Mihalovics Péter (29) Fidesz, Vágó Gábor (29) LMP, képviselők és Istvánffy András (31) a 4K! elnöke, ők a legújabb politikus nemzedék, a 1980 után születettek, az Y generáció. (A generációk jellemzőit lásd lejjebb.) Nemzedéküket akarják képviselni egy olyan parlamentben és elitben, ahol alig akad hely a számukra. Ritkák, mint a fehér holló, a képviselők mindössze 5,1 százalékát teszik ki. Összehasonlításként a Ratkó-gyerekek és az úgynevezett baby boomer, vagyis a Nagy Generáció majdnem 40 százalékot, a Ratkó-unokák és az X generáció 20 százalékot foglal el a magyar parlamentben. És ez nem pusztán korosztályos kérdés, nem csak arról van szó, hogy a politika az öregek műfaja, hiszen amikor annyi idősek voltak a most kormányzók, mint a mai Y-ok, a rendszerváltó parlamentnek 11 százaléka került ki közülük.

Így létszámuknak megfelelően az 1980 után születettek érdekérvényesítő képességük sem túl magas, amit a politikai döntések nap mint nap visszatükröznek. Az egyetemek támogatása például az elmúlt 4 évben reálértéken felére csökkent, miközben a 13. havi nyugdíj bevezetése a választások közeledtével újra napi rendre kerül.

Annak ellenére, hogy az Y-ok befolyása csekély, lemaradtak a gazdasági és társadalmi felemelkedés nagy korszakairól, a rendszerváltásról, a 90-es, és a 2000-es évek növekvő gazdaságáról, a munkaerőpiacon a generációk közötti harc mindennapos. Mintha az idősebbeknek félniük kellene, hogy az ifjú titánok letaszítják őket a trónról. Pedig erre statisztikailag alig van esély a következő években. Minden vezető pozícióra ma négyszer annyi Ratkó-gyerek és -unoka versenyez, mint Y generációs munkavállaló.

Akkor mégis, miért idegesítik ennyire a fiatalok az idősebbeket? Mi a magyarázata annak, hogy a tekintélyes amerikai Time magazin címlapon nevezi lustának és önimádónak az Y generációt? Miért születnek sorra a magyar és nemzetközi médiában a mamahotelben élőkről polemizáló írások? Tényleg ennyire megátalkodott ez a generáció? Ságvári Bence szociológus szerint nem erről van szó. Hiába lett a digitális világ az Y generáció és az utánuk jövők mindennapjainak része, bizonyos hagyományos alapértékek, mint az államhoz való viszony, az egyéni kezdeményezés fontossága, a vállalkozói hajlandóság és kockázatvállalás, vagy éppen ennek ellentéte, a biztonság iránti vágy tekintetében nincsenek jelentős különbségek Magyarországon a szülők és gyermekeik között.

Tari Annamária pszichológus, az Y generáció című könyv szerzője szerint a konfliktus oka inkább ott keresendő, hogy felborult az idősek és a fiatalok közötti hagyományos felállás, amikor az idősek számítottak a tudás egyedüli letéteményeseinek, akiktől a fiatalok tanulhatnak. Számos kérdésben ez ma már pont fordítva van, a fiatalok tanítják az idősebbeket, ami sokszor konfliktushoz vezet. Az X generációs (33–48 év) vagy idősebb munkatárs ezt úgy éli meg, hogy nem kapja meg a kellő tiszteletet, míg az Y generáció frusztrált, hogy képtelen érvényesülni. A legújabb szemlélet szerint sok munkahelyen ezért ma egyfajta mentori rendszerben a generációk közötti kölcsönös tanulásra helyezik a hangsúlyt.

Ugyanakkor az Y generációs munkavállalónak teljesen más fontos, mint a szüleinek volt. Ezt Toldi Gábor, a HVG HR Center igazgatója fogalmazza meg: a mai huszonévesek nem egyszerűen dolgozni szeretnének, hanem a munka élményét akarják megélni, pontosan úgy fogyasztani a munkát, mint bármi mást egy fogyasztói társadalomban. Nincs lényeges különbség aközött, ahogyan egy állásról, és mondjuk egy ruhamárkáról döntenek. Ezért aztán az elvárásaik is jóval meghaladják a magyar valóságot. Nem elég, hogy sok pénzt szeretnének, de ezért cserébe izgalmakat, önmegvalósítási lehetőséget, vonzó cégfilozófiát és sok szabadidőt követelnek. Ha ez nem sikerül, könnyedén, mondanak nemet és kivárnak, ami a külvilág szemében gyakran tűnhet rátartiságnak, érdekérvényesítő próbálkozásaik pedig agresszivitásnak. Mivel a munkahelyeken egzisztenciális kérdések forognak kockán, a hangnem is durvul, és az Y generációsok „dolgaival” szemben megszűnik a tolerancia.

Ennél egy fokkal nehezebben indokolható a politika és a nyilvánosság ellenségessége a generációval szemben, amely megnyilvánulásokat akár a fiatalok ellen indított politikai támadásnak, vagy generációs hatalmi csatározásnak is lehet értelmezni. Emlékezzünk Orbán Viktor (50) „romkocsmák félhomályában merengő állástalan diplomásaira” vagy Kövér László (54) legutolsó megnyilvánulására, amelyben a diáktüntetőkről nemes egyszerűséggel azt állítja, hogy azok kommunista vezetők gyerekei lennének.

A szembetűnő gazdasági és politikai erőfölényt látva kíváncsiak lettünk, kik azok, akik felveszik a versenyt a Ratkó-gyerekek és -unokák túlhatalmával, és politikai oldaltól függetlenül az Y generáció és az utána következők érdekeit képviselik. Ahhoz, hogy biztosak lehessünk benne, nem egy fiatalnak álcázott politikai veteránnal van dolgunk, ifjú politikusainkkal tesztet töltettünk ki értékeikről és munkavállalási preferenciáikról. A kérdéseink összeállításánál a Magyar Ifjúság 2012, a PWC (Price Waterhouse Coopers) könyvvizsgáló cég és Ságvári Bence friss európai kutatását használtuk. A cikk elején megnevezett politikuson kívül bejutott még a felmérésünkbe Gaal Gergő, ifjúságpolitikai szakértő, igazi Ratkó-unoka (36), a KDNP képviselője, az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség (IKSZ) elnöke.

Általánosságban elmondható, hogy nincs nagy különbség ma a baloldali 4K!-s, vagy egy fideszes, LMP-s, sőt egy KDNP-s Y generációs politikus között sem atekintetben, mit tartanak fontosnak egy munkahelyen. Mindannyian a munka értelmességét, az élményt, az élvezetességet emelték ki, míg az anyagiakat egész hátrasorolták a fontossági listán. Ez nagyjából megegyezik a PWC nagy nemzetközi kutatásának az eredményeivel, ahol a válaszadó 80- as születésűeknek mindössze 13%-a volt hajlandó az érdeklődési területén kívüli munkát vállalni.

Sőt, a fiatal politikusok ott is hagynák az állásukat, ha az összeegyeztethetetlen lenne az értékrendjükkel. Igaz, a fideszes Mihalovics Péter, az új nemzedék jövőjéért felelős miniszteri biztos, Istvánffy András és az ifjú kereszténydemokrata Gaal életében még nem volt ilyen eset. Mihalovics nem is dolgozott a Fidelitason, a Fideszen és a politikán kívül eddig sehol. Az LMP-s Vágó választotta már a munkanélküliséget egy számára elfogadhatatlan munkahelyi ügy miatt. Ami az intézményekbe vetett bizalmat illeti, a korrupció elleni harcban Vágó a magyar fiatalok átlagos kiábrándult szintjét hozza, míg a többi politikus inkább skandinávosan optimista ebben a kérdésben.

A jó állampolgár megítélésében nagyon hasonlóan vélekednek, mint a mai fiatalok: a jótékonykodást és az önkéntességet kevésbé, míg az önálló gondolkodást és az adózást fontosabbnak tartják. A generációs konfliktust Gaal és Mihalovics kevésbé tarja súlyosnak, míg Vágó és Istvánffy inkább politikai értelemben a nyugdíjasok és a fiatalok között húzzák meg ezt. Vágó szerint sokat elmond a mai helyzetről, hogy ma egy gyereknek háromszor akkora az esélye a gyerekszegénységre, mint egy felnőttnek az időskori szegénységre,. Ennek oka szerinte, hogy a nyugdíjas- kedvezmények olyan szent tehenek, amelyekhez tilos hozzányúlni. Ez olyannyira így van – mondta Istvánffy – hogy 4K! felvetése a mindenkori nyugdíjas- és diákkedvezmények egységes kezeléséről hisztérikus indulatokat váltott ki az emberekből, noha azt egy szóval sem mondták, hogy vegyék el a nyugdíjasok kedvezményét, mégis mindenki ettől tartott.

A generációs konfliktus másik nagy forrása a fiatalok munkanélkülisége, ami a Magyar Ifjúság 2012 kutatás szerint súlyosbodott a négy évvel ezelőtti helyzethez képest. Kevesebb 15–29 év közötti fiatal talál magának munkát, a munkakeresés ideje pedig a 2008-as 3 hónap helyett most már átlagosan 5,3. Összességében csökkent a munkába állók aránya is, ami a kutatás szerint nem magyarázható a munkavállalási kedv csökkenésével, ahogy azt a generáció kritikusai szívesen hangoztatják. Sokkal inkább a lehetőségek beszűküléséről van szó.

A fiatalokat egyszerre sújtják a gazdasági válság következményei, és az a jelenség, amit Ságvári beszorult generációnak nevez. Ez azt jelenti, hogy egy nemzedék azért nem tud érvényesülni, mert az előtte lévő generáció a mérete miatt általánosságban, illetve bizonyos iparágak és foglalkozások vezető pozícióit lényegében kisajátítva akár több évtizedre is képes lehet „torlódást” okozni a munkaerőpiacon. Jelentősebb növekedést nem produkáló, és így friss munkaerő iránti keresletet nem generáló gazdaság esetében ez a hatás még inkább érvényesülhet. A korfát megszemlélve pedig jól látható, hogy a Ratkó-örökségből és a népességcsökkenésből adódóan tartósan a legerősebb társadalmi csoport továbbra is a nyugdíjasok lesznek, így a fiatalok érdekérvényesítő lehetőségei is korlátozottak maradnak, ami az őszi diáktüntetésekhez hasonló konfliktusokat fog eredményezni.

E tekintetben Istvánffy nagyon optimista, szerinte a hallgatói fórumok, tüntetések és egyetemfoglalások a fiatalok ellenállási kultúráját alapozták meg. Ez pedig hatalmas dolog, egy hagyományosan apolitikussággal bélyegzett korosztály életében. Saját bevallása szerint a fideszes Mihalovics is szimpatizált az őszi diáktüntetésekkel, sőt, a kulisszák mögött ő segítette át a patthelyzeten az eseményeket azzal, hogy összehozott egy találkozót régi barátja Nagy Dávid (29) HÖOK-elnök és főnöke, Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes (47) között. A keresztényeket képviselő Gaal Gergő persze máshogy látta: szerinte a demonstráló diákok „agresszivitása” elriasztotta a fiatalok többségét. Ez azonban a generációt vizsgáló tanulmányok és a személyes tapasztalataim alapján sem túl valószínű. Szerintem ma, ha tízen-huszonévesek békésen tüntető fiatalokat és agresszióról beszámoló közszolgálati médiát látnak, akkor legfeljebb annyit mondanak: bullshit. És ezt már csak a szüleik fordítják úgy magyarra, hogy „csacsiság”.

X, Y, Z versus a Nagy Generáció

Kiss Orsolya, Szabó Kata, Horváth Dorka

Nagy Generáció (1946-64), vagyis a baby boomerek, és a Ratkógyerekek (1950-56)

A baby boomerek a háború utáni népességrobbanás első generációja. Sokan vannak, amit Magyarországon elsősorban a Ratkó Anna fémjelezte korszak népesedéspolitikája, az abortusztilalom és gyermektelenségi adó eredményezett. Ma a Ratló-gyerekek a legnépesebb magyar nemzedék.

Munkaközpontúak. A baby boomerek merev hierarchiához, tekintélyelvűséghez szoktak munkahelyükön. Magyarországon a rendszerváltás és a privatizáció után azonban meg kellett tanulniuk a bizonytalanságot kezelni, és a megváltozott gazdasági környezetben önmagukat hatékonyabban menedzselni.

Politikaváltoztatók. 1968 lázadó fiataljai a baby boomer korszak szülöttei. Ez a generáció már nem félt kitörni a merev társadalmi keretek közül. A szabad szellemiség, a szexualitáshoz való nyitottabb hozzáállás a házasság intézményének fontosságát is megkérdőjelezte. Ám amilyen rebellisek voltak fiatalkorukban, annyira váltak konformistává harminc-negyven éves korukra.

Szerepcsere. A baby boomerek egy olyan korszak szülöttei, amikor a nők szerepe egyre látványosabban változott. Anyáik még háziasszonyként élték le életüket, ők már férjeikkel együtt indultak reggelenként a gyárba.

Ma divat dumálni arról, hogy volt-e elnyomás vagy nem, a kultúrpolitika támogatott vagy tiltott, miért nincsenek manapság tévéjátékok, egyáltalán, micsoda világ költözött a tévébe, s ez mind nagyon érdekes, és tényleg fontos. De a lényeg, hogy akkor tizennyolc évesek voltunk, most meg hatvanöt. És bizton állíthatom, az volt a jobb. (Kern András, színész)

X generáció (1965-79), a Ratkó-unokák

Kulcsos gyerekek. Az X-ek a Ratkó-gyerekek gyermekei, akiknek jelentős részét egyedülálló, elvált, dolgozó nők nevelték. Magyarországon a panelek közterein felnevelkedett generációról megannyi ifjúsági film szól, gondoljunk csak a Keménykalap és krumpliorr karaktereire.

Munkamániások. Az X generáció tagjai számára a szüleiktől látott munkahelyi lojalitás már nem szempont, jóval önállóbbak, nem félnek váltani. Túlóráznak, hajtanak, továbbtanulnak. Céljuk az anyagi javak megteremtése volt, a munka élvezete csak másodlagos szempont számukra.

Kiégettek. Magyarországon az X generáció idősebb tagjai lettek a rendszerváltozás legnagyobb nyertesei, de a vesztesek is közülük kerültek ki. Akik képesek voltak gyorsan alkalmazkodni, azok az X-esek hipergyorsasággal értek el sikereket karrierjükben. Sokan ezért negyvenéves korukra kiégtek, állandó magánéleti gondokkal küzdenek. Demográfusok tőlük, a Ratkó-gyerekek leszármazottaitól várják 1995 óta, hogy megállítsák a népességfogyást. Ez azonban elmaradt, rengetegen vannak a korosztályban a gyermektelenek.

MTV-hatás. Az X-esek az MTV zenecsatornának köszönhetően mindig naprakészek voltak a legfrissebb műfajok, toplisták, öltözködés terén. Jóval tágabb, sokszínűbb kulturális közegben nőttek fel, ahol punk és rapper békésen megélt egymás mellett.

„Kigler azóta nagymenő lett állítólag. Valami autókölcsönzője van Dunaharasztin. A Csömör mesélte. Van itt egy kocsmája a fasoron. Ságody doktor szépen elvégezte a közgázt is, aztán megugrott PhD-zni az USA-ba. Zsófi még az egyetem alatt összeköltözött valami negyvenéves francia antropológussal, akihez aztán hozzá is ment állítólag. De valami mégis közbecsúszhatott, mert mostanában megint itthon van. Többször láttam a tévében nyilatkozni. PR-os vagy valami ilyesmi.” (Idézet Török Ferenc Moszkva tér című˝ filmjéből)

Y generáció (1980-1994)

Technikafüggés. Iskolás koruktól használják a számítógépet, bár az internet elterjedésekor a generáció nagyobbik része már kamasz volt. Ott voltak a közösségi oldalak születésénél és az ő generációjuk tette naggyá a Facebookot, a videomegosztókat és a blogkultúrát. Folyamatosan használják az internetet, szomjaznak a friss információkra, frusztrálttá teszi őket, ha el vannak zárva a csatornáktól, rettegnek attól, hogy lemaradnak valamiről.

Bumeránggyerekek. Szakértők a kitolódott gyermekkor problematikájaként tekintenek a mai húszon-harmincévesek jellemző életmódjára, arra, hogy sokan közülük még ma is a szüleikkel élnek vagy egy-egy önállósodási kísérlet után visszatérnek gyermekkori otthonukba. A pesszimista magyarázat szerint ez a generáció nem hajlandó felnőni, felelősséget vállalni, valójában Magyarországon a probléma elsősorban anyagi természetű okokra vezethető vissza.

Új értékrend. Attól kezdve, hogy kilépnek a munkaerőpiacra, a válság határozza meg az életkilátásaikat. Nem számíthatnak magas fizetésekre, a saját autó vagy lakás sokuknak jó ideig csak álom marad. Ezt felismerve új célokat keresnek és értékrendjük megváltoztatja a környezetüket és a trendeket is. Divattá teszik a biciklis életmódot, „second hand” boltokból öltözködnek, tudatosabban próbálnak élni.

Más munkafilozófia. Meghatározó tapasztalatuk, hogy szüleik a baby boomerek és a korai X-ek keményen végigdolgozzák az életüket, amiért sokszor az egészségükkel vagy a boldogságukkal fizetnek. Jelentős rétegük ezért már nem hajlandó mindent feláldozni a munkáért, nehezebben motiválhatóak.

„A diákok nagyon nagy dolgot csináltak, mentalitásbeli változás történt. Megjelent a szolidaritás az utcán, már senki nem csak a saját érdekeiért tüntet.” (Máté András filozófus a diákmozgalmakról)

Z generáció (1995-2009)

Digitális bennszülöttek. Előbb igazodnak el a digitális világban, minthogy megtanulnának olvasni. Hozzászoktak az azonnalisághoz, számukra az intimitás határa kitágult, gyorsabban tárulkoznak ki. Az új médiumok adta hatalmas szabadság egyfajta identitáslaboratóriumként működik a generáció életében, ahol a személyiségek folyamatos kísérletezése zajlik. Ennek köszönhetően a Z a történelem leginkább empatikus generációja.

Képközpontúság. Életük első percétől kezdve képek veszik körül őket, így a gondolkodásuk is sokkal vizuálisabb, mint a korábbi generációké. Sokkal könnyebben tanulnak a számítógépeik előtt, mint egy nyomtatott szöveg fölött. Problémát okozhat az oktatásukban, hogy mivel agyuk jellemzően képekben tárolja el az információkat, nehezen adják vissza szavakban vagy írásban a tanultakat. De az internetről és a közösségi oldalakról folyamatosan rájuk zúduló információtömegből hatékonyan és gyorsan szűrik ki a számukra használható és fontos tartalmakat.

Tudatos fogyasztás. A Z generáció a médiából folyamatosan áramló információk hatására már sokkal többet tud a világ problémáiról, mint bármelyik másik nemzedék fiatal korában. A szakértők azt várják, hogy ez a tudás sokkal érzékenyebbé teszi őket a világ problémáira, így a Z-k nyitottabbak, toleránsabbak lesznek, mint elődeik. Ez a fogyasztásban is megmutatkozik majd, ezek a fiatalok nem lesznek márkahűek a termékekhez, mindig a legjobbat keresik.

„A 8–14 éves gyerekek nagyon tudatosak, egészen kicsi koruk óta azt látják, hogy valaki feltesz egy videót a YouTube-ra és egyszer csak világsztár lehet belőle. Nekik ez nem távoli vágy, hanem elérhető valóság, és ezért hajlandók megdolgozni is.” (Hajós András, zenész)

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!