Már több mint 7200-an nézték meg Till Attila kerekes székes bérgyilkosokról forgatott gengszterfilmjét, mely nem csak címében, féktelen lendületében is József Attila versét idézi. A Tiszta szívvel mellett beszélgettünk arról is, elengedné-e a saját gyermekeit a Kismenőkbe, és rákérdeztünk, mit gondol a TV2 körül kialakult politikai csatározásról.

 
Till Attila - Fotó: Üveges Zsolt

– Magyar film még nem szólt ilyen őszintén, szókimondón, mégis rengeteg humorral a mozgáskorlátozottak mindennapi nehézségeiről, mint a Tiszta szívvel. Milyen érzései vannak a bemutató után egy héttel?

– Boldog vagyok, mert azt gondoltam, sokkal megosztóbb lesz, vagy nem biztos, hogy ilyen szinten érdekessé válik. Kicsit meg is lepődtem, milyen sokat foglalkozik a sajtó a filmmel, ami nem a személyemnek szólt, maga a téma és a megvalósítás mikéntje hat az emberekre. A humor bennem van meg a szereplőkben, csak szabadjára kellett engedni. Célunk is volt, hogy a kerekes székes létezéssel kapcsolatban igaz dolgok jelenjenek meg, ne az én kitalációim. Mivel mozgáskorlátozott szereplőket látunk fontos szerepekben és statisztaként, egyértelmű volt, hogy az ő világuk is jelenjen meg, és ezt óhatatlanul hozták is magukkal.

– A néző mégis zavarba jöhet, szabad-e rajtuk, az ügyetlenségükön, a tehetetlenségükön nevetni?

– Szerintem ez nem baj, sőt nagyon jó, ha a nézőt megmozgatják az ilyen energiák. Annak örülök, hogy a film lelki része jól működik. Az emberek szeretik, hogy ez egy érzelmes film, hogy lehet szeretni, van szíve. Nagyon sok kimondatlan, kiéletlen vágy valósul meg azokban a kalandokban, amiket a fiúk a Thuróczy Szabolcs által alakított kerekes székes bérgyilkos mellett megélnek. Hol a düh az erősebb, hol a játékosság, hol az apafiú viszony kerekedik felül. Ez folyamatosan változik, amitől a néző egy érzelmi hullámvasútra kerül. Van úgy, hogy megszakad a szíve, de már röhög is valamin. Mire megszokja, hogy ez most egy könnyedebb rész, megint történik valami megható vagy sokkoló.

– Thuróczy Szabolcs karaktere a végletek közt mozog. Mi ihlette a hősies tűzoltóból lett bérgyilkos figuráját?

– Első látásra ő egy fából kifaragott, nyers, erős, de egy sorstragédia által megroppant férfi, miközben rengeteg benne a finomság, az érzelem. Igazi magányos, a szerelméért epekedő, de a boldogságot soha el nem érő tragikus hős. Régi hollywoodi filmekben meg westernekben vannak ilyen klasszikus férfihősök, és nagyon örülök, hogy ezt sokan hasonlóan látták. Ez fontos szerep Szabolcs életében is, ennyire összetett és komoly szerepe nem volt még filmben.

– Sorozatban már igen. Megnézte az Aranyéletben?

– Természetesen. Szeretem őt nézni, másrészt érdekelnek a sorozatok. A sorozat már sokkal fontosabb Magyarországon is, mint a film. Pedig más a kettő, hiszen egy sorozatnak nagyon sok mindennek kell megfelelnie, ami sokszor hátrány is. A filmre már nem nagyon kíváncsiak a nézők, pedig a film tud még igazán szabad lenni.

– A Filmalap 285 millió forinttal támogatta a Tiszta szívvel gyártását. Tőlük mekkora szabadságot kapott? Éltek az utolsó vágás jogával?

– Nem, szabad kezet kaptunk. A forgatókönyvet fejlesztettük egy évig, de ez olyan könyv volt, amit lehetett is fejleszteni. Javasoltak dolgokat, amiket megfogadtunk. Ez a film viszonylag könnyedén végigment a rendszeren, sőt nagy köszönet jár azért, hogy bevállalta a Filmalap, mert nemzetközi koprodukció lett volna, de végül egy fillért sem kaptunk Európából.

– A Csicska sikere nem volt elég hatásos beugró a nemzetközi színtérre?

– Egyáltalán emiatt jöhettünk szóba a német, francia és dán filmalapoknál, de arra nem volt elég, hogy kapjunk is valamit, vagy csak nem tetszett nekik a forgatókönyv. Ez a film majdnem nagyobb volt, mint amit mi elbírunk, vagy mint amit a világ megenged nekünk. De elég jól megágyazott a következő filmemnek azzal, hogy nem bukott meg.

– Elolvasta a kritikákat?

– Igen. Annál is inkább, mert kezdtem látni, hogy jókat írnak, és ez jólesett. Ezt a filmet volt kedvük még elemezni is, sőt kiírtak rá egy kritikai pályázatot, ami teljesen meghatott. Minden kritikát el szoktam olvasni, bár a Propaganda olyan régi műsor, hogy arról már ritkán írnak, de általában dicsérik.

– A Kismenőkről aggódó kritikák is megjelentek. Szülőként el merné engedni a gyermekeit a műsorba?

– Szerintem csak olyan gyereket szabad odaengedni, aki ezt magától kiköveteli. Ha a gyerekeim akarnák, azt mondanám, jó, csináljuk. De magamtól nem vinném őket, és azt gondolom, ez a helyes magatartás. Én azt látom, hogy szeretik a gyerekek csinálni, és ha valaki kiesik a versenyből, nagyon hamar regenerálódik, és már boldogan szaladgál a folyosón. Az biztos, hogy csak az működik, ha valaki nagyon tehetséges és elbírja azt a pillanatot, amikor a televízióban minden egyszerre történik. Ha nem bírja, az se jelent semmit, mindig ezt szoktam nekik mondani, ettől még csodálatos színésznő, énekesnő, bármi lehet, csak jelenleg így jött ki a lépés, és ez most még nem olyan fontos, meg tanulni kell, nem kell ezen aggódni.

– Van még tévés műfaj, amiben szívesen kipróbálná magát?

– A sorozatrendezés érdekelne, de amilyen sorozatokat én szeretek, például A törvény nevébent, olyanok nincsenek Magyarországon, de Amerikában is ritkák. Nagy vágyam, hogy a televíziós barátokkal olyan beszélgetős műsort csináljak, ami szórakoztató, de személyes is, és ami nem egy formátumot szolgál. Hiszek abban, hogy nem kell mindig formátum, a Propaganda is ilyen műsor.

– Épp a Propaganda miatt tartják sokan különcnek, a showbizniszben kicsit kívül és belül is állónak. És mert minden adásban pörög. Alapjáraton is?

– Mindenki ezt hiszi, pedig nem pörgök mindig. Sokszor nyugodt vagyok, de ezt az emberek nem látják. Például megyek az utcán, lehet, hogy gyorsan megyek, de nyugodt vagyok. Akkor is gondolkodom.

– A tévések közt is kivételes, milyen lazán tud viselkedni olyan váratlan helyzetekben, mint mikor a Big Brother-házba élőben kapcsolva Évi és Renato épp egymásban voltak elmerülve. Van bármi, ami zavarba tudná hozni?

– Azóta se nagyon volt annál nézettebb adás, a tévénézők több mint 80 százaléka követte. Szeretem az élő műsort, és szeretem azt is, ha engem is meglepnek. Az a jó, ha történik valami, nem az, ha semmi. Nem állítom, hogy semmi sem tud zavarba hozni, de az nem is baj, lehet zavarba is jönni. A lényeg csak az, hogy a műsorvezető ne zökkenjen ki végletesen. Jó, ha megtartjuk, hogy mi is emberek vagyunk, mi is meglepődhetünk vagy elveszíthetjük a fonalat, ha erős hatás ér. A szexualitáson egyáltalán nem botránkozom meg, picit sem vagyok prűd. Sok minden belefér a tévébe, csak azt nem szeretem, ha valakit megaláznak, vagy ha a tévé a tudta nélkül kihasznál valakit. A hozzáállásom az egészhez: nyitottság, mint az életben. Ha nyitott vagy, sokféle embert el tudsz viselni a tévében is. Ilyen szempontból nagyon megengedő vagyok.

– A TV2 tulajdonosváltása és az ezt követő személycserék sem billentették ki az egyensúlyából?

– Mi törekszünk arra, hogy jó műsorokat csináljunk, és nyilvánvalóan ez a vezetők szándéka is, és ezen a vonalon megyünk tovább, ennyi. A tervek szerint rengeteg nagy műsor van készülőben, ezekben én is részt veszek majd, és elkezdek készülni egy következő filmre is.

– Visszatérve a legelső válaszához, miből fakad a belső derűje?

– Nálunk otthon a családban mindig jó a hangulat, a gyerekekkel szoktam a legtöbbet nevetgélni, meg persze a feleségemmel. Szerintem, ha humor van, minden van.

Till Attila
televíziós műsorvezető és filmes 1971-ben született Budapesten. A Magyar Képzőművészeti Főiskola intermédia szakán diplomázott.
Tévés pályafutását 1994-ben kezdte az MTV1-nél, 2002 óta a TV2 munkatársa.
Műsorvezetője volt a többi közt a Big Brothernek, a Megasztárnak, A nagy duettnek és a Sztárban sztárnak, 14 éve készíti Pulitzeremlékdíjjal is kitüntetett riportműsorát, a Propagandát. Első játékfilmje, a Pánik (2008) után forgatott, Csicska (2011) című rövidfilmjét Cannes-ba is meghívták. 18 éve él boldog házasságban, három fiúgyermek édesapja.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!