Egyesek rajonganak érte, mások Budapest pusztulásának szimbólumaként tekintenek rá.
Európa legnagyobb szórakozónegyede egyre többet kér a városból.
Jó nekünk, ha itt mulat a fél világ?
Tudják, hogy hol található a világ legrövidebb sugárútja? A budapesti Madách téren. A felvezető diadalív még elkészült, a nagyívű tervek megvalósítása viszont ott meg is állt 100 évvel ezelőtt. A tér monumentalitása és mégis intim bejárata Európa legnagyobb bulinegyedébe egyfajta szimbóluma lehet annak, hogy hogyan éli túl ez a város időről időre a koncepciókat és az azokkal gyakorta összeölelkező panamákat.
Feléledt mulatók
„Az óriási városrendezési víziók Budapesten rendre így végződnek – mondja Merker Dávid szociológus, a Hosszúlépés, járunk? sétaszervező cég társalapítója –, és az igazán nagyszerű dolgok maguktól történnek.” Ezzel már Belső-Erzsébetváros új életére utal, a Vigalmi kialakulására és működésére, melyen kiütköznek a történelmi előzmények.
„Idáig ért egykor a városfal és a Deák téren működött messze a legnagyobb piac Kelet-Közép-Európában. A Habsburg uralkodók nem engedték, hogy a nem katolikusok letelepedhessenek a városban, ezért itt, a piac mellett, a fal túlsó oldalán élettel teli kereskedőnegyed alakult ki. Nem lett soha különálló zsidónegyed, ahogy emlegetni szokás, bár nagy számban élnek itt azóta is zsidók. A Király utca hangulatában hasonlított a mostanira, nappal ugyan több iparos dolgozott, este akkoriban is mulatók és vendéglők sokasága nyitott ki.”
A szocializmus évtizedeiben elhagyatott hely lett a kerületrész, amelyet a vészkorszak történéseire utalva gettóként emlegettek, és egyfajta lepusztult emlékhellyé vált.
„Egy város élő szervezet, alakul, módosul, a sok rétegből, ami ezen a helyen egymásra rakódott, mindig más válik hangsúlyossá” – mondja a városi sétász. Az ezredfordulón a lerobbant és sokszor műemlék házak ismert ingatlanspekulációk következtében üressé váltak, ide költöztek be a Bulinegyedet megalapozó első romkocsmák. 15 év alatt ezeket a helyeket körülbelül 1000 vendéglátó- és szórakozóhely követte, mára több mint 100 ezren buliznak itt egy-egy hétvégén, nagy részük külföldi, közülük sokan kifejezetten mulatni érkeznek a városba és ki sem teszik a lábukat a Vigalmiból. Egyre többen azonosítják a várost mint turisztikai célpontot a rózsaszín tangában grasszáló, üvöltő, sugárban hányó legénybúcsús bandákkal, amelyek kiszorítják az őslakosokat és elijesztik a kulturáltan szórakozni vágyó magyar fiatalokat.
Vagy mégsem?
Napjainkban már nem egyértelmű a kérdés: káros vagy üdvözítő Budapestnek, ha a közepén Európa legpezsgőbb szórakozónegyede terjeszkedik?
A hipszterfazon takarásában
Míg Merker Dávid pozitív folyamatként írja le a városrész átalakulását, egy másik Budapest-rajongó, Böcskei Balázs politológus Békés Márton történésszel közösen írt, egy éve megjelent Ki! című könyvében a város hanyatlásának egyik jeleként tekint a Bulinegyed kialakulására.
„A politikai és kulturális emlékezet sajátos tere Belső-Erzsébetváros, amelyre ráfért a rehabilitáció. Bár az jó, hogy a szürke évtizedek után élet költözött a városrészbe, de ami ott történt, az nem szolgálja az emlékezetet és fogyasztásorientált térhasználattá degradálja az ottlétet” – mondja Böcskei Balázs. – A trendi barbershopok, ahol hipszterizált fazont igazítanak, nem színesítik az organikus jegyeket, hanem kitakarják azokat. Az ide pusztán bulizni járók pedig bujkálásra kényszerítik vagy kiszorítják a helyieket. Egy zaj- és fényszigetté változott egykori lakhelyük, olyan, mintha valaki a Sziget Fesztiválon lenne kénytelen élni egész évben.”
A lakók elvándorlását igazolják az ingatlaneladási statisztikák a kerület alpolgármestere, Hutiray Gyula szerint. Az elmúlt évben Budapesten a legnagyobb mértékben itt mentek fel az ingatlanárak – 2014-ről 2015-re 43 százalékkal!
A helyi politikus szerint a lakossági panaszok csökkenése is azt jelzi, a lakók egy jelentős része feladta és továbbment, sokan közülük megtartották ingatlanjukat, bérbe adják azt, ők pedig máshol vesznek ki lakást (lásd Elmentünk, de visszajövünk című keretes írásunkat). Merker Dávid szerint ez természetes és nem bánni való folyamat, ami a világon mindenhol hasonlóképpen működik.
A jellemző magyar röghöz kötöttség, az öröklakáshoz való görcsös ragaszkodás ugyan megnehezíti a továbblépést, de nem kellene negatív jelenségnek tekinteni a városhasználat átalakulásával járó vándorlást. Ő üdvözli a Bulinegyed továbbterjedését a VIII. kerületre is, amelyről Böcskei Balázs azt mondja, hogy a kiszorítási mechanizmus, a dzsentrifikáció újabb szégyenletes állomása. Szerinte az ezeken a helyeken élő, otthonukhoz akár kulturálisan is ragaszkodó emberek a külvárosokba szorulnak és velük együtt enyészik el az adott városrész egyénisége is.
Romkocsmák mélyén
Arról is megoszlanak a vélemények, hogy mennyire demokratikus hely a szórakozni vágyó budapestiek számára a Bulinegyed. A különböző megközelítésekből máshogy látszik a Vigalmi kialakulásának mechanizmusa is. Merker Dávid abszolút természetes folyamatként írja le a szórakozóhelyek megszaporodását.
„Van, amikor a rosszból jó születik. Az Andrássy út ugyanúgy panamák végterméke, mint a Bulinegyed. Budapestben ez az igazán különleges. Hogy ilyen helyzetben a város feléled és megtalálja a maga útját. Az ott kialakult romkocsmák olyanok, mint amilyenek a kávéházak voltak egykoron. Ugyanaz a funkció, találkozóhely törzsasztalokkal, senkit nem zavar, ha egész éjjel ott ücsörög valaki. És tele van helyiekkel, így lehet a turisták számára is annyira vonzó, mert nem egy Patyomkin-falu. Vannak szép számmal olyan egységek, ahol alig lehet összefutni külföldiekkel, például Kisüzem, Fekete kutya, Kőleves.”
Vagy a Szimpla vasárnap délelőtt, amikor piac van. A romkocsmákban rengeteg jó dolog születik, történik, itt vannak például a szociális főzések, amiket a Bike maffiások vagy a heti betevősök csinálnak, vagy akár az, hogy helyet adnak a helyi nyugdíjaskluboknak és árengedményt a kerületi lakosoknak. (Ide kívánkozik az a történet, ami a cikk írójával esett meg. Egy szombat délután elszoruló szívvel nézte a Kazinczy utcán baktató tacskós nénikét, arra gondolva, hogy milyen idegenül érezheti magát már itt. Aznap este viszontlátta a nénit tacskóstul a Szimpla pultjánál a csapossal jóízűt diskurálva.)
Böcskei Balázs szerint sajátos politikai kapitalizmus végterméke a Bulinegyed, amelyet már rég nem a romkocsmák lényegét adó közösségi gondolkodás határoz meg, hanem gazdasági érdekek. A folyamat kulturálisan egyre inkább elértékteleníti a Belső-Erzsébetvárost, a szórakozni vágyó magyarok egy része számára pedig megfizethetetlen.
„Széttörik a város a fogyasztási térkép mentén, amelynek erős szociológiai hatásai is vannak. Csak a bizonyos kódokat ismerő, felső-középosztálybeli magyar fiatalok és középkorúak mennek be a Bulinegyedbe, a többiek a peremére szorulnak. Sorra nyílnak meg a Körúton az őket kiszolgáló, látványként sem szívderítő helyek – mondja Böcskei Balázs. – Odabent 650 forint egy korsó sör, a széleken 290.”
Turisták bárhol
A 650-es sör ráadásul csak nekünk magas ár, mára lényegében bármelyik turistának kifejezetten olcsó itt szórakozni. „Olyanok is jönnek jellemzően a fapados járatokkal, akikre nem feltétlenül vágyik egy város. A diszkontárú szórakozás kispénzű látogatókat csábít ide, amely bár nyilván jelentős összköltést generál, de az általuk itthagyott pénz egy jelentős része a szürke zónában landol” – mondja dr. Forman Balázs, a Budapesti Corvinus Egyetem docense. Az Airbnb-n keresztül kiadott szobák 40 százaléka után nem fizetnek adót, a megvidámodott angol ritkán kap bizonylatot a pultnál és a riksás sem gyakran nyúl a számlatömbért.
A szórakozónegyeddel kapcsolatos ellenérzések legtöbbje abból ered, hogy az itt mulatozó külföldi csoportok kulturálatlanul „használják” a várost. Minden megszólalónk egyetértett abban, hogy hatásosabbá kellene tenni a kerületrész rendvédelmét.
„Múlt hétvégén, amikor elindítottuk a nyári járőrszolgálatunkat, kint töltöttem pár órát a Kazinczy utca környékén, a hihetetlen tömeg ellenére semmilyen atrocitás nem történt – mondja Hutiray Gyula alpolgármester. – A legnagyobb rendészeti probléma a drogdílerek és prostituáltak, valamint futtatóik jelenléte. Ezek felszámolására a vendéglátóhelyeknek együttműködőbbeknek kellene lenniük és erősebb rendőri jelenlétre is szükség lenne. Amennyire tudjuk, segítjük őket, kamerákkal, zajmérési ügyelettel, egyéb eszközökkel. Próbáljuk minden tekintetben élhetővé tenni a kerületrészt. Jelentős forrást különítünk el például a napi takarításra. Ingatlanfejlesztéseket is tervezünk – de nem úgy, ahogy az elődeink. Összességében – mondja az alpolgármester –, az itt élők nem jártak rosszul a szórakozónegyed kialakulásával. A kerület bevételei nőttek, az ingatlanok felértékelődtek, sokan hasznosítják azokat – tény, hogy esténként nem sok fényt látni az ablakokban.”
Riadó?
A negyed, a város „kiüresedése” a legnagyobb veszély, amit a Vigalmi kialakulása magában hordoz Böcskei Balázs szerint.
„Ahogy idomulnak a vigalmi részek az igényekhez, úgy budapesttelenedik Budapest – fogalmaz. – Ezek az utcák bármelyik nyugati városban lehetnének. Így elveszítjük azokat az utazókat, akik az igazi Budapestre, a kelet-európai életérzésre kíváncsiak.”
„Rómában hasonló volt a helyzet, a turisták »felhígulása« miatt egyre csökkent az egy főre eső költések száma, akkor ők riadót fújtak. Egyfajta blokádot építettek Kelet-Európa felől azzal, hogy jelentősen megdrágítottáka vonatos elérést, illetve korlátozták a fapados légitársaságok tevékenységét” – mondja a turisztikai szakértő, hozzátéve, hogy azon kell dolgozni, hogy az ide érkező bulituristákat máshogy is megszólítsuk. Például napközbeni kulturális programokkal, amelyhez komoly marketingkampánynak kellene társulnia. Enélkül turisztikailag leértékelődhet a város és spirálba kerülhet: egyre kedvezőbb árúak akarunk majd lenni a többi partiváros között – most például Zágrábban mutatkoznak jelei hasonló és még olcsóbb bulinegyed kialakulásának – és egyre lejjebb kerül az igényszint. „És egyszer majd csak itt állunk a kiüresedett szórakozóhelyekkel teli utcákkal, amelyekben valódi fejlesztés évtizedek óta nem történt” – veti fel Forman Balázs. A turisztikai szakember szerint ugyanakkor még ennél is szomorúbb látványt képzelhetünk magunk elé, ha a Bulinegyed nem jött volna létre: „A 100 évvel ezelőtti panamák és a közelmúltbeliek között van egy lényeges különbség: akkor egy virágzó, fejlődő városból csippentették le a maguk hasznát az ingatlanspekulánsok. Budapest ezek mellett is tudott fejlődni. Ami Erzsébetvárosban történt, elpusztította volna a városrészt, ha nem jönnek létre a szórakozóhelyek. Ma üres, lerobbant házak állnának ott, Bronxot idézné a környezet. Ennél minden negatívumával is együtt is jobb, ami történt.”
50 ezer
ember fordul meg egy hétvégi
éjszakán a Vigalmi
negyedben. Ez megegyezik
a VII. kerület választópolgárainak
a számával.
670
vendéglátóhely működik
jelenleg a Erzsébetvárosban.
Idegenforgalmiadóbevételek
Erzsébetvárosban
2011-ben 202,5 millió
2015-ben 623,5 millió
Elmentünk, de visszajövünk
Zsuzsi és férje 17 évvel ezelőtt hónapokig kutattak leendő otthonuk után a Király utca környékén. Régi fotókon elevenedett meg számukra, hogy egykor milyen lehetett és hogy milyen lehetne a környék, „mintha éreztük volna, hogy milyen pezsgés lesz itt újra, de ami történt, túlnőtt az álmainkon” – idézi fel Zsuzsi. 15 éven át maradéktalanul boldogok voltak Dob utcai lakásukkal, különleges házban éltek, amely tele volt művészekkel, még saját együttese is volt a lakóknak. Oda született két gyerekük, fiuk a mai napig vágyakozik a Klauzál tér után. Az első évtizedben kifejezetten élvezték az ott kialakuló szórakozónegyedet, sőt ismerték a környék kocsmárosait és törzsvendégeit.
„Mára némileg kicserélődtek az arcok, nem mindig volt jó érzés kilépni a kapun” – mondja Zsuzsi, hozzátéve, hogy a zaj sosem zavarta őket. Inkább a sok pisi és hogy egyáltalán nem lehet ma már parkolóhelyet találni a környéken, a közértekben pedig nagyobb az energiaital-választék, mint a joghurtfelhozatal.
Két éve a költözés mellett döntöttek, lakásukat azóta kiadják, de az a tervük, hogy ha a gyerekek felnőnek, visszaköltöznek. Hogy újra élvezzék a pezsgést.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
