Pacalparadicsom – Cserna-Szabó és a gyomrok

1961-ben Gagarin megkerüli egy űrkabinban a Földet, a Tolna Megyei Néplap pedig közli a magyar konzervslágerlistát: „A budapesti, a nagykőrösi és a kecskeméti konzervgyárban készülő, tizenháromféle készételből 110 vagonnal kap a kereskedelem az év utolsó három hónapjában. Tapasztalat szerint a sertéspörköltet, valamint a belsőségételeket, a szalontüdőt és a pacalt kedvelik leginkább a fogyasztók.”

1963-ban (midőn a kádári hatalom általános közkegyelmet hirdet) Tersánszky Józsi Jenő a monorierdői Rétes csárdát jelöli meg a világ legjobb pacalpörköltjének lelőhelyeként (Író-olvasó találkozó). Az említett vendéglő ma is működik, és szerepel étlapján a pacalpörkölt.

1965-ben a Petőfi Népe című lap kifogásolja a „pacal” szót. Mert „ódon, elavult, kellemetlen mellékízű elnevezés”. Némi iróniával a „szaftos szeletkék” kifejezést javasolja a tárcista, „s máris ki az, aki nem kaccantja el magát, s nem jut eszébe üde rét, hamvas bárányfelhő?”. (A Bács-Kiskun megyei napilap szerzőjének további gasztronyelvújítási ötletei is voltak: sült tök helyett aranyálom, spenót helyett smaragd gyönyör vagy sóletbab helyett köztes gyöngye.)

1967-ben pedig már egyenesen ölni tudnánk a „szaftos szeletkékért”… Na jó, ölni azért nem, de rabolni: igen! Egy 17 éves szakmunkás „betört a sekrestyébe s ellopta a plébánia kasszáját… A pénzt egyébként főleg kedvenc ételére, a pacalpörköltre költötte, de 170 forintot azért a Szent Antal-perselybe is dobott – mint vallotta –, megbánása jeléül…”.

Ugyanebben az évben (nyakunkon az új gazdasági mechanizmus) a Heves Megyei Népújság eldicsekszik, hogy a Mezőgazdasági Kiállítás és Vásáron egy parádi szakács igazi gyöngyösi, mátrai specialitással kényeztette a nagyérdeműt: rántott pacallal (ami egyébként a gyöngyösi Kékes étterem 1968-os étlapján is szerepelt – a mátrai cigánypecsenye és a gyöngyösi húsleves mellett).

1968-ban a szovjet hadsereg és a Varsói Szerződés országainak csapatai (kivéve Romániát) lerohanják a reformútra lépett Csehszlovákiát, a Magyar Néphadsereg katonáinak tehát bőven van lehetősége tanulmányozni a cseh pacalt (ami ugye egy átmeneti műfaj: nem pörkölt, hanem leves, de nem fehér, mint általában a pacalleves, hanem paprikás-köményes, mint egy pörkölt; ha nagyon le akarnánk egyszerűsíteni az ügyet, azt mondanánk, a csehek pacallevese úgy aránylik a magyar pacalpörkölthöz, mint a gulyásleves egy sűrű gulyáshoz, gulyásegytálhoz: kicsit több a leve, más különbség nem nagyon vagyon).

Zelk Zoltán 1970-es tárcájában (Pacsirta a fán) egy budapesti „zenés éttermet” rajzol, s közben nem felejti el megjegyezni: „Mit esznek itt az emberek? Megmondhatom, mert azt is megfigyeltem: a legkelendőbb étel a pacalpörkölt s a kolozsvári töltött káposzta, de sokan kanalazzák, s persze bográcsból, a gulyást is.”

1976-ban a sajtó kérdésére a Jász-Nagykun Vendéglátó Vállalat első mesterszakácsa, a Nemzeti-Tallinn étterem konyhafőnöke, Kun Sándorné kijelenti, hogy a szolnokiak kedvenc étele egyértelműen a pacal (na jó, meg a máj). Kádár öt év alatt nyolcmilliárd dollár nyugati hitelt vett föl – telik hát zsíros falatokra.

És hogy miként nézett ki 1980-ban egy rendes pécsi bányásznap? A HungarHotels Minaret vendéglője erre a napra lampionokkal feldíszített Tárna vendéglővé alakult, és a csapból is a méltán népszerű pacal- és körömpörkölt ömlött – tudjuk meg a Dunántúli Napló cikkéből.

Miközben Ceaușescu Romániájában bevezetik a jegyrendszert, a budapesti Apostolok étterem étlapja igazi különlegességgel várja vendégeit 1981-ben: „Pacal Mágnás módra, tejszínes kukoricafőzelékkel”; a tatabányai Hotel Árpád pedig péntek esténként „Disco-estet” tart, kötelező vacsorával: barackpálesz, orosz hússaláta, serpenyős pacal (2 szelet kenyérrel) és képviselőfánk. Aki még ezek után is tud táncolni, azt csípje meg a Turul!

Az 1983-as BNV-n (Budapesti Nemzetközi Vásár) rekord születik: 9000 adag pacalt ad el a karcagi Birkacsárda (viszonyításul: birkapörköltből csak 7000 adag, babgulyásból pedig csupán 3500 fogyott).

Végül már akkora a kereslet, hogy a pacal – mint a kivehető ajtós NDK-turmixgép – hiánycikk lesz. „Ritka, de jóleső látvány, hogy egy múzeum bejáratánál tülekednek úgy az érdeklődők, ahogy közmegegyezés szerint a hentesnél illene, amikor friss pacal érkezett.” (1982) Vagy: „Közérdekű kérdések – feleletek. Mi az oka annak, hogy a közkedvelt mirelit pacal csak ritkán kapható? (Horváth Vince, Esztergom, Bottyán J. u.) – Terék János, a Magyar Hűtőipari Vállalat csepeli gyárának igazgatója: „Gyárunk ezt a terméket alapanyag hiánya miatt csak igen kis mennyiségben tudja gyártani. A húsipartól kevés nyers pacalt tudunk beszerezni. A kitermelhető és eladható pacal mennyisége a mindenkori szarvasmarhavágás darabszámától függ. Míg az állatok vágása évek óta állandó szinten van, addig a készítmény iránti igény a sokszorosára nőtt. A jövőben is csak annyi pacalpörköltet tudunk gyártani, amennyi alapanyagot a húsipartól kapunk.” (1983)

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!