Öt év alatt 40 százalékkal nőtt az idősek sérelmére elkövetett lopások és rablások száma, míg a trükkös kifosztásoké megháromszorozódott – annak ellenére is, hogy a Btk. szigorúbban bünteti a 60 év felettiek elleni bűncselekményeket. Túl könnyű célpontok: magányos életmódjuk, rossz egészségi állapotuk és szűkös anyagi lehetőségeik miatt kevésbé tudnak védekezni.
Mit tegyek, ha rám támadnak? Elmúltam már 62, nem vagyok egy izompacsirta és a gimiben verekedtem utoljára. A Google hamar kideríti: nyugdíjasokat is képeznek önvédelemre. Egy VIII. kerületi termet választok; Fürtös János, az onvedelemoktatas. hu instruktora több mint 30 éve foglalkozik küzdősportokkal, harcművészettel és többszörös mester.
Míg átöltözünk, megtudom tőle: az első edzésen alapokat tanítanak. Hogyan kell kitérni, kikeveredni a konfliktusból, és ha már ért támadás, akkor arra is adnak megoldást. Ez segít a gátlást oldani. Milyen harcművészeti ág ez? „Önvédelem”; minden helyzetben a leghatásosabb technikát kell alkalmazni. Van benne judo, ju jitsu, aikido, karate, birkózás, ökölvívás is; ütés, rúgás, dobás, ízületi csavarás, feszítés és fájdalmas idegpont-nyomás. A lényeg, hogy az ellenfél figyelmét eltereljük, egyensúlyát kibillentsük.
A mai csapatban lehetünk vagy húszan, amúgy félszázan vannak, közülük öten 60 felett járnak, zömük nő. Gongszó, rövid meditáció után háromnegyed órás bemelegítés jön. Futás, ugrásokkal, lehajolva, irányváltásokkal, kúszás hason, háton és gyors kis fekvőtámaszokkal is, úgy, hogy közben a lábujjunkkal lökjük magunkat előre. Szakad rólam a verejték. A páros gyakorlatokhoz a másik instruktor, Kovács Ildikó engem választ. Megdolgoztat. Hanyatt fekve páros lábkörzésből van a legkevesebb: 20. A gyertya és a lábcserés fölpattanás a földről már nem megy. Kilóg a nyelvem. Az esést is gyakoroljuk. Ildikó elmagyarázza: azért kell leszegni a fejemet, hogy ne üssem be, és azért kell közben egy nagyot a földre ütnöm, hogy tompítsam az esés erejét. Ájultan, törött csonttal nem lehet védekezni.
Új párt kapok. A nálam 6 évvel fiatalabb, filigrán Emmi térdel szemközt. A feladat: birkózni, földre vinni az ellenfelet, akinek ki kell szabadulnia a szorításból. Volt már lágyabb ölelésben is részem. Emmi maga felé rántja a bal vállamat, meglöki a jobbat, azután csak fekszem, ő meg rajtam, karja a nyakam körül és moccanni sem bírok. Erikánál 12 évvel vagyok öregebb, s bár neki ez még csak a harmadik edzése, lealáz ő is. A 69 éves Mária következik. Ő a legkeményebb, jó nagyot nyekkenek és jön a satu. Romokban a férfiúi büszkeségem.
„Pofozkodjunk és hárítsuk az ütést! Erőből!” No, most talán törleszthetek – gondolom. Rosszul. Ahányszor ütésre emelem a kezem, Mária arrafelé fordul, maga elé tartja a két kézélét – és nekem fáj. Minél erősebbet ütök, annál jobban. Működik ez fordítva is: ő sem tud felképelni. „Ellentámadás!” – vezényel Ildikó, és azon kapom magam: az egyik karomat Mária átfogta, közben megingatta az egyensúlyomat, a másik keze az arcomon, nyom lefelé és már zuhanok is hátra. Ösztönösen homorítok, és – jaj a tarkóm! Pedig mondták: eséskor szegjem le a fejem!
János, a mester félrehív és egy gumiból öntött fejet nyom a kezembe. A fej hátsó fele lyukas és belül van a fogantyúja. Megmutatja rajta, mi történt velem. „Egyik kezeddel lefogod a támadó karját, a másik tenyérpárnájával állcsúcson ütöd a támadót, ettől a feje hátrabillen és elveszti az egyensúlyát. Az arcára tenyerelsz, lenyomod, és már a földön is van”. Gyakoroljuk ezt pár percig, azután felszólít: most próbáld ki velem! És hiába nehezebb nálam 35 kilóval a mester, kifekszik, ahogyan kell.
Már vetném is rá magam, amikor megállít: „Futás! Nem a támadó megverése a cél, hanem hogy kimenekülj a helyzetből. Mire feltápászkodik, akkora előnyre teszel szert, hogy nem ér utol.” Már csak a lazítás, nyújtás maradt hátra. Gong, meditáció és köszönet a gyakorlásért. Legyőzőimmel, Máriával és Emmivel váltok még pár szót. Mindketten egy éve járnak edzésre, hetente kétszer. Sabjányi Mária nyugdíjas, a gyerekei már nagyok. Ő akkor jelentkezett a csapatba, amikor megölték a pécsi pszichológusnőt, Bándy Katát. „Sok volt a támadás ott is ahol élek, a XIV. kerületben. Hál’ istennek én eddig megúsztam, de tartok tőle. Ha sor kerülne rá, már tudom, mit tegyek”. Szatrán Emília viszont áldozat lett, azért jött önvédelmet tanulni: „Hazafelé menet épp zenét hallgattam, amikor valaki egy rántással kitépte az aranyláncot a nyakamból, és mire megfordultam elfutott. Azóta nem hordok láncot és önvédelmet tanulok.”
Másnap mozdulni is alig tudok az izomláztól, de sajgó tagokkal is az jár a fejemben: ha valaki meg akar pofozni, magára vessen! Lefogom a karját, állcsúcson vágom, a képébe nyúlok és lenyomom, mint rekorddisznó a mázsálómérleget. Aztán futás!
Unokatrükkel lopnak
Éva mamát meglopták. Méghozzá imádott unokája, Pisti hangjával visszaélve! „Itthon, a vonalas telefonomon hívott fel valaki. Izgatottan hadarta: nagy bajban van, sürgős az ügy, eljönni sem tud, de fizetnie kell, hogy »kiváltsa magát«. Félmillió forintot követlenek tőle. Elküldi a barátját, Robit, neki adjam majd oda ami van pénzem, meg az ékszereimet.” Éva mama fájós lába ellenére is rohant a bankba, hogy megmentse az unokáját. Jött Robi. Illően bemutatkozott, mondta, hogy Pisti küldte és nagyon siet, mert alig fél órája maradt, hogy átadja a pénzt meg az ékszereket. Az ajtóban várt, míg meg nem kapta. Nem hagyott nyomokat. Utóbb a rendőrségen az is kiderült: sorozatban követik el az ehhez hasonló bűncselekményeket.
A Budapesti Rendőr-főkapitányságon megerősítették: a módszert az argó „unokázásnak” hívja. A trükkös tolvajok többnyire időseket szólítanak meg, leggyakrabban vásárcsarnokok, orvosi rendelők, zálogházak, bankok környékén, majd bizalmuk elnyerését követően és/ vagy figyelmük elterelése után követnek el sérelmükre bűncselekményt. A módszerek tárháza gyakorlatilag kimeríthetetlen. Gyakori, hogy a mosdó használatra, csőtörésre hivatkozva a lakásba kéredzkednek be; közüzemi szolgáltató munkatársainak, rendőrnek adják ki magukat; különböző szolgáltatásokat ajánló házaló ügynökökként, fakereskedőként, utcai árusokként, aláírásgyűjtőként keresik fel az időseket, az utcán csomagcipelésre ajánlkoznak, a sértett rég nem látott rokonainak állítják be magukat vagy éppen telefonon, egy rokonra hivatkozva kérnek azonnali anyagi segítséget. Az unokázás és a felderítetlenség magas számára utal az is, hogy a rendőrség nem akart pontos statisztikákat közölni.
A rendőrök azt javasolják, hogy senki ne osszon meg személyes adatokat idegenekkel, és ha telefonon szokatlan ajánlat, kérés érkezik „családtagtól vagy hivataltól”, minden esetben hívják vissza a másik felet és érdeklődjenek az elhangzottak valóságtartalmáról.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
