Orbán gátlástalanul használta Antall örökségét és új rendszert épített.
- Soha nem volt ilyen burjánzó és drága a kormányzati rendszer.
- Kérdés, miként boldogul Lázár a kabinetfőnökké emelkedő Rogánnal.
Antall József és Horn Gyula primus inter pares (első az egyenlők között) volt, Medgyessy Péter tisztességes (olykor gyengébb) csapatjátékosként működött, Orbán Viktor most viszont alaposan kormánya fölé magasodik, tartott gyors miniszterelnöki számvetést Sárközy Tamás annak apropóján, hogy huszonöt éve alakult meg a harmadik Magyar Köztársaság kormánya, Antall Józsefé.
Az utóbbi negyedszázad kabinetjeit államigazgatási szakértőként végigkísérő jogász szerint nincs ezen mit csodálkozni, hiszen merőben más államideállal „dolgozott” Antall és Orbán. Előbbi a végtelenségig egyeztetős, kompromisszumos, klasszikus parlamenti demokráciában hitt, utóbbi viszont az erős, a piacon és az intézményrendszerbe bármikor beavatkozni képes (és be is avatkozó) gyorsan dolgozó államszervezetet favorizálja.
Ez persze Sárközy interpretációjában még nem jelent diktatúrát, inkább önkényes, az uniós tagállamok kormányainál jóval „határozottabb” kabinetnek festi Orbánét. A kormány fejét pedig a katonából államfővé lett Charles de Gaulle francia elnökhöz hasonlítja, mondván, például ő volt ilyen hatással a kormányszerkezet kialakítására. (A francia prezidenciális rendszer meghatározó eleme az elnök túlhatalma.) Orbán Viktor persze a hatalmi struktúrát kétharmados parlamenti többsége miatt alakíthatta kedve szerint, míg Antall „gúzsba kötve táncolt”, hiszen minimális parlamenti többséggel rendelkezett csak. Ám, figyelmeztet Sárközy, a szisztémát, amit most Orbán a végletekig kihasznál, Antall teremtette meg – igaz, a rendszerváltás utáni első miniszterelnök nem tudta vagy nem akarta kihasználni a kancellári-rendszer biztosította lehetőségeket.
Ahogy az egyébként szintén kétharmaddal – ha koalícióban is – kormányzó Horn Gyula sem „ment el a falig”. (Emlékeztetőül: az MSZP–SZDSZ koalíció idején ugyan elkészült egy alkotmánytervezet, ám azt a Horn-kormány – valamiféle rosszul értelmezett szemérmességből – nem léptette életbe a parlamenttel.)
Mindenesetre az, hogy 2010-ig a különböző kormányok az Antall által összekalapált modellt toldozgatták-bővítették, a kontinuitást jelzi. Ennek lényege, hogy a politikai megrendelő a kormány, a tárcákat miniszterek irányítják, alattuk egy politikai és egy közigazgatási államtitkár dolgozik, illetve számos helyettes államtitkár. A ciklusok közötti folyamatosságot jelzi, hogy a közigazgatási és helyettes államtitkároknak kormányváltás esetén sem kellett automatikusan menniük. (Mindössze annyi változott, hogy a Gyurcsány-kormány gyakorlatilag a közigazgatási államtitkárokat szakállamtitkárrá keresztelte, vagy sokak szerint degradálta.)
Orbán azonban soha nem látott erővel központosított – és kisöpörte az apparátust. Megjegyzendő: a centralizációt már az első Orbán-kabinet működése előrevetítette, akkor ugyanis a Miniszterelnöki Hivatalon belül létrehozták az úgynevezett tükörreferatúrák rendszerét – azaz minden tárcának volt egy „második vezetése” a kancellárián, és gyakorlatilag ez kontrollálta a minisztériumok tevékenységét.
A jelenlegi rendszer viszont már kőkeményen centralizál: a tárcákat – a politikai kormányzás erősítésének jegyében – szakminisztériumokká minősítették vissza, önálló stratégiai kezdeményezésük elvétve lehet. A politikai megrendeléseket a Miniszterelnökség adja ki – a politikai államtitkárok értekezletén, amit Lázár János vezet. Hivatala pedig gigászi szervvé hízott: az uniós pályázati pénzektől a közigazgatás irányításán át szinte minden a Miniszterelnökség kezében összpontosul. (A friss fejleményekről lásd "Ha Rogán jön, Lázár megy?" című cikkünket - a szerk.)
De nem csak a főminisztérium „dagadt meg”: soha nem látott mennyiségű kormányzati vezetővel dolgozik a kurzus. Nem is beszélve arról, hogy számos kiosztható posztot „hozott” az is, amikor a Fidesz kiépítette a kormányzat területi irányítási rendszerét (értsd: megyei kormányhivatalok, járások stb.).
A rendszer lényege, hogy tovább centralizálja az állami hatalmat, hiszen míg Antallnak (és utódainak) 3200 szabad településsel kellett viaskodnia, ha keresztül akart verni valamit, addig Orbán gyakorlatilag jogfosztotta az önkormányzatokat. A technokrata megközelítés szerint erre azért van szükség, mert a miniszterelnök a számára fontos területeket kiemelten kezeli (értsd: embert állít rá). A sarkosabb értelmezések szerint azonban a kormány kifizető hely lett. Azaz egyrészt a kisebb parlament miatt hoppon maradt volt pártemberek, illetve a miniszterelnöki lieblingek kapnak itt állást, másrészt a lobbicsoportok embereit nyomják be különböző pozíciókba, ahonnan kontrollálhatják a pénzek útját.
Huszonöt éve, 1990. május 23-án alakult meg Antall József vezetésével a rendszerváltozás utáni első magyar kormány
192 millió
forintot tesz ki az Orbán-kabinet minisztereinek, államtitkárainak és helyettes államtitkárainak havi díjazása (csak a bruttó alapbérrel számolva). A Bajnai-kormány tagjai havi 88,5 millió forintra voltak jogosultak, az első Orbán-kormány vezetőit havonta 120 millió forint illette meg.
KORMÁNYÜLÉSEK:
Úriemberek klubja
Az Antall-kormány ülései legendásan hosszúak voltak. Általában délelőtt tízkor ültek össze a miniszterek, és este hatig-hétig biztosan nem álltak fel az asztaltól. „Persze, hogy nem voltak rövidek, de hát a problémák sem voltak jelentéktelenek”, mondja Gálszécsy András, aki 1990 decemberében csatlakozott a kabinethez.
Akkoriban még szó szerinti jegyzőkönyvek készültek minden ülésről. „Antall József ragaszkodott ehhez, azt mondta: az utókornak joga van megtudni, hogyan születtek ezek a fontos döntések.” Antall rendkívül demokratikusan vezette a kormányüléseket. „Sokat vitáztunk, de mindig az illendőség határain belül. Korlátlan lehetősége volt mindenkinek, hogy kifejtse a véleményét, de hangos szó nemigen esett. Olyanok voltunk, mint egy úri klub, egy baráti társaság”, emlékszik Gálszécsy.
Bár a közvélemény komornak, humortalannak, unalmasnak tartotta Antallt, a kormányüléseken erről szó sem volt. „Barátságos, jó ember volt és főleg szellemes. Szívesen ironizált politikai ellenfelei rovására. Igyekezett a problémáknak nem a tragikus oldalát hangsúlyozni, így oldotta a feszültséget. A szó klasszikus értelmében vett úriember volt.”
Pertu
Ha valaki csak húsz másodpercet is késett a 10-kor kezdődő kormányülésről, a miniszterelnök rögvest rápirított, hogy ha nem tudja ellátni a feladatát, akkor talán mondjon le, emlékszik vissza Kuncze Gábor a Horn-kormány üléseire. A volt belügyminiszter szerint egyebekben nem volt ilyen szigorú a hangulat, a miniszterek tegezték és a keresztnevükön szólították egymást. És a döntéshozatal is demokratikus volt – még a vitás kérdésekben is szavaztak. „Igaz, általában csak akkor, ha Gyula tudta, hogy megvan a többsége. Ám ha úgy érezte, kisebbségben marad, akkor simán eldöntötte egymaga, hogy mi legyen”, somolyog Kuncze. Aki szerint nem volt gyakori a vitás ügy, ugyanis egy négyfordulós egyeztetés után landolhatott egy kérdés a kormányülésen. „Azt az ügyet, amelyik nem járta meg ezt a négy lépcsőt, csak különleges indoklással lehetett behozni. Szó sem lehetett arról, ami ma szinte mindennapos, hogy pénteken beakad valakinek valami és hétfőn már törvénnyé is emelik”, magyarázza a volt belügyminiszter. Ahogy – szemben a jelenlegi gyakorlattal – nettó pártpolitikával sem foglalkozott a kabinet.
Kormány, vigyázz!
A legnagyobb nyilvánosságot akkor kapta kormányülés, amikor Orbán Viktor egy sportműtét után vezette – és a sajtó remek képeket készített a felpolcolt kormányfői lábról. Egyébként leginkább annyit tudni e tanácskozásokról, hogy ha a miniszterelnök belép, a kabinet tagjai felállnak, magázódnak, illetve nyilvánosságuk korlátozott. Példának okáért csak miniszterelnöki jóváhagyással készülhetnek hangfelvételek, bár L. Simon László államtitkár szerint kormányzati összefoglaló mindig készül. Az viszont tikos.
ÉRDEKES EMBEREK
A legmeghökkentőbb
Gergátz Elemér (polgári szakmája szaporodásbiológus szakállatorvos) földművelésügyi miniszterként nem alkotott maradandót, ám szakmájának avatott tudoraként ténykedett: ő lett a jukecs „apja”. A juh és a kecske keresztezése nem hozta meg a várt sikert, se a tej-, se a gyapjúhozam nem volt túl fényes. És az élet sem igazolta Gergátzot: az 1986-ban megteremtett kecske–birka kiméra két és fél év múlva elpusztult, utódai juhok lettek.
A legsokoldalúbb
A szocialisták mindenhol bevethető aduja Draskovics Tibor volt. Közigazgatási államtitkárként nyit 1994-ben, majd a szocialisták 2002-es visszatérésekor a hatalomba már Medgyessy Péter miniszterelnök kabinetfőnöke. Innen a pénzügyminiszteri székbe lő ki. (Ekkor terjed el a tárcánál a vicc, hogy: „Mi a Draskovics-szendvics? Két lebaszás között egy kirúgás.”) Ám Gyurcsány Ferenc felmenti, mivel „félretájékoztatja” a hiánycéllal kapcsolatban. (Az Államreform Bizottság munkájának vezetésére azonban később a miniszterelnök így is alkalmasnak találja. Miután a grémiumot beszüntetik, a kormányzati igazgatás összehangolásáért felelős tárca nélküli miniszter lesz. Ám a Kiss Péter kancelláriaminiszterrel folytatott hatásköri viták nyomán Draskovics hamarosan az igazságügyi és rendészeti miniszteri székben találja magát. Posztját a Bajnai-kormányban is megtarthatja, de miután összeakad a miskolci rendőrkapitánnyal, egy „cigánybűnözés vagy nem cigánybűnözés” vitában az MSZP-frakció rákényszeríti lemondása benyújtására.
A legrövidebb
„Lényegében azért mondok le, mert a jelen körülmények között esélyt sem látok arra, hogy a főszerkesztőkkel, az ellenzékkel és persze némely újságíróval érdemi kapcsolat jöjjön létre…”, ezzel indokolta Havas Henrik, hogy hat nap után visszaadta Horn Gyulának kommunikációs államtitkárságát. Lényegében azért orrolt meg a sajtóra, mert az tette a dolgát, és kiderítette, hogy Havas egyik munkatársa ellen 5-7 millió eltűnése miatt vizsgálat folyik. Emiatt persze pellengérre állították Havast is, aki nem bírta a nyomást.
A legtaplóbb
„Mosolyogva kell visszautasítanom azt a sok butaságot és baromságot, amit ön itt elmondott az elmúlt öt percben. Attól, hogy ön szép, abból még nem következik, hogy okos. Tisztelt képviselő a… Dehogy tisztelt! Kedves képviselő asszony!” – valószínűleg Illés Zoltán érdemelte ki a legtaplóbb kormánytag címet, amikor a környezetvédelemért felelős államtitkárként reagált egy LMP-s képviselő felszólalására.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
