Tetűirtás, játszótéren tanuló kisdiák, gyerekbántalmazás, küzdelem a szociális intézményrendszerrel, a szülőkkel, a hatóságokkal – ilyen és hasonló történetekről szólnak azok a kötetek, amelyeket a héten mutatott be az Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesülete és az Underground Kiadó.

„Nem kérünk az oktatásból, nem kell a sok agymosás, gúnyolódás, ugráltatás. Csak egy kicsi béke kéne már. Hé, tanár! Hagyjon békén már! Bárki is lehetsz, körülvesz ezernyi fal, bárki is lehetsz, általad épül a fal”. Többek közt ezt, a Pink Floyd The Wall című dalának magyar verzióját énekelték a mezőtúri Teleki Blanka Gimnázium drámatagozatos diákjai, akik az Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesülete (OFOE) és az Underground Kiadó együttműködésében megjelent kötetek egy-egy történetének dramatizált változatát adták elő Budapesten.

„Előbb-utóbb elhangzik a tetves cigány” – hangzott az egyik jelenet kezdő mondata. A másik előadás arról szólt, hogy egy este a tanár egyik tanítványát meglátja a játszótéren, amint a padon olvas. Kisvártatva kiderül: a tanuló anyját munkahelyéről elbocsátották, immár otthon dolgozik – egy bácsival. Ezért kell a gyereknek este a játszótéren tanulnia. Egy újabb jelenet középpontjában egy a születése után kórházban hagyott gyerek szerepelt, egy másik arról a már-már megváltoztathatatlan beidegződésről szólt, amely szerint azt, aki cigány, nem szereti a tanár. Ezek mindennapos epizódok négy – három vidéki és egy fővárosi – iskolában dolgozó tanár szakmai életéből.

A köteteket tehát igazi „terepmunkások” írták, akik évtizedek óta közintézményekben, alapítványi iskolákban tanítanak. A Bukdácsoló esélyegyenlőség szerzője L. Ritók Nóra, a Csak azért is iskola címűt Achs Károly írta, A gyüttment mesél Fekete Hajnalka, az Elveszett gyerekek országa Leiner Károly munkája. „Az oktatáspolitikusok többségével ellentétben látnak iskolában gyereket” – mondta róluk a kötetbemutatón Hanczár Gergely, az Underground Kiadó vezetője.

Fekete Hajnalka, aki jelenleg a Pest megyei Tura iskolájában dolgozik, kiemelte: az egyik legnagyobb baj a nyílt rassziz­mus. Leginkább a pedagógus elhivatottságán múlik, mit kezd az éhező, élősködővel fertőzött diákkal, hogy megteszi-e a tanár a hivatali útvesztőkben azokat a kacskaringós utakat azért, hogy valós segítséget kapjon a rászoruló.

Kísértetiesen hasonló gondolatok fogalmazódnak meg L. Ritók Nórában is, aki valamivel több mint tíz éve alapította és vezeti a berettyóújfalusi Igazgyöngy Alapfokú Művészetoktatási Intézményt. Nem ért egyet a jelenlegi kormányzat azon elgondolásával sem, hogy 18-ról 15 évre viszik le a tankötelezettség korhatárát. Úgy véli, ezzel a jelenlegi oktatáspolitika azt üzeni, a hátrányos és halmozottan hátrányos gyerekekről nem kell tudomást venni, el kell tüntetni az oktatásból őket, mert rontják a középosztály tanulni vágyó gyerekrétegét.

Szekszárdi Júlia, az tízéves Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesületének elnöke azt nyilatkozta a Vasárnapi Híreknek: Abban bízik, hogy a mai magyar iskolai valóságot tükröző, szociografikus igénnyel megírt köteteket olvassák majd a döntéshozók is, és hatásukra talán megmozdul valami a hazai közoktatásban.

 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!