Fél évszázadnyi hallgatás után, csak idén augusztusban kért bocsánatot a károsultaktól a Chemie Grünenthal nevű német gyógyszercég, amely az ötvenes években bocsátotta piacra a több mint tízezer testi fogyatékkal született csecsemő egészségi károsodásáért felelős nyugtatót, a thalidomide-ot. Az ügy és a sok-sok tragédia okozója Contergan néven volt ismert akkoriban Magyarországon. A Newsweek amerikai hetilap arra hívja fel a figyelmet, hogy a készítmény fejlesztésében náci koncentrációs táborokban foglyokon kísérletező tudósok és orvosok működtek közre.
Andreas Augustus Wirtz, Aachen köztiszteletben álló, mélyen katolikus polgára a 19. században alapította családi vállalkozását. A cég mára világszerte több ezer embert foglalkoztat, és egymilliárd dolláros vagyonnal rendelkezik. Leányvállalatai közé tartozik a parfümöket gyártó Mauer & Wirtz, valamint a háztartási tisztítószereket készítő Dalli-Werke. A második világháború kitörésekor a vállalkozás élén Hermann Wirtz állt, akit mérnök ikertestvére, a náci párt tagjaként ismert Alfred támogatott. A cég hasznot húzott a hitleri árjásításból, a zsidók tulajdonának elrablásából: így kebeleztek be két, addig zsidó tulajdonban lévő céget is. 1946-ban alapították meg a Cheime Grünenthal nevű gyógyszercéget, amely egy évtizeddel később dobta piacra a thalidomide nyugtatót. Az ötvenes években már csodagyógyszerként emlegették, negyvenhat országban árulták, és egymillió nyugatnémetországi szedte napi rendszerességgel. Hirtelen jött népszerűségének egyik oka az volt, hogy a cég várandós nőkre és szoptató anyukákra ártalmatlan, reggeli rosszullétek és álmatlanság leküzdésére alkalmas orvosságként reklámozta szerét. Egy már 1959-ben készült vizsgálat azonban megállapította, hogy a gyógyszer súlyosan káros a felnőtt idegrendszerre. Sok éven át eltitkolták az információt. A hallgatás következményeként több mint tízezer gyermek született végtagok nélkül, gerincferdüléssel, szív- és agykárosodással, a készítmény emellett kilencvenezer kismama vetéléséért volt felelős.
A Newsweek amerikai hetilap kutatásaiból az is kiderül, hogy a háború után a cég valóságos náci fészek volt, és a súlyos tragédiákat okozó gyógyszer fejlesztésében háborús bűnösök is részt vettek. Hermann Wirtz hívta cégéhez dolgozni többek között Martin Staemmlert, aki a nácik faji alapú, emberirtó „higiéniai programjának” fő indítványozója volt, Lengyelország német megszállása után pedig a SS népességi programján dolgozott. A thalidomide piacra bocsátásának idején Staemmler a Chemie Grünenthal patológiai osztályán tevékenykedett. De a Grünenthal alkalmazottja volt Hans Berger-Prinz is, aki Hitler személyi orvosával, Karl Brandttal dolgozott együtt a háború alatt. A Hitler utolsó napjairól készült Bukás című filmben is megörökített Dr. Ernst-Günther Schenck is menedéket talált a Grü nenthalnál, habár a thalidomide fejlesztésében nem vett részt. A háború alatt az SS táplálkozási felügyelőjeként egy proteinkolbászt fejlesztett ki, melyet a koncentrációs táborok foglyain tesztelt, többségüket megölve a kísérletezéssel. A Grünenthal annak ellenére adott munkát az orvosnak, hogy tízéves hadifogságból való visszatérése után a Szovjetunió eltiltotta a praktizálástól. A gyógyszercég állást ajánlott Heinz Baumkötternek is, aki a koncentrációs táborok – így Mauthausen és Sachsen hausen – SS-rangban vezető orvosa és fő egészségügyi tisztje volt. A Szovjetunió életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte, ám 1956-ban visszatért Németországba. Ekkor kezdte el foglalkoztatni a Wirtz família. A gyógyszercég leghírhedtebb vegyésze Otto Ambros volt, aki a háború idején az IG Farben vegyi konszern embereként, egyike volt a koncentrációs táborokban használt ideggáz feltalálójának. 1948-ban tömeggyilkosság vádjával nyolc évre ítélték Nürnbergben, ám négy év múlva szabadon engedték. A tha li domide fejlesztésekor a Grünenthal bi zott sági tanácsadó testületének elnöke volt. Heinrich Müchter a háború alatt tífusz elleni vakcina fejlesztésén dolgozott és foglyokon kísérletezett vele, százakat ölt meg Auschwitzban, Buchenwaldban, Krakkóban. A háború után Lengyelország kérte Müchter kiadatását, de az amerikaiak elvitték, így a vasfüggöny elválasztotta múltjától. Wirtz pedig munkát ajánlott neki. A cég kutatásainak fejeként a nyugtató fejlesztésében is részt vett. A brit Thalidomide Alapítvány egyik tagja, Martin Johnson szerint Müchter tífusz elleni vakcinája lehetett az egyik készítmény, amely a thalidomide gyártásához vezetett. 1961-ben egy ausztrál doktor mutatta ki először az összefüggést a testi fogyatékos csecsemők és az anyukák nyugtatószedése között, ám a gyógyszert csak négy hónap múlva hívták vissza. A cég csendben maradt a tragédiával kapcsolatban. Csak 1970-ben ment bele, hogy az áldozatoknak biztosított jogi védelmet finanszírozó alapba huszonnyolcmillió dollárt fizessen, ám amikor a kassza kiürült, állami vagyonból töltötték fel újból. A Grünenthal egészen 2009-ig nem támogatta az alapot, ekkor azonban, az új vezérigazgató nyomására hatvanhárommillió dollárt fizetett az alapítványnak. Végül a cég vezére idén augusztusban kért bocsánatot.
Áldozataiknak a fájdalomtól eltorzult arcú beteg gyermek bronzszobra állít emléket.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!