A Fidesz- és a Jobbik-szavazók tartották leginkább Orbán Viktor érdemi kihívójának Botka Lászlót; a kiábrándult tömegeknek mindegy, ki a jelölt, csak jöjjön egy ember, aki mögé be lehet állni – ez a két alapvető tanulsága annak a kutatásnak, amivel a Vasárnapi Hírek megbízásából a Publicus Intézet próbálta feltérképezni, miképp változtatta meg a szavazók hozzáállását az, hogy Botka László leköszönt a miniszterelnök-jelöltségről.
A Fidesz-tábor 27 százaléka szerint rontja, 8 százaléka szerint javítja a baloldal győzelmi esélyeit Botka kihátrálása. Ugyanez az aránypár a Jobbik esetében 47, illetve 6 százalék – ez azt bizonyítja, hogy a Jobbik szimpatizánsai úgy gondolták: Botka László érdemi riválisa miniszterelnök-jelöltjüknek, Vona Gábornak.
Persze a demokratikus ellenzék szempontjából az az igazán fontos, hogy a bázis miképp reagált. Az MSZP hívei megosztottabbak a kérdésben: 30 százalékuk szerint gyengítette a győzelem esélyét a szegedi polgármester elmenetele, és 26 százalékuk lát így nagyobb sanszot a győzelemre. Azt, hogy az utóbbi vélekedés kisebbségbe került, ellenpontozza, hogy a szocialista szavazók 40 százaléka szerint érdemben nem befolyásolja a kormányváltás lehetőségét Botka búcsúja. A más pártok – zömmel a DK, az LMP, a Momentum, az Együtt, a PM – támogatóinak 26 százaléka hiszi, hogy romlottak a kormányváltás esélyei, 21 százalék viszont épp az ellenkezőjét gondolja. Itt még jelentősebb a „Botka lelépése semmit nem nyom a latban” vélekedés: 44 százalék.
A kormányváltók számára legfontosabb vokstartalékot jelentő bizonytalanok körében ugyanannyian (17/17 százalék) vizionálnak esélyromlást, illetve javulást – és azok aránya, akik szerint pont semmi nem változott, 45 százalék.
Ennél a pontnál érdemes megállni, és elgondolkodni, miért annyira markáns a „Botka visszalépése nincs érdemi befolyással a választások kimenetelére” vélekedés a baloldalon és a bizonytalanok körében. A csípőből adott válasz az, hogy a lelkük mélyén ezek a szavazók sem hisznek a kormányváltásban, így rezignáltak. Ez azonban csöppet sincs így. Arra a felvetésre ugyanis, hogy ha egy új jelölttel mostantól keményen és kompromisszumkészen dolgozik együtt a demokratikus ellenzék, akkor van-e esély a Fidesz leváltására, nos, arra az MSZP-támogatók 89 százaléka igennel felelt.
A többi demokratikus formáció híveinek 73 százaléka így gondolja. Azaz a baloldal nem csüggedt el. A bizonytalanok esetében már árnyaltabb a kép. E körnek kisebbsége (40 százalék) hisz ugyan egy új jelölt Orbán-cserélő képességében. Azt azonban hiba lenne figyelmen kívül hagyni, hogy a mintegy 3,2 millió bizonytalannak alig 40 százaléka aktív (értsd: hajlandó részt venni választásokon). Következésképp az állítás úgy helyes: a szavazásra fogható bizonytalanok többsége is lát fantáziát egy új jelöltben (ami ebben az esetben nem jelenthet automatikus támogatást).
De az „érdemben nem befolyásolja Botka” felvetésre létezik egy második – a társadalmi pszichére jobban figyelő – válasz is. Nevezetesen az, hogy ahogy nő az elégedetlenség (a Publicus Intézet mérése szerint az emberek 69 százaléka nem szereti, amit a kormány csinál), úgy halványodik a személy fontossága. Magyarán a szavazók hajlandók bárki mögé felsorakozni, aki mellé az ellenzéki formációk odaállnak (hogy egy vagy két lista, illetve jelölt van, az mellékes). Ebből persze az is következik, hogy amennyiben a pártok nem tesznek eleget az emberek igényeinek, akkor a választók büntetnek (leginkább távolmaradásukkal).
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!