Ha Magyarországra jössz...

„A magyar menekültügy valaha működött, mostanra, amikor egész Európa a bevándorlási problémákkal próbál szembenézni, teljesen szétverték. A magyar állam tudna védelmet adni, de nem akar. Még az eddig létező integrációs csomagot is megszüntetik június 1-jével” – összegez Bakonyi Anikó, a Helsinki Bizottság munkatársa. A Magyarországon keresztülhaladó menedékkérőknek méltóságukat és egészségüket romboló megpróbáltatásokon kell keresztülmenniük ahhoz, hogy folytathassák útjukat – egy másik országba. Nehezen átlátható, mi történik a déli határt átlépő menekültekkel, amíg el nem hagyják az országot, a rendszer több ponton ellentmondásos, akár legális, akár illegális utat választ valaki a továbbjutáshoz.

Megpróbáljuk felvázolni azokat a stációkat, amelyeken a szeptember 15-i határzár óta át kell menniük a Magyarországon oltalmat kérő vagy áthaladni kívánó menekültek.

Tiszteletben kell tartanod a kultúránkat?

Továbbra is fontos szerepe van a menekültek mozgásában a balkáni útvonalnak, amely a szerb-macedón határzár miatt átrajzolódott és még veszélyesebbé, hosszabbá vált. A határainkra érkezők még inkább elcsigázottan, betegen néznek szembe a következő megpróbáltatásokkal. A vakmerőbbek Albánia felől, a többiek Bulgárián át érkeznek Szerbiába, ott pedig a tompai vagy röszkei határnál próbálnak bebocsátást nyerni Magyarországra.

A két határátkelőnél jelölte ki a magyar kormány a kerítések ölelte, konténerekből álló tranzitzónát, amelyet a Bevándorlási Hivatal regisztrációs pontként eufemizál, a Helsinki Bizottság viszont fogvatartó intézményként határoz meg, hiszen onnan csak Szerbia felé lehet szabadon távozni – hogy arra sem igazából, kicsit később írunk.

A tranzitzónák túlterheltsége miatt – naponta pusztán 20-30 főt engednek be – a frissen érkezőknek be kell állnia a sorba. Aki legálisan szeretne Magyarországra belépni, annak ki kell várnia az egy-két naptól akár 20 napig is terjedő várakozási időt, embertelen körülmények között.

„Ez egyfajta szürke zóna – magyarázza Kékesi Márk Zoltán, a szegedi MigSzol civilszervezet koordinátora. – Azt mondják senkiföldje, senkinek nincs felelőssége abban, hogy mi történik az ott várakozó emberekkel, pedig ez már Magyarország.” És nem pusztán az állami gondoskodás hiányzik, de egészen a közelmúltig azt sem hagyták, hogy a civilszervezetek segítsenek az éhező-fázó tömegeknek, köztük kisgyerekes családoknak. Mindenféle kreatív módokon segítettünk, ahogy tudtunk. Szerbia felől, magánterületen keresztül közelítették meg a helyszínt.

Egyedül az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának, az UNHCR munkatársainak engedték meg, hogy ételt, italt, sátrat, takarót osszanak a tranzitzóna előtti területen, nekik juttatták el a civilszervezetek is az adományokat.

Ez az elmúlt pár napban annyit változott a sajtóhírek nyomán támadt nemzetközi nyomásra, hogy naponta egyszer a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal (BÁH) munkatársai osztanak ételt – 40 dkg kenyeret és két konzervet. Tisztálkodásuk, szállásuk, továbbra sem megoldott, nincsenek vécék, szemetesek, egyetlen csap jut 60-70 emberre. Most már némiképpen jelen lehetnek a civilszervezetek munkatársai, a MigSzol emberei például meglévő készleteikből osztanak sátrakat, ruhákat a helyszínen. Tompánál továbbra is komolyabb nehézségekbe ütközik a segítségnyújtás, mert nehezebben megközelíthető a terület. Mindkét határátkelőnél akadályt jelentenek a szerb határőrök, akik feltartóztatják a magyar segítőket – ha onnan próbálnak eljutni a szürke zónába.

Tiszteletben kell tartanod a törvényeinket?

A kisgyerekes családok és az egyéb sérülékeny csoportba tartozó menedékkérők előnyt élveznek a bejutásban, „csak” pár órát vagy napot várakoznak, így viszont az egyedülálló férfiaknak kell akár egy hónapot is kibírniuk, mire sorra kerülnek.

A tranzitzónába érkező menekültek beadják menedékkérelmüket, a sérülékeny csoportba tartozók innen még aznap nyitott befogadó állomásokra kerülnek, ott várhatják meg az eljárás végét. A többiek a tranzitzóna zord körülményei között várják meg a Bevándorlási Hivatal döntését, akár 28 napot.

Az eredmény az esetek több mint 90 százalékában negatív. A legfőbb indoklás az, hogy biztonságos harmadik országból, Szerbiából érkeztek hozzánk. „Szerbia, ahogy azt a Helsinki Bizottság munkatársai többször személyesen is megtapasztalták nem ok nélkül nem számít biztonságos harmadik országnak az egész Európai Unió szemében – kivétel Magyarország. Szerbiában, a miénkkel ellentétben, nincs működőképes menekültügyi rendszer, ami védelmet tudna nyújtani” – hangsúlyozza Bakonyi Anikó, a szervezet munkatársa.

Amennyiben a tranzitzónában a Bevándorlási Hivatal elutasítja a kérelmet, mire a menedékkérő fellebbez és a bírósághoz fordul, a Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság új eljárásra kötelezheti a hivatalt. Ami már nem mindig fér bele a 28 napba, így ezért a menedékkérők nyílt táborokban vagy menekültügyi őrizetben várják meg az új döntést. Vagyis sokan nem várják meg, mert mire az újabb elutasítás megérkezne, továbbhaladnak a célország felé. Nincs ez nagyon másként azok esetében sem, akik illegálisan jutnak az országba – ők azok, akikhez eljutott a legális út teljes értelmetlenségének híre.

2015. szeptember 15. és május 1-je között 2656 gyorsított eljárást folytatott le a szegedi bíróság a határzár tiltott átlépése miatt, 2579 embert kiutasítottak – őket, akárcsak a legálisan próbálkozókat és elutasítottakat nem veszi „vissza” a szerb állam, így idegenrendészeti őrizetbe kerülnek, aminek maximális ideje 12 hónap – ahonnan végül ők is továbbállnak úti céljuk felé. Kivéve az a pár ember, akiket kerítésrongálás miatt letöltendő börtönbüntetésre ítéltek.

…mehetsz is tovább

A Magyarországra érkezők így lényegében mind továbbjutnak, addig több-kevesebb időt a szürke zónában, a tranzitzónában, illetve táborokban töltenek.

A táborokig elégtelen a szakorvosi ellátásuk, nem jutnak a lerongyolódott ruha, cipő helyett másikhoz, a gyerekek koruknak megfelelő ellátáshoz és jogaik teljes gyakorlásához, méltóságteljes bánásmódhoz.

„A nyitott táborok – most már csak Bicskén és Vámosszabadiban és Balassagyarmaton –, ahova végül a legtöbben (akár azok is, akik korábban idegenrendészeti őrizetben voltak, de sem Szerbiába, sem a származási országukba nem toloncolhatóak vissza) megérkeznek háromszoros telítettséggel működnek, innen sokan pár nap után továbbállnak – nem pontosan ismert utakon és módokon haladnak tovább a célország felé” – mondja el Zentai Lilla, a Menedék Egyesület munkatársa. Van olyan civil aktivista, aki úgy tudja: leginkább albánok szervezik most a Szlovákia felé irányuló embercsempészetet olyan autókkal, amelyekben a sofőrök is menekültek – így tudják megváltani a „jegyüket”.

A három nagy tábor mellett nemrég Körmenden nyílt 300 fős sátortábor, ide a nők és kisgyerekes családok nem kerülnek, csak egyedülálló felnőtt férfiak. Békéscsabán, Nyírbátorban és Kiskunhalason van menekültügyi őrizet is, ahova menedékkérők kerülnek maximum 6 hónapra, de akik nem kérnek menedéket, azok idegenrendészeti őrizetbe kerülnek, ami csak Kiskunhalason, Nyírbátorban és Győrben van.

Mint említettük, az őrizetet követően végül ők is a nyílt táborokba kerülnek és onnan a legtöbben továbbhaladnak észak vagy nyugat felé. Sokan, jelenleg körülbelül 2000-en várnak a Bevándorlási Hivatal döntésére és a nemzetközi védelemre, amit Magyarország, mint az EU tagja biztosítani tud a számukra. „Vannak, bár nem sokan, akik itt maradnának, értékelni kellene a választásukat.

Aki valamilyen segítséget kap, akár tőlünk, akár más civil szervezettől, az valamelyest rendeződni látja az ügyét. Szeretne biztonságban lenni, megkezdeni az új életét. Az egyéni motiváció a legfőbb integrációs tényező, árnyalja a képet Bakonyi Anikó. Az állam azonban az ilyen típusú szempontokat teljesen figyelmen kívül hagyja. Nem úgy kellene szolidárisnak lennünk az unióval, hogy kerítést húzunk, hanem hogy védelmet adunk azoknak, akiknek tudunk. Ehelyett tovább hajtjuk ezeket az embereket, de előtte még borzasztó megalázó helyzeteken kell keresztülmenniük és tovább traumatizáljuk őket korábbi szenvedéseik után.



Orbán Viktor utasította a belügyminisztert, hogy minden „bevándorlóval kapcsolatos ügyet az átlagnál jobban, mélyebben kell kivizsgálni” – aligha tévedünk nagyot, ha Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter szavait már a kvótanépszavazás kormánypárti kampányára való hangolódásnak tekintjük. Bár maga Lázár szerint nem kampány lesz, csak tájékoztatás, ez alighanem azt jelenti, hogy jó sok közpénzt fognak elkölteni meggyőzésünkre. És nem csak Magyarországon. A népszavazáson ugyanis a kettős állampolgársággal rendelkezők határon túliak is szavazhatnak.
Az eddigi előzetes felmérések szerint a többség az orbáni politikát erősítő választ készül adni, ám per pillanat a részvételi hajlandóság igencsak csekély. Márpedig a remélt politikai hasznot a kormány leginkább egy érvényes és eredményes népszavazáson söpörheti be. Az ellenzék éppen ezért a távolmaradásra biztat, igaz, eltérő hangütéssel. A DK és az Együtt kifejezett bojkottról beszél, míg az MSZP úgy nyilatkozott: bár nem ért egyet a kvótákkal, „van jobb program is”, mint részt venni a népszavazáson. A szocialisták saját, a vezetői bérplafonról, az állami földek eladásáról és a vasárnapi zárva tartásról szóló kérdéseikkel akarják áttematizálni a népszavazási kampányt. Erre esélyt ad, hogy a Republikon Intézet friss felmérése szerint ezek legalább annyira támogatottak, mint a kvóta elutasítása. Ám míg a kormány kérdéséről szóló népszavazást a héten elrendelte a parlament, az MSZP-nek még össze kellene gyűjtenie 200 ezer aláírást, ami nem könnyű feladat. Mindenesetre, úgy tűnik, a szocialisták jelenlegi vezetése feltette erre az ügyre a politikai jövőjét, vagyis, ha nem jön össze időben a kellő számú aláírás, az nagyban befolyásolja a pártban megindult tisztújítási folyamatot is.


177 135
.menedékkérő regisztrált tavaly Magyarországon, ennek kevesebb mint 10 százaléka várta meg az eredményt: 435-en kaptak oltalmazotti, 175-en menekültstátust.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!