A szerdai polgári engedetlenségi akció sikerességét nehéz megítélni.
- A legjobb iskolák tanárai és tanulói kivonultak az utcára, de a félelem sokakat az intézményekben tartott.
- Három különböző akció formálódik a folytatásban, kérdés, hogy a szakszervezeteknek sikerül-e együtt haladni a civilekkel.
A tiltakozók látványos sikerként, a kormánypártiak csúfos kudarcként értékelik a szerdai tanári polgári engedetlenséget, amelynek során reggel 8 és 9 óra között az ország számos iskolája elé álltak ki pedagógusok mellett szülők és diákok, hogy így tiltakozzanak a kormány oktatáspolitikája ellen, és próbálják kikényszeríteni, hogy tárgyaljanak a civilekkel.
Lázár János például szokásos csütörtöki kormányinfóján arról beszélt, nem becsülik le a demonstrálók véleményét annak ellenére, hogy 3200 iskolából 100-ben volt tiltakozás. Ő ebből arra következtetett, hogy az iskolákban tanító, dolgozó és tanuló emberek fontosabbnak tartják a tárgyalást, mint a hasonló akciókat.
Ezzel szemben a Tanítanék Mozgalom képviselői szerint az akció sikeres volt, mert hasonló és ilyen erejű megmozdulásra Magyarországon még nem volt példa. Az ő adataik egészen mást mutatnak a tiltakozók számáról, hozzájuk ugyanis több mint 320 iskolából érkezett visszajelzés valamilyen akcióról. Mintegy 200 intézmény arról is küldött beszámolót, hogy mennyien vettek részt náluk a tiltakozásokban, eszerint 9500 ember biztosan utcára vonult 30-án reggel, de ha a többi, részletes adatot nem küldő iskolát is számba vesszük, ennél biztosan magasabb volt az elégedetlenségüket ilyen módon kifejezők száma.
Valóban nehéz eldönteni, hogy ebben a helyzetben mit lehet sikernek értékelni, hiszen tudható: a tanárok jelentős része elégedetlen az iskolai állapotokkal, mégis nem kevés bátorságra volt szükség ahhoz, hogy részt vegyenek a polgári engedetlenségi akcióban. A szervezők már előzetesen is hangsúlyozták, mivel nincs a kezükben más eszköz, az akció lényege éppen a lelkiismereti okokból történő törvénysértés, amelynek akár következményei is lehetnek.
És bár lehetett sejteni, hogy a kormány és a KLIK-vezetők nem lőnek akkora öngólt, hogy keményen megtorolják a tanárokon a kihagyott órát, sokan mégis félve mennek szembe a rendszerrel, amelyben mindenkinek ugyanaz a munkáltatója, vagyis nincs hová továbbállni. Így a szerdai akcióban azon iskolák tanárai tudtak a legbátrabban részt venni, ahol a közeg, az igazgató is támogató volt. Így pedig már egyáltalán nem tűnik kevésnek a 320 résztvevő intézmény, különösen azért nem, mert az ország 10 legjobb gimnáziuma mind részt vett a tiltakozásban.
Egy kevésbé kockázatos törvényes sztrájk esetében a csatlakozó intézmények és pedagógusok száma ennek feltehetően a többszöröse lenne.
A helyzetet az is jól jellemzi, hogy bár a kormányzat a „diákok politikai akciókba való bevonását” rosszalló nyilatkozatokon túl nem gördített különösebb akadályt a polgári engedetlenség útjába, mégis voltak olyan iskolaigazgatók, akik erővel tartották vissza a tanárokat és diákokat. Az evangélikus egyházhoz tartozó Fasori Gimnáziumban, ahol Balog Zoltán miniszter is fel szokott tűnni rendezvényeken, például az igazgató az irodájába hívatta azt a három (18 év feletti) diákot, akik az iskola előtt szolidaritást vállaltak a többi demonstrálóval.
Egyikük, Lebanov Barbara az Eduline-nak nyilatkozva azt mondta, Hajdó Ákos igazgató nem értette, hogy „miért fáj nekik” az iskolák államosítása, mikor ők egyházi intézménybe járnak. Erre a diák felvilágosította a szolidaritás fogalmáról. A Márvány utcai Budai Középiskola előtt pedig hiába gyülekezett a szülőkből, civilekből és tanárokból álló tömeg, az igazgató úgy döntött, hogy nem engedi ki a csatlakozni kívánó diákokat az iskola elé. Ez nem volt teljesen szokatlan, sok iskola (elkerülendő a kormányzat fentebb is említett vádját) választotta azt, hogy a diákokat nem vonja be a tiltakozásba, de máshonnan olyasmiről nem lehetett hallani, hogy konkrétan megakadályozták volna őket abban, hogy az épület elé menjenek.
A Tanítanék Mozgalom továbbra is tárgyalni akar, képviselőjük, Törley Katalin péntek délben bejelentette: április 12-én 10 órakor várják a kormány döntéshozó képviselőit a fővárosi MÚOSZ-székházban. Ha ekkor sikerülne egyezségre jutniuk, még lenne esély a tankönyvrendelés előtt rendezni a helyzetet, hogy szeptembertől már több könyv közül választhassanak a tanárok. Bár a „meghívásra” lapzártánkig nem válaszoltak, az eddigi kommunikációból úgy tűnik, a kormány továbbra is csak az általa összeválogatott Köznevelési Kerekasztalon hajlandó bárkivel beszélni.
Amennyiben a tárgyalás nem valósul meg, a mozgalom április 15-re 13-tól 15 óráig újabb polgári engedetlenségi mozgalmat hirdet, már a szakszervezeti akciószövetség támogatásával. Ugyanerre a napra a Mendrey László vezette Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete figyelmeztető sztrájkot jelentett be, amennyiben sikerül megállapodni az elégséges szolgáltatásról.
Bizonytalan, hogy a civil mozgalom milyen eredményeket érhet el az akciókkal, de komoly fegyvertény, hogy minden eddiginél szélesebb szakszervezeti összefogást sikerült maguk mögé állítaniuk.
A Tanítanék Mozgalomhoz csatlakozott a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ), a Magyar Szakszervezeti Szövetség (MASZSZ), a Szakszervezetek Együttműködési Fóruma (SZEF), a Vasutasok Szakszervezete (VSZ), a Magyar Vegyipari, Energiaipari és Rokon Szakmákban Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége (VDSZ), az Egyesült Villamosenergia-ipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége (EVDSZ), a Közművelődési és Közgyűjteményi Dolgozók Szakszervezete (KKDSZ), a Távközlési Szakszervezet, valamint a Szociális Ágazatban Dolgozók Szakszervezete (SZÁD) is.
Összekötnék a szereplőket
Már 2013-ban készült egy felmérés a közoktatás állapotáról, illetve arról, hogyan élik meg a pedagógusok az egyre csökkenő autonómiát és a rendszer ész nélküli átszabását. A felmérés eredményeit a kutatók nyilvánosan szerették volna ismertetni, de az előadás végül elmaradt. A vizsgálatban részt vevő pedagógusok maguk kérték, hogy ne hozzák nyilvánosságra az aggasztó adatokat. Ezt Csákó Mihály oktatásszociológus mesélte az iskolai tiltakozás estéjén rendezett beszélgetésen. A fórumon, amelyet a Magyar Alternatíva (röviden MALTER) nevű, frissen alakult diákszervezet rendezett, nemcsak arra keresték a választ, hogy mi lesz most, hanem arra is, hogyan jutottunk idáig. A szervezetet különböző világnézetű, de önmagukat egyformán komolyan vevő fiatalok alapították. Főleg politológus hallgatók, akik azt szeretnék, hogy apolitikus kortársaik tömegéből „határozott, döntésképes választói réteg váljon”. A Merre tovább közoktatás, avagy a nemzeti lyukasóra hatása című beszélgetésen az oktatáskutató Radó Péter elmondta, hogy az oktatás szereplői – bár saját bőrükön érezték a helyzet komolyságát – „bambán tűrték” mindazt, ami velük történt. „Hiszen ki ne szeretné, hogy »gondoskodjanak« róla, ahogy azt Hoffmann Rózsa ígérte az iskoláknak?” – tette fel a kérdést Tollner László, a budaörsi Illyés Gimnázium tanára. Hogy lehet-e sikeres ez a mostani tiltakozás, arról megoszlottak a vélemények. Tollner tanár úr a szolidaritás erejében bízik. „Nálunk a 18 éven aluli diákok csak szülői hozzájárulással vehettek részt az egy órás tiltakozáson – mesélte. – Egy szülő azt írta be a fia az ellenőrzőjébe, hogy a gyerek éppen 30-án tölti be a tizennyolcat, és szeretné, ha ez lenne az ő ajándéka. Hogy maga döntsön arról, akar-e tiltakozni, vagy nem.” Csákó szerint a kormány csak akkor fog érdemben tárgyalni a pedagógusokkal, ha már kitalálták, hogyan ülhetnek le úgy velük, hogy ne kelljen érdemben tárgyalniuk. Radó Péter az eróziót és az egyelőre sikeresnek tűnő megosztási kísérleteket tartja kulcsfontosságúnak. Hogy kitartanak-e a frissen alakult civil szervezetek addig, amíg a kormánynak már nem lesz hová hátrálnia.
K. P.
Hatvan kis KLIK formálódik
Pénteken tartották meg a Balog Zolán által meghirdetett országos igazgatói konferenciát, amelyen a miniszter arról beszélt, hogy a KLIK helyett hatvan olyan szervezetet hoznának létre, amelyek rendelkeznek önálló jogi személyiséggel, önálló költségvetéssel. Az erről szóló javaslatot hamarosan a kormány elé terjesztik. Szerinte így az igazgatók közvetlenül tudnák elérni azokat a szervezeteket, ahol a döntések megszületnek. A miniszter szerint el kell jutni odáig, hogy az igazgatók valódi felelős vezetők, irányítók tudjanak lenni, és ez ügyben már jelentős előrelépések történtek. Azt is bejelentette, hogy a köznevelés irányítói újabb „országjárásra” indulnak, hogy ott beszélgessenek az igazgatókkal.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!