A romák a mindenkori hatalom játékszerei, de ez nem szükségszerű. A közmunka nem vezet sehova, de egyelőre nincs más. Sürgősen meg kell oldani a cigányság politikai képviseletét, különben robbanhat a helyzet – mondja Setét Jenő, az egyik legismertebb roma polgárjogi aktivista.
– A miniszterelnök a minap Salgótarjánban azt mondta: a Magyarországon élő roma közösségnek vezetőre van szüksége. „Mindig is szükségük volt vezetőre, a jövőben is szükségük lesz rá. Minden általuk választott vezetővel keresem az együttműködés lehetőségét” – fogalmazott Orbán Viktor. Ez vajon azt jelenti, hogy – ha csak képletesen is, de talán – végre elengedte Farkas Flórián kezét?
– Lehet, hogy így van, de éppen így elképzelhető az ellenkezője is. Ez majd kiderül. Én magam is számtalanszor kritizálom Farkas Flóriánt, de bármi legyen is a véleményünk róla vagy a Lungo Dromról, az is tény, hogy ők – persze rengeteg pénzzel és munkával – megszervezték magukat, és a Lungo Drom egymaga több szavazatot kapott, mint az összes többi cigány szervezet együttvéve. Szomorú, de az úgynevezett progresszív roma politikusok valahogy elfelejtették kiépíteni ezt a bázist. Valószínűleg úgy gondolták, hogy a személyes respektjük elegendő lesz egy választási küzdelemben. Az élet többször bizonyította már, hogy ez nem így van. Ugyanakkor a miniszterelnök úrnak tudnia kellene, hogy ő a roma magyarok miniszterelnöke is, nem beszélhet rólunk úgy, mint annak idején az amerikai elnökök az indián törzsi vezetőkről.
– A romáknak egyre inkább szükségük volna politikai képviseletre, mert a nagy pártok vagy nem akarják, vagy képtelenek megoldani ezt a feladatot. Egyesek szerint itt volna az idő egy valóban működőképes cigánypárt alapítására. Egyetért ezzel?
– Ha elfogadjuk, hogy a népesség minimum öt százalékát a romák teszik ki, akkor is legalább 10 roma identitású képviselőnek kellene ülnie a parlamentben. Most a két nagy pártnak van egy-egy embere, és ezzel a kérdés le van tudva a maguk részéről. Azt gondolom, van létjogosultsága egy etnikai alapú pártnak, de valódi esélye nincs. Még a jelentős létszámú roma közösségek sem tudnak mandátumot szerezni helyi szinten. Ebben van egy politikai szocializációs defektus, tudniillik a romák az elmúlt húsz-huszonöt évben úgy gondolták, hogy számukra a politizálás egyetlen terepe a kisebbségi önkormányzati rendszer. Ezért nem fordították a figyelmüket a települési önkormányzatokra.
– Nehezebb a roma embereket mozgósítani a választásokon?
– Megvizsgáltam a 2014-es választási adatokat. Elsősorban a 10 legnagyobb roma közösség és a 133 roma többségű település számait figyeltem. Meglepő módon az jött ki, hogy a romák választási hajlandósága csak néhány százalékkal marad el a nem roma többség választási hajlandóságától. Ezzel megdőlt az a tétel, hogy nem érdemes a romákat bevonni a politikába, mert úgysem szavaznak. Sőt! Míg a parlamenti választáson ez a szám 55 százalék volt (szemben a többségi társadalom 60 százalékával), addig a települési önkormányzati választásokon már 70!
– A pártvezetők minden választás előtt arról panaszkodnak, hogy helyi cigány vezetők kétezer forintért árulják a szavazatokat. Ez nem éppen azt jelenti, hogy a romák szeretnének politizálni, csak nem hagyják őket.
– Ez valóban komoly probléma, de két dolgot tennék hozzá. Egyrészt súlyos mulasztás, hogy a romatelepekre a nagy pártok politikusai egyszerűen nem mennek ki. Megelégednek azzal, hogy egy-egy helyi roma „erős ember” – sokszor csekély pénzért vagy élelmiszerért cserébe – megígéri a roma közösség támogatását. Csak csendben jegyzem meg, hogy ugyanezek a politikusok nagyon csodálkoznak, amikor valami extrémista párt képviselője meg kimegy, és valódi szavazatokat szerez. Mindenhol vannak szélhámosok, és van, hogy ezek az emberek valóban szállítják a beígért szavazatokat a kétezer forintért vagy zsák krumpliért. Másrészt viszont az a roma ember, aki most is ugyanabban a szegregátumban él, ahol 1989 előtt, úgy éli meg ezt az egész helyzetet, hogy már hetedszer jönnek oda hozzá a politikusok, hogy ha rá szavaznak, jobb lesz nekik. Sok száz olyan cigánytelep van, ahol mindig megígérték, de egyetlen centi aszfaltút sem épült. Ha engem hatszor becsaptak volna, és a hetedik alkalommal odajön valaki, és azt mondja, ad kétezer forintot, csak szavazzak rá, biztos elvenném a pénzt, mert tudnám, hogy ha több nem is, legalább ennyi hasznom lesz a politikából. Én személy szerint nagyon szeretném, ha ez a folyamat megállna, és a roma szavazatokért éppúgy kellene versenyezniük a pártoknak, mint a nem romákért.
– A szavazatszerzés másik eszköze a közmunka. Számos településen ez az egyetlen jövedelemforrás, és a helyi vezetők sokszor visszaélnek ezzel. Ez szükségképpen van így?
– A közmunka, legalábbis ahogy a legtöbb helyen csinálják, a rabszolgaság egyik formája és annak, aki osztja, hatalmas előnyt jelent a helyi politikában, mondván, ha nem szavazol rám, még az unokatestvérednek is ugrik a melója. A közmunka nem lehet hosszú távú megoldás, de addig, amíg a legszegényebb régiókban és a legszegényebb közösségek számára ez az egyetlen pénzforrás, felelős politikus nem mondhatja azt, hogy csökkentsék a közmunkaprogramra szánt pénzt. A valódi megoldás az volna, ha lenne átvezetés a közmunkából a versenyszférába, de amíg nincs, addig erről nem mondhat le a cigányság.
– Ön hogyan értelmezi a miniszterelnök legutóbbi kijelentését, amelyben a feltétel nélküli alapjövedelem bevezetését a „bonyolult etnikai viszonyok” miatt nem tartja időszerűnek?
– Aggasztónak tartom, hogy felelős politikusok egyre gyakrabban hangoztatnak ilyen sértő és igazságtalan nézeteket. Az egyik mélypont az volt, mikor például a kormányfő azt mondta a menekültválság idején, hogy Európa örüljön, amiért nem osztottuk szét közöttük a romáinkat. Mi a magyar politikai nemzet részeként tekintünk önmagunkra, függetlenül a többségi nemzet véleményétől. Nekünk ugyanolyan fontos a magyar identitásunk is, mint a cigány, és magyarként s cigányként szeretnénk mindenkivel egyenlőnek lenni. Egyre ‚rosszabbul érezzük magunkat: a 90-es években a roma identitásunkért küzdöttünk. Most meg a magyar identitásunkért kell küzdenünk, miközben folytatódik a kitaszításunk abból a nemzetből, amelyhez tartozunk.
– Elképzelhetőnek tartja-e, hogy a roma közösség megelégeli ezt az állapotot, és egyszerűen fellázad, mint tette azt néhány környező országban?
– Már voltak helyi szintű éhséglázadások, amikor az önkormányzat nem tudta kifizetni a szociális ellátást, vagy elfogyott a közmunka Szendrőn vagy Tiszavasváriban.
Csak ezekről hallgatott a média. A közmunkarendszer kiszélesítése nem a közjó érdekében történt, hanem hogy a társadalmi robbanás megelőzhető legyen. Amikor tavaly szó volt a közmunkára szánt keret csökkentéséről, a települési vezetők rémülten hívogatták a központot: ha csökken a pénz, akkor itt robbanás lesz – mondták. Én azonban az elmúlt néhány évben azt láttam, hogy valódi társadalmi mozgások csak a szegénységi küszöb fölött, a középosztályban vagy a fölött vannak. Tűzoltók, rendvédelmiek, tanárok, egészségügyiek, diákok és a netadós tüntetés. Ezeknek volt valódi társadalmi visszhangjuk.
Az ez alatt elhelyezkedők nem tudtak ilyen társadalmi mozgást generálni vagy tömegesen kivívni a többség érdeklődését. Nehéz is volna elvárni a legszegényebbektől, a leginkább kiszolgáltatottaktól, hogy a túlélésért folytatott mindennapi küzdelmeik mellett megszervezzék magukat, és utcára vonuljanak. A mindenkori hatalom érdeke errefelé az, hogy minél kisebb legyen az állampolgári öntudat és a kiművelt emberfő. Ha kérdezik, én mindig azt mondom, hogy mi ezért dolgozunk.
Setét Jenő
civil polgárjogi aktivista. 2011-ben szerzett ismertséget azzal, hogy a népszámlálás előtt arra ösztökélte a romákat, minél többen vallják magukat cigánynak. 1972-ben született Sárospatakon. Szobafestőnek tanult, de ezt a szakmáját sosem gyakorolta. Dolgozott viszont szociális munkásként. A Phralipe roma szervezet alapító tagja, az Ide tartozunk – Roma Közösségi Hálózat létrehozója. Roma Polgárjogi Díjjal, Solt Ottilia-díjjal, Emberi Jogi Emlékplakettel, Fekete Párducdíjjal is kitüntették. Öt éve szervezte meg a Roma Büszkeség Napját. A kezdetben néhány tucat felvonulóból álló csoport mára többezressé duzzadt. Nős, két lánya van.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!