A vezér lenéz - Forgács József a primitív Fidesz-propagandáról és a termékeny talajról

– Mit gondol vagy inkább tud a magyar emberekről Orbán Viktor, amikor hadat üzen nemcsak a nyugati világnak, de lassan a józan észnek is?

– Egy ország és a benne élők történelme, kultúrája határozza meg a nemzettudatot, amelynek egyik lényeges eleme, hogy miként interpretáljuk a világot és hogyan látjuk magunkat. A magyar nemzeti identitás sok szempontból alapjában sérült és problémás, amelynek okai mélyen gyökereznek. A magyar történelem évszázadok óta a kudarcok, vereségek, levert forradalmak története. A kudarcokhoz egy tipikus narratíva járul, amelyet minden szociálpszichológiai kutatás szerint az áldozatmentalitás, lemondás, önsajnálat, mások hibáztatása és a felelősségvállalás hiánya jellemez. Ezt kompenzálja a gyakran nagyzoló, irreális és romantizált nemzetkép, amelyik a magyarok világverő szerepét vizionálja. Jellemzőek például a hivatalosan szelektált „hungarikumok”. Nincs még egy ország, ahol a pozitív nemzeti identitást ilyen átlátszó módon kellene támogatni, és ahol egy hivatalos bizottság dönti el, hogy mire kellene büszkének lenni – például kolbászra meg szalámira, mintha az máshol nem lenne. Úgy tűnik, a magyar nemzettudatnak mankókra van szüksége az önbecsülés fenntartásához. A Fidesz kommunikációja az elmúlt öt évben erre a sérült, önsajnáló nemzeti identitásra, az ellenségkeresésre és a mások hibáztatására játszott rá, nagyon demagóg módon. Hogy ez eddig sikerült, az azzal is magyarázható, hogy Magyarországon sajnos nem létezik jelentős számú, autonóm módon gondolkodó, felvilágosult polgárság, amely átlátna ezen. Egyébként, amikor Orbán „polgárságról” beszél, ez számára valami egészen mást jelent. A rendszertől függő klientúra kialakításán dolgozik, de ez nem polgárság. A polgárt éppen az önálló gondolkodás, a saját erőből elért siker és a független magatartás jellemzi.

– Mennyiben javíthatja egy vesztes nemzet önbecsülését, ha a legszerencsétlenebbeket démonizálja? Miközben menekültek holttestének százait sodorja a víz partra Lampedusánál, mi arról konzultálunk a kormánnyal, hogy terroristák-e ezek a menedékkérők.

– Mivel az összes környező ország közül kimutathatóan nálunk a legerősebb az idegenellenesség, az etnocentrizmus, a bizalmatlanság, az ilyen félrevezető és hazug kommunikáció egy ideig működhet. A legmeglepőbb, hogy a miniszterelnök úgy gondolja, a követői annyira korlátoltak, hogy még a „nemzeti konzultáció” átlátszóan hazug manipulációs szándékát sem veszik észre. A nemzeti konzultációnak már a neve is hazug. Nem nemzeti, hanem pártpolitikai propaganda közpénzen, és nem konzultáció, mert mint közvélemény-kutatás teljesen használhatatlan. Egy első éves hallgatóm megbukna, ha ilyen kérdőívet állítana elő, mert ez a közvélemény-kutatásnak semmilyen kritériumát nem elégíti ki. Talán ez lesz az a pont, amikor a megmaradt Fidesz-hívők is lassan rájönnek, hogy becsapják őket, és a vezérük egyszerűen lenézi őket.

– Nincs meg a veszélye annak, hogy az érzelmekre ható politikai kommunikációt a baloldal is kénytelen lesz magáévá tenni, az üzeneteket leegyszerűsíteni és agresszívan közvetíteni? Ilyen „zajban” lehet értelmesen és értelmeset beszélni?

– Szerintem valahol máshol kell keresnie a baloldalnak az utat az emberekhez. Magyarországon óriási igény van a hazafiságra, a nemzeti büszkeségre éppen a sérült nemzeti identitás miatt, és ezt meg lehetne szólítani elfogadható módon is. Számomra érthetetlen, hogy az ellenzék teljesen átengedte a hazafiságot a jobboldalnak, meg sem mernek szólalni ez ügyben. Pedig el tudok képzelni olyan hazafias, nemzeti kommunikációt az ellenzéktől, amelyik Orbánnal ellentétben a valós történelmi értékeinket hangsúlyozza. Arra lehetne büszkének lenni, hogy Magyarország ezer éve egy asszimilatív, más népeket befogadó, beolvasztó kultúra, és a magyarság kulturális ereje nagyrészt onnan származik, hogy számos kisebbség beolvadt a magyarságba, magyarnak vallotta magát. Petőfi Sándorban egy csepp magyar vér sem volt, de magyar akart lenni és magyar lett, és ez igaz a történelmünk számos nagy alakjára is. A Fidesz a kirekesztő, megosztó, másokban ellenséget látó politikát hangsúlyozza, pedig ezeréves történelmünk éppen az ellenkezőjéről szól, a befogadás és az asszimiláció sikereiről és túlélő erejéről.

– Nem csak az „idegenekkel”, egymással sem vagyunk szolidárisak. A pedagógus a nővérrel, a devizahiteles a diákkal. Ez a széthúzás is a magyar néplélekkel hozható összefüggésbe, illetve ez is ki- és felhasználható?

– Az egymást váltó diktatúrák egyik tipikus jellemzője, hogy azt várjak el az állampolgártól, ne vegyen részt a közügyekben és ne mutasson csoportos szolidaritást. Ennek erős kulturális tradíciói is vannak Magyarországon, a Kádár-rendszerben is így volt. Ezt „szoktuk meg”, a szolidaritás hiánya sajnos jellemző Magyarországon. Egy reprezentatív országos felmérésünk eredményei azt mutatják, hogy a magyarok a világot alapvetően igazságtalannak látják, meggyőződésük, hogy a közéletben nem érdemes részt venni, az embernek nincs ráhatása a világ dolgaira, és így a másokat ért szerencsétlenségeket sem tekintik a saját ügyüknek.

– Ha sem a nyugati emberekhez nincs közünk, sem a saját honfitársaink nem érdekelnek, érdemes a keményen dolgozó kínai kisemberek felé nyitnunk?

– Az úgynevezett keleti nyitás egy teljesen demagóg és eleve sikertelenségre ítélt elképzelés. Már a Horthy-időszakban is élt egy hasonló, romantizált turáni nacionalizmus, és most mintha ez folytatódna. Ennek semmiféle történelmi alapja nincs, és persze nincs valós keleti alternatíva sem. A keletiek is úgy szeretnének élni, mint a nyugatiak, és a nyugati civilizáció által megteremtett gazdasági, szociális és politikai modelleket próbálják adaptálni. A nyugati liberális demokráciának és piacgazdaságnak egyszerűen nincs alternatívája, ezekben az országokban a legjobb élni, és a világ leggazdagabb és legbefolyásosabb országai mind ezt a modellt követik. Mellesleg a magyar emigránsok is mind Nyugatra és nem Keletre tartanak… Az Orbán által megnevezett keleti példaképeknek ráadásul semmi közük egymáshoz, badarság azt állítani, hogy náluk lenne a jövő. Úgy tűnik, hogy Orbán alapjában nem érti a nyugati világot, alábecsüli a nyugati demokrácia túlélő erejét és adaptációs képességét. Soha nem élt Nyugaton, idegen neki a demokrácia és a piacgazdaság gondolatvilága. Nemzeti tragédia, hogy egy ilyen félképzett ember, a kádári rendszer tipikus késői produktuma vezeti az országot, aki sajnos csak az autokráciát érti.

– És a harcot. Mintha csak abban tudná definiálni magát.

– Minden autoriter rendszernek, minden diktatórikus hajlamú embernek szüksége van ellenségekre, azok adnak neki kontúrt, teszik valakivé. A fasiszta és a kommunista periódus is arról szólt, hogy állandóan harcban álltunk. A tragédiát én abban látom, hogy Magyarországnak 500 éve most először nem kellene harcban állnia, végre csatlakozhattunk Nyugat-Európához, szabadon, autonóm módon fejlődhetnénk. És ahelyett, hogy ezt a történelmi lehetőséget kihasználnánk, Orbán éppen most fordul a Nyugat ellen, és így egy reménytelen zsákutcába vezeti az országot. Értékrendünkben is távolodunk a nyugati világtól, a közvetlen szomszédainktól is, mint ezt több Tárki-felmérés is kimutatta. A nemzeti konzultáció, a vita a halálbüntetésről nem más, mint figyelemelterelés a sokasodó botrányokról, a korrupcióról és az egyre átlátszóbb hazugságokról. Csak remélni lehet, hogy a szavazók nagy része végre felébred, és rájön, hogy mennyire becsapták őket.

– Milyen következményei lehetnek hosszú távon az orbáni világnak? Milyen lélektani örökséget hagyhatnak ránk ezek az évek?

– A gazdaságot fel lehet támasztani, az intézményrendszert meg lehet újítani pár év alatt, de a lélektani következményeit mindannak, ami az elmúlt években a magyar emberek tudatával történt, generációkon keresztül viseljük majd. Inotai András barátom ezt úgy fogalmazta meg: szellemi népirtás folyik most Magyarországon, és szerintem sok igazság van ebben. Az európai polgári kultúrától eleve nagyon elmaradott országban az orbáni kommunikáció ezeket a kisebbrendűségből, önbizalomhiányból származó érzéseket szítja, felkorbácsolja, és legitimálja a Nyugat-ellenességet, az idegengyűlöletet és az etnocentrizmust. A demokrácia feltételez egy bizonyos tudati állapotot és lélektani hozzáállást. Ahhoz, hogy a demokrácia jól működjön, szükséges a független, autonóm, racionális, önmagáért felelősséget vállalni tudó gondolkodás, és egy realitásokon alapuló nemzeti identitás. És ami most történik, az alapjaiban aláássa ennek a kifejlődésnek a lehetőségét. Mindez hallatlanul felelőtlen nemzetrombolás.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!