vagyok az, aki megcsinálom, aki sikerre viszem a dolgaimat«, és ha nem itt, akkor máshol” – mondja a generációelmélettel foglalkozó szakember. – Sokan altruistának tartják őket, abból kiindulva, hogy milyen kedves dolgokat posztolnak a közösségi oldalakon egy-egy társadalmi jelentőségű esemény kapcsán, csak éppen azt nem veszik figyelembe, hogy magán az eseményen aztán ezek a fiatalok nem jelennek meg. A Z generáció kevéssé tartja valószínűnek, hogy önkéntes munkát végezzen (32%) vagy hogy jótékony célra adakozzon (47%).”
Kutatótársa, Dörnyei Krisztina rávilágít: a Z generáció fiataljai kizárólag önmagukban hisznek, képesnek érzik magukat arra, hogy megteremtsék a saját életszínvonalukat, akár itthon, akár máshol. Erősen hisznek abban, hogy a fizetésük átlagon felüli lesz (53%), nem lesz hiteltartozásuk (23%) és évente járnak majd nyaralni (79%)! „Emellett sajnos a válaszokból az derül ki, egyáltalán nem hiszik, hogy Magyarországon szervezett keretek között jobbra fordulnának a dolgok. Megvan tehát az önbizalom, az akarat, a lehetőség, a hátterük, miért ne mennének külföldre?”
Jövőérzékenység
„2050-ben (…) a gyerekek száma is nagyon kevés lesz, mert az a réteg, aki szülhetne, vagy nem mer, vagy már nem Magyarországon él.”
(22 éves nő)
A kutatás másik nagy tanulsága, hogy sok tekintetben a jövő beelőzte az elvárásainkat. Már a gazdasági/pénzügyi válság előtt – a 2010-es kutatás szerint – is úgy gondolták, hogy 2025-ben a magyar fiatalok többsége külföldre megy tanulni (60%) – ez az arány 75%-ra nőtt a mostani válaszok alapján. Ellenben míg akkor a fiatalok 50%-a remélte azt, hogy nőni fog az életszínvonal itthon, a jelenkori felmérés már durva visszaesést regisztrál e téren: alig 30%-uk bízik a fellendülésben.
A bizonytalansági tényező erősödése pedig a legnyitottabb csoportból is kiváltja az indulási szándékot. „A nők eleve jobban odafigyelnek a tanulási lehetőségekre, szívesebben mennek külföldre tanulni. A társadalmi problémákra is érzékenyebbek, éppen ezért jobban megérintik őket – ebben a jövőben pedig nem akarnak részt venni” – mutat rá a kivándorlási hajlandóság nemek közti arányai kapcsán a nők „előnyére” Dörnyei Krisztina.
Nyitottság a jövőre
Az éngeneráció elfogadóbb az X és Y generációhoz képest,
- 64%-uk szerint az azonos nemű párok házassága legális lesz,
- 62%-uk gondolja, hogy életüket egyetlen párkapcsolatban élnék le,
- 36%-uk azt várja, hogy elfogadott lesz az illegális szerek, drogok használata, amelyeket valószínűleg ők is (7%) használni fognak – 2025-ben.
X GENERÁCIÓ (1965–75 között születettek)
– a Z generáció szülei, konzervatívabb réteg, már kevésbé nyitottak, megtartanák a jelenlegi értékeket, kimaradnának a változásokból.
Y GENERÁCIÓ (1976–95 között születettek)
– 10 év múlva ők kerülnek döntéshozó pozíciókba; átalakuló társadalmi réteg: még nem tartoznak a kütyühasználókhoz, de már az idősebb, stabil munkakörben dolgozók közé sem; fókuszáltan munkaorientált társadalmi réteg (munkamániásak), az állandó bizonytalanság miatt hatalmas stressznek kitéve.
Z GENERÁCIÓ (1996–2012 között születettek)
– a „digitális bennszülöttek”, akik már a legmodernebb technológia vívmányait használják; individualisták, globálisan tájékozottak; közösségileg inaktívak.
Háttal a trendeknek
Jóval gyorsabban terjedtek el a mobilkommunikációs eszközök, mint arra a jövőkutatók 2006-ban előzetesen számítottak a Magyarország 2025 kutatás első körében, ez pedig az oktatásra nézve komoly következményekkel jár. Most, amikor közel egy évtizeddel később a kutatók megnézték, hogy mi valósult meg mindabból, amit előzetesen vártak, szembesültek vele, hogy a lakosságnak már 40 százaléka használ okostelefont, bizonyos eszközök pedig teljesen megváltoztatták az életünket.
„Ezek az eszközök az oktatásban részt vevők közötti kommunikációt is megváltoztatták, pedig ez évszázadokig a tanteremben zajlott. Egy évtizede még nem látszott, hogy a Facebook ilyen mértékben el fog terjedni, és a hálózati kommunikáció mellett a társas kapcsolatokat is megváltoztatja, erre mi, kutatók sem voltunk felkészülve. Ez pedig természetesen beszivárgott az oktatásba is, ma a fiatal pedagógusgeneráció tagjai saját iskolai közösségükben létrehozzák a saját csoportjaikat, ahol a tanítványaikkal bármikor bárhonnan tudnak kommunikálni” – mondja dr. Benedek András, a Budapesti Műszaki Egyetem Műszaki Pedagógia Tanszékének professzora, aki az új technológiák megjelenését és ezek hatásait vizsgálta az oktatásban. A mobilkommunikációs eszközök iskolai használatát hatalmas viták kísérik nálunk, vannak, akik beépítik az iskolai munkába, mások elzárkóznak ettől, pedig tény: rengeteg funkciót átvettek a tankönyvektől és más oktatási segédeszközöktől. Emellett a tanárok szerepét is megváltoztatják, hiszen a tudás, ami a fejükben van, egyszerűen megtalálható és ellenőrizhető az interneten.
Benedek András szerint az oktatásban lezajlott hazai konzervatív fordulat ellentmond annak a tendenciának, hogy próbáljuk azokat az eszközöket integrálni az oktatásba, amelyek az élet többi területén már jelen vannak. „Az oktatásban elkövetett hibák eredménye a foglalkoztatásban jelenik majd meg. Ez már érzékelhető a nemzetközi PISA-felméréseken, hogy a számítógép- használat, az online problémamegoldás nehezebben megy a hazai iskolásoknak. Persze van egy belső szabályozás: amit a gyerek nem tanul meg az iskolában, azt megtanulhatja azon kívül. Ennek azonban az a veszélye, hogy egyes társadalmi csoportok ebből kimaradnak” – mondja. Az oktatás tartalmára is igaz – akár az informatikai, akár a természettudományos tárgyak oktatását nézzük –, nemhogy felzárkóznánk a nemzetközi trendekhez, inkább elfordulunk tőle.
„Akár az oktatás belső szervezését, tartalmi fejlesztését, strukturális válaszokat nézzük, a trend negatív, visszatértünk a klasszikus pedagógiai tradíciókhoz. Próbáljuk felhívni a döntéshozók figyelmét, hogy ezek a veszélyek rövid távon alig érzékelhetőek, de hosszú távon nagy kockázatokat rejtenek magukban, mert a magyar munkaerő versenyképessége a tét” – teszi hozzá Benedek András. Úgy gondolja, rugalmasabb oktatási rendszer kellene, ami nagyobb lehetőséget ad az új innovatív megoldások alkalmazásának. Ebben kulcsszerepe van a pedagógusoknak is, mert ha megijednek attól, hogy új eszközöket használjanak, és a tartalmi kereteket kicsit szétfeszítve új ismereteket vigyenek be az osztályterembe, akkor ennek alapvetően a fiatalok látják kárát.
SZABÓ KATA
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!